English

Egy nap a városban

A családias étterem mintapéldája Ferencvárosban - Petrus étterem

szucsadam 2013 augusztus 08.

Ígértem nektek korábban, hogy ellátogatok ide. Amikor az Élesztő megnyílt, és nem lehetett a környékén emberi ételt kapni, elkezdtem kutatni. Persze egyből belefutottam valami ehetetlenbe, aztán tovább próbálkoztam kevés sikerrel. A Petrus étterem azonban friss, első ránézésre szerethető, ráadásul a Vár:a Speiz szakácsa, Feke Zoltán séf nyitotta. Már az első percben kijelentette, hogy a cél itt is a Bib Gourmand, úgyhogy ígéretesnek tűnt a dolog.

P1150773.JPG

P1150783.JPG

Elhívtak még hónapokkal ezelőtt a megnyitóra is, amiről azonban nem írtam nektek. Egyrészt mert még nem volt kész az étlap, és így nem is arról kóstoltunk fogásokat. Másrészt a megnyitókban nem bízom, engem a hétköznapi színvonal érdekel, az, amivel ti is találkoztok, ha elmentek az adott helyre.

Az étterem belső tere már mutatja, mire gondol Feke, amikor a nagymama konyháját emlegeti. Egy régi, piros mérleg, csatos üvegek, kenyeres kosarak, befőttesüvegek sorakoznak a csipketerítővel letakart, nagyvonalúan fehérre festett faasztalokon, polcokon.

P1150777.JPG

Az ételben is hasonló a filozófiája a tulajdonos-séfnek: azt állítja, comfort foodot szeretne felszolgálni. Azt hiszem, ezt valahogy úgy érti, hogy sallangmentes éttermi élményt kíván nyújtani. Itt nem kell eltartani a kisujjadat, otthoni ízeket kapsz, de nem a csárda-vonalon. Lehet tökfőzelék is, meg rántott hús, de kiváló alapanyagokból, de lehet Szent Péter hal is a fogás, mondjuk fatálon felszolgálva. A lényeg az, hogy az utóbbihoz is úgy kell hozzáállni, mint az előbbihez.

A bisztró környékéről még nem tettem említést, pedig kell. Ez az egyik titkos fegyver. A Ferenc tér ugyanis nem tartozik az ismertebb budapesti színterek közé, mégis szuper hely. Sok a zöld, az autós forgalom körben lekorlátozott, a járdaszint megegyezik az útszinttel, mint a sétálóutcákban. A Petrus ráadásul rámászik egy kicsit a térre: szinte kibuggyannak az asztalok az étteremből a fal nélküli portálon. Ha kiülsz ide, kicsit olyan, mintha a téren ücsörögnél, és még akkor is odavizionálod a friss levegőt, ha történetesen egy motor pöfög el melletted.

P1150786.JPG

Ráadásul itt van a hét budapesti zöld villamos egyike!

Lássuk a kínálatot. Amikor először megnéztem az étlapot, felszisszentem. Az előételeknél egyből szemgolyón vert egy 2590 és egy 3490 forintos ár. Oké, mondom, hogy cél a Bib Gourmand, meg Vár: a Speiz, de mégiscsak a IX. kerületben vagyunk, egy téren, amit egyelőre alig ismer valaki. A belvárostól ehhez képest már távol, a Várnegyedtől még távolabb. Itt ezekkel az árakkal nem lehet érvényesülni.

Aztán megenyhültem, amikor láttam, hogy a főételek is ilyen, vagy alacsonyabb áron mozognak, és hogy van menüár, ami két vagy három fogást kínál fix áron, mellé két főnek egy üveg bort adva grátisz. Így sem olcsó, de ha a konyha jó, akkor vállalható. Csak azon fog múlni a jövője, hogy hajlandóak lesznek-e a belváros helyett ide autózni az éhes budapestiek.

Este tíz körül érkeztem, és meglepve vettem észre, hogy három-négy asztalnál is ülnek. Rosszabbra számítottam, oké, nem telt ház, de ezzel el lehet lavírozni. Sokat hezitáltam a Csiga "Petrus style" (úgy tűnik, Ferencvárosban úgy eszik a csigát, mint máshol a nokedlit) és a marhapofa között, végül préselt malac császárt kértem. Mellé kértük a ház borát, ami egy teljesen iható Schieber Merlot volt 2011-ből. Üdvözlő falatkának kérés nélkül egy házi kenyértekercset hoztak libazsírral - ezzel is oldva a fine diningra gyúrt csokornyakkendősök hangulatát (a képek minőségéért elnézést).

IMG_0086.JPG

IMG_0088.JPG

A malac császár kiváló volt, izgalmas. Eddig elképzelni nem tudtam volna, hogyan lehet ennyi zsírt elegánssá tenni, és tessék. Egyrészt maga a hús helyenként omlós, helyenként ropogós állaga is sokat segített, de számított a mellé felszolgált kegyetlen jó tarhonyarizottó is (értitek, tarhonyarizottó), meg a ropogós zöldségágy és a különlegesen édes sült paprika is. Ezek így együtt olyan komplex ízbombát robbantottak, hogy a zsír jelentéktelen ízfokozóvá vált a falatban, nem is vettem észre. Megkóstoltam még egy borjú carpacciót mézes körte vinaigrette-tel, hasonló izgalmakat produkált. Igaz, hosszas méregetés után végül kibökte az ételt rendelő Misi barátom, hogy a fél pofazacskójában elfért volna az egész, de az íze nagyon rendben van.

A felszolgálás egyébként kissé flegma volt, pedig az idősebb főúr vérprofinak látszik, csak mintha már nem lenne ereje kellően udvariasnak maradni. Nem volt épp bicskanyitogató a stílusa, de lett volna rajta mit csiszolni. Ezt mondjuk sajnáltam, sokat rontott az összképen.

A Petrus tehát nem olcsó: egy jó bisztrót, a jó minőségű alapanyagokat kell megfizetni a vendégeknek, annak ellenére is, hogy nem a belvárosban vagyunk. Az előételek szerintem kifejezetten drágák, a legolcsóbb vörösbor 3200 forintos palackárát szintén túlzásnak éreztem - annak ellenére, hogy a 2000 forint körüli polcárhoz hasonlítva az árképzés maga rendben van.

IMG_0100.JPG

Viszont egy kellemes, zöld környezetben ettem egy emlékezetes vacsorát, családias hangulatban, néhány villamosmegállóra attól, ahol történnek a dolgok.

És ez utóbbi nekem erős érv, engem meggyőztek. Legközelebb kikérem a csigát, Dang Muoi után félve, de szabadon.

Petrus étterem
Cím: 1094 Budapest, Ferenc tér 2-3.
Nyitva: keddtől szombatig 12:00 - 23:00