Múlt pénteken jártam a Goldenblog 2010 díjátadóján, ahol a két díjat is besöprő Spottr csapata hívott meg minden érdeklődőt egy a Fugában (Budapesti Építészeti Központ) rendezett fotókiállításra. A téma igen izgalmasan hangzott: irodalmi művek egyes bekezdéseihez kellett fotóművészeknek képeket álmodniuk, az így készült alkotásokat pedig a Spottr blogra beküldeni. Az irodalom és fotóművészet fúziója felkeltette az érdeklődésemet.

El is mentem a pénteki megnyitóra, ahol Hobo, a képekhez szöveget kölcsönző író, Felhőjáró Baksa-Soós Attila és Kőhalmi Ferenc bűvész együttesen próbálta a bevezetőt összehozni, ami inkább kínosra sikerült. Az író fuvolázott, Hobo Felhőjáró szereplőit betűzte, miközben a bohóc-bűvész kártyákat vágott az arcunkba. Ha szürreálissal készültek, hát sikerült.

Igazából én ekkor le is léptem, mert a teremben annyian voltunk, hogy már a plafonról is csöpögött az izzadtság. Másnap mentem el megnézni a képeket, kiderült, hogy egyrészt igazam volt, mert ekkorra már egy teremtett lelket sem találtam a kiállításon, másrészt nem volt igazam, mert kiderült, hogy sztriptíztáncos is szerepelt a megnyitón - gondolom a bűvész eközben is dobálta a kártyákat az arcokba.

Nem igazán tudtam, mire számítsak, fogalmam sem volt, milyen szövegeket kell képpé varázsolni, sem arról, hogy mennyire szállnak el a fotókat készítők. Felhőjáró Baksa-Soós Attila (akinek ez a kiállítás egyben új kötetének egyfajta bemutatója) szövegei jó alapot adtak a készülő műveknek, viszont bevallom, a képeket elnézve csak itt-ott éreztem azt, hogy valóban a szöveg hatására készültek.

A legjellemzőbb kép, hogy ha a novellában például egy terhes nőről van szó, akkor egy állapotos modell fotóját láthatjuk, ha meg alkoholos italról, akkor egy azt ábrázoló, egyébként nagyon mutatós képpel készültek. Mély kapcsolatot szinte sehol nem véltem felfedezni.

Madzagokon lógva az író könyveit is lehet forgatni, a földön számomra megfejthetetlen céllal különféle fém alkatrészek hevernek. Szeptember 12-ig ingyen megtekinthető a kiállítás, ami szerintem inkább egy becsületes méretű könyvillusztrációs tárlat, némi többletmondanivalót sejtető művészieskedéssel.

Aztán lehet, hogy tévedek, és én vagyok kevés a mélyebb tartalom felfedezésére. Ha ti is láttátok, és van véleményetek, ne hallgassátok el.

Ha pedig jön az atomtámadás, akkor is felkereshetitek a helyet: