Az egész 2010. októberében indult New Yorkban, amikor a berlini Aram Bartholl a falba préselt egy usb pen drive-ot. Nem volt rajta semmi, leszámítva a readme.txt-t, amiből kiderül, hogy mi az a dead drop, és hogyan kell használni.

Tök egyszerű: a lényege, hogy a közterületeken eldugott pendrive-okra bárki rámásolhat bármit, le is lehet tölteni a teljes tartalmát, lényegében egy offline fájlmegosztóként működik, vagy ha úgy tetszik, digitális graffitiként, aminek a segítségével az emberek üzengethetnek egymásnak. Csak odamész, rádugod a laptopod, reméled, hogy aki előtted volt ott, nem helyezett el semmilyen kórokozót a pendrive-on és megnézed, mit hagytak ott neked. Vagy te hagysz ott valamit: a fotód, a versed, a képet, amit festettél, akármit.

Az egésznek ugye egyrészt semmi értelme nincs, másrészt van benne éppen elég játékosság és titokzatosság ahhoz, hogy érdekes legyen.

Főleg, hogy most már nem kell miatta New Yorkba utazni, ugyanis Budapesten is elkezdtek terjedni a pendrive-ok. Az egészet az adattárolásban utazó Verbatim indította útnak, de az első pendrive óta már sok másik is felbukkant a MÜSZi-nél, a Castro Bisztróban, a Fogasházban, a Toldiban, a Kisüzemben és a Szatyorban, de lényegében akárhol belefuthatsz egy pendrive-ba az utcán, a híd alatt, a sikátorban, bárhol. Meg el is helyezhetsz, ofkorz.

Ha találtok valahol valamit, osszátok meg velünk, hogy tudjuk, milyen irányba tart az üzengetés Budapesten.