A Szárnyát vagy combját című film egyik legszórakoztatóbb jelenete, amikor az ízlelését teljesen elvesztő étteremkritikus Duchemin (Louis De Funes) egy bor színéből, sűrűségéből, fényáteresztő-képességéből mondja meg, hogy melyik pincészet melyik évjáratát töltöttek a poharába.
Két hétnyi hamburgerkóstolás után hasonlóan érzem magam én is. A nagy tesztek alatt még egy kis ételmérgezést is sikerült beszereznem, bizonyítékok nélkül nem akarok senkit gyanúsítani, de az biztos, hogy többé nem kérem félig átsütve a húst.
Néhány napos rosszullét után tegnap egy segéddel kiegészítve látogattam el a Montenegrói Gurman Gyorsétterembe, akit mindenre felkészítettem: mit kell néznie a hús állagán, mire kell figyelni az ízénél, hogyan kell elvonatkoztatni attól, hogy az adott szószt szereti-e, és hogyan tud annak csak a minőségére koncentrálni. Ő kóstolta, én irányítottam, és amikor vitás kérdéshez érkeztünk, apró morzsányit a számba vettem én is valamelyik összetevőből. Ilyen alapos teszt még nem volt a sorozatban, az biztos.
A Montenegrói Gurman Gyorsétterem a Blahán, a Rákóczi út 54-ben, a Match mellett található, azon a soron, ahol ritkán talál az ember kiváló fogásokat. Ez a hely azonban kitesz magáért, az egyszerűen, de szimpatikusan berendezett étteremben frissen sütik a húsokat, nem hagyják sokáig száradni a zöldségeket, óriási a választék a kiegészítőkből kezdve az ajvártól a grillezett paprikán át a majonézes hagymáig.
A végeredmény ennek megfelelően egészen kellemes, de van még mit javulni. A hús például finom, de frissen sül, ami még kimondottan pluszpont lenne, csakhogy a várakozó tömeg miatt talán kissé siető szakács nem süti át annyira a pogácsát, mint kellene, így az kívül-belül túlságosan is nedves. A fűszerezés egyébként kiváló, az íznek jót tesz az is, hogy tüzön grillezik, három pont.
Zsemle helyett lepényt kapunk, ennek, meg a szószoknak köszönhetően sokszor már úgy érzi az ember, mintha gyrost, és nem hamburgert kóstolna. A lepény egyébként finom, laktató, négy pontot kap.
A szószokra nem lehet panasz: kérhetünk hagyományos burgert, és létrehozhatunk egészen elvetemült marhaságokat is, ötven forint feltétenként nem is sok, és a legtöbb alapanyag minősége egészen jó, bár nem találunk olyan szószt, amit kimondottan hamburgerekhez találtak volna ki. Három pont.
A zöldségek jók, frissek, állnak már egy ideje a nyitott dobozban, de ezek nem nagy tárolók, ráadásul a forgalom is nagy, amíg ott voltam, addig is frissítették a hagyma és uborkakínálatot egy zárt, a zöldséget frissen tartó dobozból. Négy pont.
Az ár átlagos: két szósszal 930 forintot fizettem a burgerért, de sem krumplit, sem üdítőt nem kaptam mellé, szóval három pontot kap erre a fordulóra az étterem.
Az adag megint csak átlagos, ami nem baj, normális méretű és étvágyú ember pont ennyitől lakik jól, négy pontot tehát örömmel és boldogan adok ennek a hamburgernek.
Összességében 21 pont jár a helynek, aki épp arra jár, nyugodtan tegyen vele egy próbát.
Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti hamburgeresek, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!