English

Egy nap a városban

Budapest éjszaka: Szimpla

EKÁ 2011 október 25.
Címkék: szórakozás ek

A romkocsmák Budapest legvonzóbb nevezetességeivé váltak az ide utazó fiatal, külföldi turistáknak, akik egészen máshogy akarnak mulatni, mint otthon. A romkocsmáinknak úgy ment híre, hogy nem kellett drága országimázs-videókkal bombázni Európát: szájról szájra adták, hogy Budapestnek betapasztották a romos sebeit, és a ragtapaszra karácsonyfaégőket aggattak, a tetejére pedig egy kopott, régi szobor került. Egy tábla is lóg a különös alkotásokon: alkoholt árulunk, olcsón.

Minden romkocsma ősanyjában, a tíz éve megnyitott Szimplában én nem sokkal a megnyitása után már jártam. Nem hittem el, amit hallottam róla, hogy egy bérházat átalakítottak szórakozóhellyé, és hogy beülhetsz a lakásokba, lenézhetsz az első emeleti gangról, mindenhol új hangulat fogad, rengeteg emberrel, akiket beszippantott ez az új légkör. Meg kellett néznem a saját szememmel, nem tudtam ilyet elképzelni.

Budapest első romkocsmája hagyományt teremtett, ma már el sem hiszik, ha azt mondom: volt, amikor nem tudtuk, mi a romkocsma.

Ma már ismerősként lépek be a Szimplába, de a mai napig elcsodálkozom azon, hogy mennyire erős ingerek érnek itt, mennyire sok réteg rakódott egymásra a falakon, mennyi kis dísz, kép, falfirka, rádió, neoncső, páfrány, torzó, festmény vesz körbe. Itt mindig meglendül a fantáziám, ha itt kötök ki egy este, ha tehetem, az ivásból mindig művészetet csinálok.

Mondok egy példát: öt pulton kérhetsz italt. Ha az asztaltársaság egyetért abban, hogy most neked kell hoznod egy kört, felállsz, mélyen meghajolsz, és megkeresed a legtávolabbit. Az út pedig nem lesz egyszerű. Ha a csigalépcső tetejénél ültök, a selyemfestő szakkör helyszínének közelében, kétfelé indulhatsz el. Választhatod a lépcsőházat, vagy tiszta fejjel és jó koordinációs képességgel megpróbálhatsz lejutni a csigalépcsőn:

Így a földszintre érve azzal szembesülhetsz, hogy a zenészek éppen beállnak egy koncerthez.

Fent ebből még alig hallottál valamit. Megállsz, hallgatod kicsit a jazzt, ingatod a fejed, esetleg révületbe is jössz. A zenészek láthatóan már felmelegítették, felöltöztették és hadi rendbe állították Esti Kornél-énjüket, ma este ők egyszerre mulatnak és mulattatnak. Ezen az összefüggésen egy pillanatra elgondolkozol, majd tovább mész.

Balra tekintve az udvaron megpillantasz egy mozivásznat, a kertmozit, rajta különös képekkel. Megállsz, nézed egy ideig.

Egy ismerős csap a válladra hátulról, kezet ráztok, nevettek, rákérdezel a többiekre, régen volt már, valamikor ütközzünk, oké, elnézést, mennem kell. Nem vagy benne egészen biztos, hová is indulsz, az irányra emlékszel csak határozottan. A bejárat felé mész tovább.

Beérkezel a dühöngőbe, ahol a hősugárzók kalap alá rejtett, vörösen izzó fejei között egy-egy méteres lángnyelvet is megpillantasz. Ezek körül csoportosulnak, beszélgetnek, melegednek az emberek, sok-sok Esti Kornél. Leülsz, megpihensz. Nagy utat tettél meg a tömegen keresztül, és az egykor lólengésre használt szer mellett még találsz egy helyet, egy csapat lány között. Nem bánjátok? Nem bánják, nevetnek. A poharad lecsúszik a szerről, de még időben elkapod.

Balra tőled egy első randis jelenetet látsz, a férfi kihúzza magát, idióta mosolyt erőltet az arcára, és folyamatosan helyesel. Mindenben igazat ad, ő is éppen így, akkor, olyan. Szemben olasz lányok beszélgetnek, mellettük egy másik külföldi csoport talál egymásra hangosan. Talán a Grandióból jöttek, nincs messze. A melletted ülőknek még elmagyarázod, hogy miért ívelt a ló teteje, az előadást természetesen az első szótól az utolsóig most találod ki. Elnézést kérsz, meghajolsz, továbbmész.

Balra tőled, a falon kijelzők mutatják az utat, egy hatalmas űrhajó belsejében érzed magad, a felvillanó különös ábrákat próbálod megfejteni, de nem találsz kapaszkodót. Átmész a szomszédos terembe, aminek lepukkantságában is van valami vonzó. Beszélsz pár szót az itt ülőkkel, rád nevetnek. Ha innen is kijutsz, megtaláltad a célt: itt van a legtávolabbi pult az asztalodtól. Előveszed az okostelefonodba mentett listát, kérsz néhány cidert, rövidet és sört, meg egy tálcát, hogy a teherhajó eljusson az állomásra.

Visszafelé már gyorsan haladsz, nincs időd megállni. Hátul azonban időközben elkezdett játszani a banda, nem férsz oda a csigalépcsőhöz. Leteszed a pultra az italokat, hallgatod a zenét, iszogatsz. Mindenkiét megkóstolod, gondolatban értékeled a választásokat.

Megfordulsz, és a lépcsőház felé veszed az irányt.

Felmész a gangra, bemész a bal oldali lakásba, át az ajtón, és már látod az asztalodat. Régen jártál erre. Egy egészen másik társaság ül ott, a többiek, úgy tűnik, elunták a várakozást, vagy lementek táncolni egyet.

De ha már itt vagy, nem hagyod magad eltántorítani. Leülsz az idegenek közé, leteszed az italokat, leülsz egy fotelbe, és hátradőlsz. Egy kézmozdulattal mindenkit megkínálsz. Küldetés teljesítve.

A posztot Esti Kornél támogatta.