Néhány hónapja jártam először az 1936-os Átrium házban, Kozma Lajos egyik legjelentősebb épületében, ami idén a Merlin Színházhoz került.

Előtte a Margit krt. 55 alatti art deco épület nem mutatott túl fényes képet. A háborúban istállóként szolgált, 1947-ben aztán felújították, mozi üzemelt benne, és az épület egyre távolabb jutott az eredeti állapotától. Az új tulajdonosok szintén azzal az elgondolással álltak neki a belsőépítészeti munkáknak, hogy mindent kidobnak, ami nem eredeti.

Néhány napja visszatértem, mert az átépítési munkák többé-kevésbé elkészültek, így lefotóztam a kész állapotokat. Néhány összehasonlító kép:

A kivitelezés láthatóan kevés pénzből valósult meg. A legtöbb burkolat maradt a régi (kissé felturbózva, törött elemeket kicserélve), ezt természetesen még alaposan megtisztítják majd, de alapvetően egy kopottas, egyébként hangulatos belső tér kerül kialakításra. Most néhány tízmillió forint volt arra az új tulajdonosok részéről, hogy a működés alapvető feltételeit megteremtsék, ha sikerült bevonni további társfinanszírozást (EU, magánszemélyek, állam), akkor tovább folytatják a felújítást.

Egyébként jó érzés volt hallani, hogy több tucat önkéntes részvételével valósult meg az átépítés. Hogy Budapesten nemcsak abban lehet lemérni a színházak létjogosultságát, hogy a sikerdarabokra hónapokkal korábban eladják a jegyeket, hogy egyébként soha nem lehet ürességtől kongó nézőtéren előadást nézni, hogy a kőszínházak mellett mindenféle kis társulatok is működni tudnak, és nekik is van lehetőségük befogadó színházakban fellépni. Az, hogy a műkedvelők maguktól jönnek, hogy segítsenek felépíteni egy új színházat, hatalmas dolog.

Apropó befogadó színház, az Átrium is valami ilyesmiként funkcionál majd. Befutott és kevéssé ismert társulatokat várnak a színpadra, a színházi előadások mellett a film, a kortárs tánc és cirkusz, a kamarazene, a jazz, hétvégén pedig gyerekprogramok is helyet kapnak majd a Merlin honlapja szerint.

Első ottjártamkor bejutottam az épület kevesek által látogatható részeibe is, meg is osztom veletek, amit láttam. Itt például az Átrium Mozi/Május 1. Mozi gépeit:

Az embermagas szellőzőaknákat, amikben végig missionimpossible-öztem magam:

A levegő egyébként a nézőtér feletti kupola lyukain keresztül áramlik, az ezek melletti derengő fény csak esztétikai célt szolgál.

A tetőre feljutva lehet megközelíteni a kupolát, ahol kiderült a turpisság: egyszerű steklámpákat lógattak régen a nyílások fölé, ezek fénye ütött át a nézőtérre.

Egyébként fent egy nagyobb lyukat is lehetett látni, amit egy betörő vágott egy alkalommal. A dolog érdekessége, hogy bejutni be tudott, egy kötélen leereszkedett a nézőtérre, de visszamászni már nem volt ereje. Másnap nyitáskor hálálkodott a rendőrséget is értesítő színházi embereknek, mert eléggé egyedül érezte magát. Ő is igazi Tom Cruise-fan lehetett.

Szóval kalandos egy hely ez.

Lent épp a Vaknyugat című darabot próbálták ottjártamkor, aminek a bemutatója itt lesz, a rendbe szedett Átriumban, december 30-án.

Balra az egyik főszereplő Alföldi Róbertet látjátok, a nézőtérről Gothár Péter instruálta a színészeket. Egyébként egy videó is megjelent az olvasópróbáról, amin további részletek láthatóak a színházból:

Mi megyünk december végén a premierre, majd jól meg is írjuk, hogy tetszett. Addig is éljen Budapest új színháza, és az enyészetből visszarántott Átrium.