English

Egy nap a városban

A legjobb budapesti fagyi nyomában: a 2012-es listánk

szucsadam 2012 szeptember 22.

Idén is lefutott tehát egy fagyis sorozat az Egy nap a városban blogon. Azért vágtunk neki újra a városnak, mert egyrészt a 2010-es felfedezőutunk óta számtalan új hely nyílt, ahol igazi fagylaltkülönlegességeket árulnak, amik érdemesek a próbára, másrészt csak a klasszikus és kötelezőnek kikiáltott helyeket is érdemes ilyenkor újraértékelni. Vajon még mindig ők a legjobbak, vagy azóta emeltek a lécen?

Összesen nyolc fagyizóról írtunk idén, (természetesen az idei lista csak kiegészíti a korábbit, amiben olyan legendákat teszteltünk, mint a Vári, a Daubner vagy az Artigiana Gelati) és volt jó pár, amire nem került sor. Vagy azért, mert nem jutottunk el ezekre a helyekre, vagy azért, mert elmentünk, de csak átlagos gombócokat kaptunk. De ez is érdekes: mi az átlagos? Az idén átlagosnak ítélt gombócokat tíz évvel ezelőtt még az egekig magasztaltuk volna. Fejlődött a fagyikultúránk, na.

P1100281.JPG

Az idei év felfedezettje és az abszolút győztes nekünk az Erdős és fiai lettek. Árban és értékben is nagyot vertek a mezőnyre, kár hogy - mint a legtöbb kiváló minőségű utcai árushoz hasonlóan - kiesnek a központ vonzáskörzetéből. Nagyon bejött még idén a La Delizia és a Fragola fagyija is. Előbbinél a varázslatosan megrakott gombócok természetes íze, utóbbinál a gyümölcsfagyi krémességet nélkülöző frissessége fogott meg. Mint kiderült, az elsőként kóstolt Levendula fagyizóban is ugyanez a fagyi fogadott - azóta a tulajdonosok állítólag összekülönböztek, és már nem a Fragola szállít a Levendulának.

A Szamócánál inkább az adaggal leptek meg. Persze a fagyi is elfogadható volt, egy igazi zarándokhely a cukrászda. A Lila Körtében érdekes ízekre bukkantunk, a Sík Cukrászdában pedig felemásra sikerült a rendelésem: az egyik gombóc remek volt, a másik viszont nem ízlett, és csomósra sikerült.

Különszám volt még a La Plaza étterem különleges állagú fagyija, amit egy méregdrága géppel készítenek. Itt az ízek nem nyűgöztek le annyira - vagy már a harsány ízekhez szoktam, vagy az itteni fagylaltok nem akarnak önállóan a babérra törni, és inkább édességek mellé szolgálják fel őket. Vagy mindkettő igaz egy kicsit.

Szóljunk azokról a helyekről is, ahová elmentem, de végül nem írtam róla. Ezek legtöbbjét unalmasnak találtam, egyet kivéve: az I love Gelatóban igazi borzalomban volt részem a töltött fagyi képében, erről bővebben egy későbbi posztban számolok be más kellemetlen meglepetések mellett - hogy tudjátok, mit érdemes elkerülni.

Jártam a zuglói Pelikán fagyizóban, a kispesti Hópehely cukrászdában, a Sütipatikában a Körúton, az újpesti Horváth cukrászdában. Ezeken a helyeken átlagos, de alapvetően elfogadható vagy jó minőségű fagyikat kaptam, viszont nem éreztem vágyat, hogy visszatérjek a későbbiekben, vagy hogy megénekeljem a kalandjaimat.

A véleményem természetesen nem etalon, simán lehet vele vitatkozni. A minőség azonban "mérhető" beltartalom minden esetben, és erre érdemes koncentrálni. És ehhez nem kell különösebb tudás, nem kell például felismerni a kakaó fajtáját, származási helyét ahhoz, hogy el tudd mondani, ez hitvány, az meg kitűnő csokifagyi. Lehet érezni, hogy tortabevonóra hasonlít az íze, vagy inkább egy kézműves bonbonra. Hogy a gyömölcsfagyi íze a gyümölcshúsra, vagy inkább a müzlire szórt aromáéra hasonlít.

És jövőre mindenki bátran próbálgassa velünk együtt a különböző fagyizókat, ha idén nem tette. Aki meg nemcsak a 2012-es felfedezettekre kíváncsi, az nézze meg a korábbi listánkat, a továbbra is nagy favorit Vári fagyizóval, meg a többiekkel

Az idei fagyis helyeink Google Mapson és Foursquare-en is elérhetően.


A legjobb budapesti fagyi nyomában 2 nagyobb térképen való megjelenítése

süti beállítások módosítása