English

Egy nap a városban

Egy egész város vonult ki az utcára

szucsadam 2010 augusztus 29.
Címkék: bor

Tegnap már írtam arról, hogy hiába próbálkoztam a III. Győri Bornapok és Gasztronómiai Fesztiválon való részvételen, pénteken esett az eső, és emiatt alig néhány ember lézengett a győri belváros utcáin. Szombat este is nekifutottam, gondoltam, ha nem esik, összejöhetünk akár százan is.

Nagyot tévedtem. Csapadék nélkül Győr lakosságát elkapta a szombat esti láz, amikor hét körül a helyszínre értem, az ABBA show beállása zajlott a nagyszínpadon, vagy negyven ember zenélt a stage-en, és már ekkor volt néhány száz ember a környéken. Az irányt azonban a Széchenyi-tér felé vettem, ott kezdett ugyanis a remek jazzgitáros, Al Di Meola.

Útközben megütötte a szemem a prágai csapolt sör felirat, gondoltam kérek egyet - már megint hagyom magam átverni. Az első korty után tudtam, hogy ha Prágában ezt hozták volna ki a legegyszerűbb kiskocsmában, a pincérre önthetném, és még ő szégyellné magát.

Az ország legnagyobb borászatai, és természetesen a pannonhalmi borvidék néhány nevesebb képviselője is jelen volt a Széchenyi-téri standoknál. A koncert alatti kortyolgatáshoz a Fekete pincészet csokoládéízű Cabernet Sauvignon Selectionjét kértem, egy decit 500 forintért. A legjobb cabernet volt, amit valaha ittam.

Al Di Meola megérkezett, egy másik gitárossal és két dobossal érkezett a színpadra. Utóbbiak közül az egyik leginkább az elektronikus, a másik a hagyományos dobokat kezelte. A koncert remek volt, és a győri közönség igazán kitett magáért - felismerte a nagyobb slágereket, megtapsolta a négy ember egyébként zseniális összehangoltságát, Al Di Meola a szemével egyben egy karmester szerepét is felvette.

Ami tetszett, hogy a művész bátran nekiállt angolul beszélni a közönséghez, mesélt arról, miért írta a számokat, megköszönte istennek, hogy nem esik. Én pedig körbejártam a színpadot, és backstage felvételeket is készítettem:

Az egyik a pedálon folyton rajta volt a gitárművész lába, a lenyomás erejétől függő hangerővel egy plusz színt adott a gitárhangokhoz, amit egy szintetizátor orgonahangjához lehet hasonlítani. És persze időnként torzított szólógitár effektet is igénybe vett, dacára az elektroakusztikus hangszerének. De hát miért ne, semmi sem tilos.

A koncert után újra a borászatok felé vettem az irányt, az erős kezdés után lágyabb vizekre evezve a Tűzkő birtok Szelekció fehérborát céloztam be, ami íze mellett hihetetlen aranyszínével nyűgözött le. A hasam azonban egyértelmű jeleket kezdett küldeni arra vonatkozóan, hogy valami zsákmányt kellene már ejteni, ezért az ételes pultok felé vettem az irányt. Egy pillanatra megingtam a La Maréda standjánál, de miután láttam, hogy zsíros kenyeret árulják 300-ért, és a többi ételük is hasonlóan vonzó (bár sokan biztos lehidalnak, ha szarvasgombás kaját vehetnek egy fesztiválon), inkább egy kolbászosnál ettem egy becsületes adagot.

A következő borállomás a Pannonhalmi Apátság standja volt, itt a fesztiválon frissen megválasztott Év Borát kértem, egy 2008-as Tricollist. Kevésbé volt gyümölcsös és illatos, mint a korábban kóstolt vörösök, íze szintén visszafogottabb volt, nekem viszont pont ezért nyerte el a tetszésemet. Nem kell mindig kidönteni a kerítést a tanninbombákkal.

Közben átnéztem az Abba show-ra, és meglepődve nyugtáztam, hogy a tér ennél jobban már nem lehetne tele, az oda vezető sikátorok is bedugultak - ami sok ezer embert jelent -, az egyetlen mód a koncert élvezésére a másik téren elhelyezett kijelző bámulása volt. Csak itt vettem észre, hogy ezek tényleg egész nagy show-t nyomnak, egy rakás zenésszel, óriási fehér zongorával, és az Abba-tagokra megszólalásig hasonlító énekesekkel, akiknek a hangja is annyira az eredeti formációt idézte, hogy nyomatékosan kellett meggyőzni: ez NEM az Abba.

Gere Attila standjánál összemértem a borászat 500 Ft/decis Phoenix küvéjét a sokat emlegetett sztárborukkal, az 1200 Ft/decis Kopárral. Semmi különbséget nem éreztem, az árkülönbséghez foghatót legalábbis egyáltalán nem. Lehet, az volt a gond, hogy 2007-es tételeket kaptunk, a nagy vörösöknek pedig három év után még pihenniük kellett volna.

Az Eszterbauer pincészet standjánál kértem egy Öröm rozét (tudom, sorrend), itt olyan tételek közül lehetett választani, mit a Pinceátlag, a Tanyamacska pinot noir vagy a Nagyapám kadarka.

A pincészet füzetéből idézek: "Valamikor Tanyamacskának hívták azokat az idős szekszárdi parasztembereket, akik idejük legnagyobb részét - ha kellett, ha nem - a présházban múlatták el. Így hívták az 1930-as években készült fotón szereplő felmenőnket is, aki a pince tulajdonosának, Eszterbauer Jánosnak és a pince borászának, Pálinkás Lacinak közös dédapja volt... "

Közben láttam, hogy a Deé családi pincészet a ruhaszárító-kötéllel ostromolja a webkettőt:

Éjfél körül még mindig szép számban voltunk a téren, ami Győrhöz képest igen nagy eredmény. Lisszabonból visszatérve a Budapest belvárosi utcai élet sivatagnak tűnt, most először éreztem az élő, nyüzsgő éjszakai élet hangulatát. Többször kellene ilyen programokat szervezni, persze az önkormányzat gyorsan tönkremenne, az Abba show és Al Di Meola fellépésének költségeinek még a töredékét sem lehet a borászatokon leverni.

Szóval ajánlom mindenkinek, aki még teheti, hogy látogasson el a borfesztiválra, ma még tart, és remek borokat lehet kóstolni 200-tól 1200 forintos árig.