Csak nálunk nézhetők meg a kétéves Kurcsics Máté képei, amiből kiderül, hogy milyennek látja egy kisgyerek a világot.

Legkedvesebb barátaim közé tartozik Kurcsics Zoli és Jenei Zsuzsa. Debrecenben élnek hármasban gyermekükkel, Mátéval, aki egyrészt most lett kétéves, másrészt meg elképesztően jó fej: folyamatosan mosolyog, arcokat vág, még azt is eredeti módon tudja előadni, amikor szégyenlős, és külön pluszpont jár neki azért, mert Csabi-virágnak hívta, amit az édesanyjának vittem.

Ez persze önmagában nem lenne még elég ahhoz, hogy posztot írjak, Máté szülei azonban utólag nehezen rekonstruálható körülmények közt úgy döntöttek, hogy gyermekük kezébe nyomják Fujifilm FinePix A500-as fényképezőgépüket, hogy az kezdjen el vadul fotózgatni. És csoda történt: az impresszionista fotóművészet egy újabb jelentős figurával bővült, Mátét remélhetőleg egy napon együtt fogják majd emlegetni Capával, Hervével, meg a többi világhírű magyarral.

Máté persze nem művészi értelemben fotóz jól, viszont én még az életben nem láttam szemléletesebb sorozatot arra, hogy miként látja egy apró gyerek a világot.

Hogy minden felfele van. A függöny és az ablak:

A konyha és a saját homlokunk:

Az előszobaszekrény a plafonnal:

Talán csak a saját hasunk van lefelé ebben az életkorban:

Elfogadható magasságban az arcunk (önarckép!)

De az biztos, hogy az élet az asztal síkja alatt folyik.

A képet annyira Máté korai munkái közül valók, hogy konkrétan ezek a legelső fotói, és ahogy anyukája írja, mindegyiken "imádni valóan látszik, hogy milyen picinek érezheti magát a környezetéhez képest".

Szerintem nyomjon mindenki fényképezőgépet a gyermeke kezében, aztán kellő figyelem mellett hagyja fotózni, mert bizonyos értelemben tök értékes, sokatmondó képek születhetnek belőle.