English

Egy nap a városban

Ahol olcsón veszed le a nőd a lábáról

Magyarósi Csaba 2010 szeptember 01.
Címkék: könyv építészet

Szombaton történt, nem sokkal azután, hogy megvettük Budapest egyik legjobb kenyerét, és elfogyasztottunk egy kiváló ebédet a Liszt Ferenc téren, hogy az Andrássy úton sétálgatva megtorpantunk a nem rég felújított Párisi Nagyáruház mellett.

Az épület a közelmúltig romosan állt, pedig az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején óriási élet volt benne. Eleinte a Terézvárosi Kaszinónak adott otthont, aztán átépítették, és francia mintára a kor legmodernebb áruházát hozták itt létre. Ez volt az első olyan épület Magyarországon, amit kimondottan a kereskedelmi igényeket szem előtt tartva alakítottak ki.

Aztán a szokásos történet: néhány rossz döntés, világháború meg elhibázott átalakítás után folyamatos pusztulás várt az épületre, amit a 2000-es évek közepén vásárolt meg, majd újított fel az Orco. Pont sikerült befejezni a munkálatokat a válság elburjánzása előtt (a csoportnak most olyan pénzügyi nehézségei vannak, hogy önerőből talán még egy homokozót sem építene Budapesten), és átadni azt a bérlőknek. Pontosabban a bérlőnek, az alsó három szint ugyanis az Alexandra kiadóhoz tartozik, felül meg elvileg irodák vannak, de nem láttam jelét túl nagy életnek.

Nem is ez a lényeg, hanem hogy a kiadóvállalat az Orcóval karöltve csodát művelt az épületben. A felújítás tökéletes lett, sikerült úgy helyreállítani az eredetit, hogy a világtól elzárt helyeken, például a tetőn, ügyesen csempészték be a modernt.

Az Alexandra meg szeretettel, elképesztő pénzeket beforgatva alakította ki a könyvesboltot, őszintén szólva akkora pazarlás folyt az Andrássy úton, hogy nehéz elképzelni, hogy az valaha is visszahozza az árát.

Az alsó szinten először a négy emeletnyi belmagasság köti le a figyelmünket, aztán észre vesszük, hogy könyvek vannak körülöttünk, sőt, egy borrészleg is, ahol színvonalas borok sorakoznak egymás mellett feketés-étcsokibarnás polcokon. A színek miatt egyből megkívántam a sötét vörösöket.

A második emeleten könyveket találunk, a belsőépítész itt sem vitt túlzásba semmit, az egyszerű díszletek egyrészt elegánsak, másrészt engedik érvényesülni az épület remek architektúráját.

A szecessziós stílusú Párisi Nagyáruház világbajnok része azonban még feljebb, a második emeleten található. A neoreneszánsz stílusban kialakított Lotz Terem még a kaszinókorszakból maradt köztünk, valahogy átvészelt több mint száz évet, hogy most olyan hibátlanul helyreállítva térjen vissza közénk, amihez képest a szintén százhoz közelítő Gábor Zsazsa restaurálása csak amatőr maszatolásnak tűnik.

Nem voltam Budapest összes kávéházában, de sokban voltam, és ezek alapján mondom, hogy a Lotz Terem az egyik, ha nem a legjobb hely a városban. Óriási a belmagasság, a mennyezet kialakítása a Parlament legjobb pillanatait idézi, a hatalmas belmagasságból lógó óriási csillárok miatt úgy érezhetjük magunkat, mintha bálteremben lennénk, a könyvesboltból felhozott könyveket, és a bejáratnál található lapokat meg úgy olvashatjuk, hogy közben egy zongorista játszik a háttérben.

Mindehhez ingyen wifi és 360 forintos cappuccino társul, ami nemcsak ebben a környezetben, nemcsak ebben a városrészben, de még Budapesten is kimondottan olcsónak számít. Olyan hely ez, ahol nyugodtan megpihenhetünk, vagy ahol úgy tudjuk lenyűgözni a barátnőnket, hogy közben nem adósodunk el a következő évszázadra.

A Párisi Nagyáruház remek példája annak, amikor a pénzügyi szektor tevékenyen vesz részt abban, hogy jobb legyen Budapesten élni. A profit hozta létre az épületet, az alakította át, a piacgazdasággal ellentétes folyamatok miatt pusztult le, majd újra valamilyen nyereségvágy tette széppé, naggyá. Hogy milyen nyereségről beszélünk, azt nem tudom, mert nehezen tudom elképzelni, hogy az Alexandrának ez a hely a bérleti díjat és a fenntartási költségeket meghaladó bevételt hozna, de brandépítésnek, presztízsnövelésnek kiváló. Aki arra jár, mindenképp ugorjon be könyvre, vagy egy kávéra.