A borkóstolás intézményét mindig is körüllengte valamiféle pátosz, a bor kortyolásához a még száraztorkú önjelölt dalnokok általában verssorokat is adagolnak, talán hogy a komplex élmény melletti szigorú és többé-kevésbé objektív bírálat élét elvegyék. Meg hát persze dalol a lélek, szárnyaljon a szó, satöbbi, satöbbi.
Egyik cimborám határozott véleménye, hogy egy borkóstoláson, borrendezvényen az utolsó leheletig kell maradni, last man standing, ahogy a költő mondaná. Ekkor lehet csak igazán a dolgok mögé látni, a szofisztikált nyelv és előadásmód egészen észrevétlen módon alakul át az alpári kifejezések egész tárházává, és ezt nem feltétlenül csak a közönségre kell érteni. Ők már jóval korábban kidőlnek. Én valahol mindig a kettes fázis előtt jöhettem el.
A 2010 Fiatal Magyar Borásza díjátadója sem ígért semmi különlegeset. 23 fiatal, negyven alatti magyar borász, egyesek ismert, mások kevésbé híres névvel, emellé négyfogásos borvacsora olyan ígéretekkel, mint konyakos libamájhabbal töltött profiterol hagymadzsemmel, füstölt lazac röszti ágyon kaporággal, kacsamell angolosan tejszínes erdeigomba mártással. Az ételsor alapján a vacsora sajátosságaira mindenesetre lehetett volna gyanakodni.
Már csak amiatt is, hogy az eseményt a Szikra moziban tartották meg, az ilyen cateringes partik meg vagy hasfájással vagy továbbra is éhes gyomorral végződnek. Itt sem történt csoda, a finomkodó fogások egyáltalán nem voltak jól elkészítve, de hát mit is vártam. A kacsamell volt a mélypont, pont nemrég írtam arról, milyen remekül el lehet készíteni ezt az ételt, erre itt az ellenpélda. A vacsorához felszolgált borok közül az Árvay pincészet 2009-es Zempléni Sauvignon Blanc-ját emelném ki, remek volt kezdésnek.
A lényeg nem is ez, hanem hogy a vacsorát átlengte az elitizmus, a borászok sorsoltak ki borokat, adakozni lehetett a Vak Diákok Sportegyesületének, ezután kihirdették a győztest. Demeter Csabát az internetes szavazók választották egyébként a legjobbnak, így egy tényleges közönségszavazásról van szó, a borász beszédet mondott, majd következett az gyors asztalbontás. A szőnyeget feltekerték, a színpadra érkezett a Belga együttes, éreztem, hogy itt tiszta lappal kellene kezdenem, benyomni egy resetet, az eseményt egyre nehezebben lehetett kategorizálni. Kimentem, a reset gombot először az Etyeki Borvidék borai között kerestem tovább, majd más asztaloknál.
Közben lányok visítva feküdtek el a büféasztalok melletti kanapén, amire a felszolgálók jobb híján a vacsoránál elfogyasztott palackokat hajigálták össze. Egyre nyilvánvalóbb volt a hogy a fiatal borászokat a fiatal borivók kísérték el, egyre nagyobb tömegekben, füstös klubbá változtatva a mozi három szintjét. Ezzel persze semmi baj nincs, szívesen hallgattam a Belga koncertjét, szívesen buliztam, jó nézni fetrengő lányokat is, csak épp úgy éreztem, mintha máris távoztam volna egy szórakozóhelyre a borkóstolóról, mint ahogy egyébként megfordult a fejemben korábban.
Természetesen tudni lehet, hogy a 2000 forintos, leiható belépővel és a koncerttel a szervezők sem gondolkoztak másban, mégis inkább választani kellett volna, mert így se ilyen, se olyan a rendezvény. Persze érthető, hogy alig több mint egy éves a Fiatal Magyar Borász díj, a felfuttatási időszakban vagyunk, a minél nagyobb közönség becsalogatása a cél.
A mostani teljesítmény alapján én a vacsorát szavaznám ki. Legyen már valami újszerű, de átgondolt boros rendezvény, a pátosz ellenpontja vagy a kiegyensúlyozott randalírozás a magyar nemzeti hip-hophoz.
Szerettél volna a buliról előre értesülni? Csatlakozz facebookos oldalunkhoz, ahol mindig beharangozzuk az eseményeket, amiken részt veszünk.