English

Egy nap a városban

Hol érdemes bevásárolni a hétvégi ebédhez?

Magyarósi Csaba 2010 augusztus 14.
Címkék: étel bevásárlás

A blogon az egyik első posztban arról írtam, hogy miként lett belőlem rántottakészítő kóklerből közepes szintű szakács. Anyám főztje, egyetemi évek, egyre jobb éttermek, növekvő igény és kíváncsiság.

A saját fejlődéstörténetem mentén haladva szükségképp eljutottam egy pontra, amitől kezdve elkezdett érdekelni az alapanyagok minősége. Rájöttem, hogy hús és hús közt is van különbség, hogy nem minden zöldséget kapok meg a Plusban, meg hogy a sajt nemcsak trappista lehet. Elkezdtem felfedezni a színvonalasabb boltokat, a város számos pontján bukkantam olyan üzletre, ami egyedit kínál, van azonban egy olyan epicentrum, ami szinte egymagában kielégíti minden igényünket: a Központi Vásárcsarnok.

A Fővám téren, a Szabadsághíd mellett található épület 1897-ben készült el Pecz Samu tervei alapján a mellette található Közgazdasági Egyetemmel együtt. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár kerámiái fedik, alapterülete megközelíti a tízezer négyzetmétert. 1994-ben esett át egy nagyobb felújításon, aminek hála turisták állandó célpontja lett. Ennyi talán elég is az épületről, mert a lényeg úgyis az, ami bent van: a rengeteg kofa, kisbolt, amik változó minőségben kínálják portékáikat.

Hogy megspóroljak egy másfél évig tartó próbálkozást az először erre járónak, leírom, hogy hova szoktam járni, és mik azok a helyek, amiket felkeresve biztosan mindent megtaláltok, amire szükségetek lesz a konyhában. Ráadásul mindezt jó minőségben.

Kezdjük a hússal, hiszen egy normális ételben szerintem hús van, még ha ezzel körülbelül hétszázmillió vegetáriánus vitatkozna is. Szóval a csarnokban számtalan lehetőséged van jó húst találni, de ha Gál Józsefet keresed fel, még a legbelső téren, de leghátul, az utolsó soron, biztosan nem tévedsz:

A fickó társaival együtt igazi megszállott, kevés ilyet találni a hazai hentesek között. Először is tele vannak ötletekkel, ha elmondod, mit akarsz csinálni, biztos segítenek kiválasztani a megfelelő húst, sőt, azt is elmondják, hogyan, mitől lesz még finomabb az a fogás. De nemcsak a kiválasztásban működnek közre, be is szerzik, ha valamilyen spéci igényed van. Óriási a választékuk, kezdve a külföldről hozott tökéletes mangalicakarajtól a hibátlanul zsíros rib eye-steakekig, de ha kell, hoznak bresse-i csirkét is, ami a szárnyasok Bugattija. Én Péter Annától értesültem a helyről, de ajánlom nektek is, csak számítsatok arra, hogy szombat délelőtt hosszú sorok fognak kígyózni előttük, és arra is jó esély van, hogy valamilyen drágább hússal távoztok, mint amilyennel szerettetek volna. Éppen ezért inkább fizetés után javasolt.

Ha valamilyen oknál fogva mégsem húsban gondolkozol, nem jöhet más szóba, csak a hal. Ehhez le kell menned a mínusz egyedik szintre, ahol savanyú káposzták és fagyasztott keszegek közt várnak az egyik beugróban az élő és szeletelt halak. Könnyű megtalálni, ennek a boltnak van a legnagyobb árukészlete, ráadásul ha kedden vagy pénteken mész, garantáltan friss halakat találsz. Vettem én itt már számtalan olyan tengeri élőlényt, amit máshol nem kaptam meg: óriási tintahalat, friss garnélákat, különleges halakat, szinte minden van, amire a legtöbb receptkönyv szerint szükségünk lehet. Ráadásul nem is különösebben drága a hely, ha nincs extra igényünk, akkor is érdemes felkeresni a boltot, mert a megszokott áron kapunk a megszokottnál frissebb alapanyagokat.

Ha zsákban a hús és a hal, jöhet a zöldség. A Sóház utcai első bejárat melletti Zöldike bt-ben találtam meg azt, amit keresek: egész évben lehet mindenféle szezonális alapanyagot kapni, ráadásul szinte csak náluk lehet beszerezni azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amiknek ki sem tudom mondani a nevét. Az eladók szimpatikusak, gyorsak, és az is megoldható, ha valaminek csak a felét kéred, de az árakkal érdemes vigyázni: ha olyat veszel, ami máshol is kapható, esély van rá, hogy a Zöldike nem bírja az árversenyt. Különleges tételekben viszont ők a nyerők.

Rendes étel ritkán készül tejtermék nélkül, ha friss joghurt vagy jó Cheddar sajt kell, akkor a Cserpest érdemes felkeresni a hátsó, Csarnok tér felőli-felőli bejáratnál. A magyar piacon ritka, hogy a Cserpeshez hasonlóan jó tejtermékeket készítsen egy cég, ráadásul a minőség állandó, nem csalódsz benne, lehet rá számítani. Az áraik elfogadhatók, de ehhez persze meg kell végre érteni azt is, hogy normális sajtot nem lehet kilónként ezer forintból készíteni. Kétszer-háromszor ennyiért viszont már a Cserpesben is tudsz olyat vásárolni, amire emlékezni fogsz.

Ha az alapanyagokat beszerezted, irány újra a mínusz egyedik szint, ott is az Ázsia Bt. A borzasztó nevű és dizájnú bolt ne riasszon el senkit, mert itt találod meg azokat a fűszereket, amikért már a fél várost feltúrtad, hiába. Nem viccelek, náluk szinte minden olyat felllesz, amit harminc embernél több használ a világon, frissen őrölt fűszereken át távolról hozott szószokig terjed a kínálat. Ha egy receptnél elkezded ráncolni a homlokod, mert a hozzávaló neve semmit sem mond, akkor az Ázsia Bt.-t kell felkeresned. A pénztárnál azonban nem árt vigyázni, velem már megesett, hogy kétszer-háromszor is felszámolták ugyanazt a tételt.

Végül a desszert, amire két helyet javaslok: a középső folyosón van egy réteses, frissen sütnek jó minőségben, a Csarnok téri kijáratnál meg ott van Ráhel flódnija, ami szakértők szerint is hozza a tradicionális ízvilágot, ráadásul a kiszolgálás is remek.

Ha végeztünk, a kijáratnál még vehetünk friss vágott virágot a barátnőnknek, aztán mehet a hazacipekedés a sok zsákmányállattal.