English

Egy nap a városban

A legjobb magyaros Budapesten: Róma ételbár

Magyarósi Csaba 2012 május 22.

A pesti Kádár után ugorjunk át Budára a kategóriában szintén nagyágyúnak számító Róma ételbárba. A vendéglő a Csalogány és a Fazekas utca kereszteződésében található, nem messze a sokáig a hazai abszolút csúcsot jelentő Csalogány 26 étteremtől.

A kettőt viszont nem keveri össze senki. Pontosabban aki a hely láttán azt hiszi, hogy valami felsőkategóriás étterembe érkezett, az meg is érdemli:

P1190331.JPG

A Róma ételbár ugyanis pontosan az, aminek látszik. Tisztességes magyaros konyha, megfizethető áron, a zabálás élményével. Itt nem piszkáljuk az ételt a villával, hanem kanalazzuk.

A hely tele van törzsvendégekkel, és ahogy a Kádárban, úgy itt is megfordult a művészvilág egy mérhető része. Turistából ugyan jóval kevesebb van itt, ellenben bőségesen akad az étterem elé keresztben beálló, így több parkolóhelyet elfoglaló, német luxusautóval közlekedő vendégből. Tőlük aztán kicsit olyan hangulata lesz a helynek, mintha az etetés csak fedőtevékenység lenne, és valójában inkább a fegyvernepperek adnak itt randevút a valutásoknak, hogy együtt tegyék tönkre a vattacukormaffiát.

P1190318.JPG

Hogy mégis barátságos hangulata van a helynek, azt a törzsvendégeken kívül Cica, vagy inkább Cica néni garantálja, akinek mindenkihez van egy jó szava, és aki "Cicaként" még az étlapon is fel van tüntetve.

P1190316.JPG

Az árak az ebben a kategóriában megszokottak. Csésze leves kétszázért, főétel 1400-1800-ért, desszert ötszázért, szóda százasért. Egy fő három fogással és egy pohár szódával kábé 2300-ból jön ki.

Lássuk, mit kapunk cserébe.

Első körben húsleveset kértem, ami remek volt: ízekben és zsírokban gazdagon hozták az asztalomra, kétszáz forintért ennél jobbat nem lehet enni.

P1190317.JPG

Másodiknak rakott kelt ajánlott a pincér. Az 1600-as árhoz képest kevésnek találtam az adagot:

P1190321.JPG

De látni kell, hogy ugyanennyiért sonkával, gombával, sajttal töltött rántott húst is kaphattam volna körettel, vagy nem sokkal drágábban szarvaspörköltet, és akkor már senki sem panaszkodott volna az árakra. Ezekhez képest a rakott kel az alapanyagok olcsósága miatt túlárazott fogásnak tűnik, de kár ezen merengeni, hiszen lényegében egységárakról beszélünk, van, amikor többet, van, amikor az elvártnál kevesebbet kapunk a pénzünkért. És én különben is az ízre voltam kíváncsi.

Ebben a versenyszámban a Róma ételbárt nehéz lehúzni: jófajta házias fogást raktak elém. A Kádár ízei nekem jobban bejöttek, és ott az adag is nagyobb volt, de Budán sem lehet okunk a panaszra, hiszen pont azt kapjuk, amiért idejöttünk. Ismert ételeket olyan minőségben, amilyenben egy csúcsformában tevékenykedő nagymama tudna csak elkészíteni, ráadásul mindezt mérsékelt áron. Régebben mintha tele lett volna ilyenekkel Magyarország, most meg már nagyítóval kell keresni a high end és az elviselhetetlen gagyi között a tisztességes, házias ízeket.

A Róma ételbár egyébként a legvégén kapcsolt rá igazán: a rizsfelfújt málnaöntettel hibátlan volt, minden rizs-, málna-, és felfújtrajongónak kötelező, már csak ezért is megéri elmenni Budára.

P1190326.JPG

Összességében megbízható, megfizethető, barátságos hely, tehát ajánlott.