English

Egy nap a városban

Ezerötszázért beszélgettek a testemmel

simon mondja 2010 július 22.
Címkék: teszt kineziológia

Ha egyszer belecsöppensz, és engedsz neki, magával ragad az ezoterikus iparág, minden sarkon utánad nyúl. Nekem a masszőröm ajánlotta, hogy menjek el egy kineziológushoz, aki ezen a héten akciósan vizsgál meg. 1500 forintot vigyek a Paulay Ede utcában található szalonba, meg a vizeletemet, belsőleg, szóval a mosdót hanyagoljam. Ennyi pénzt és áldozatot már maga a tapasztalat is megér, gondoltam, úgyhogy ellátogattam a helyre.

A szépségszalonból kinevezett kineziológiai szentélybe úgy érkeztem, hogy szándékosan nem néztem utána a görög eredetű szó jelentésének. És nem is írom le előre, hogy a történetemet az ártatlanság állapotából szemlélve mesélhessem tovább.

A vizelet követelése persze már nem ért meglepetésként, hiszen előre szóltak, a hölgy egy lakmuszpapírszerű tesztcsíkot használva állapította meg, hogy a testem a különféle skálákon milyen helyezést ér el. Volt ehhez egy jó kis leírás is, de bíztam benne, hogy nem erről fog szólni a szeánsz, hiszen ehhez nem kell diploma. Az eredmény: túl savas a szervezetem. Mint általában mindenkié.

Ezután a hölgy szembeült velem, kezemet a kezébe vette, és az alkarom kezdte nyomogatni egy ponton a mutatóujjával. Közben motyogott. Ha ez esetleg úgy hangzik, mintha egy varázslóval történt kalandomat mesélném, aki mély torokhangon hívja a szellemeket, ki kell ábrándítanom mindenkit. Mert az legalább szórakoztató lett volna, ez inkább zavarba ejtett.

(Illusztrálásként sajnos be kell érnetek ezzel a képpel, aminek semmi föze a fentiekhez, ellenben jól mutat)

Kérdésemre elmondta, hogy párbeszédet folytat a testemmel, ami akarattalanul válaszol neki. Kérdeztem, hogy a fülem miért nem hallja a kérdéseket, ha egyszer a testem része. Azt válaszolta, hogy más kommunikációs csatornát használ.

Először ételneveket motyogott, elkaptam egy banánt és egy narancsot is, mindegyik után megnyomta a kezemet. Izomválaszra várt, ami helyeslő vagy tagadó választ rejthet. Elkezdte sorolni, miket ehetek és miket nem, erősen leszűkítve a lehetőségeimet. Ehetek például valami egzotikus zöldséget, de azt már nem mertem megkérdezni, hogy a testem honnan tudja, hogy arra van szüksége, ha sosem evett még olyat. Majd felírt mindenféle homeopátiás szereket, aminek az adagolását szintén a kezemtől kérdezte meg.

Ez alapján el tudtunk volna indulni egy diétával és méregtelenítéssel, de hát a következő alkalom már hatezer forint lett volna, mondtam, hogy majd meggondolom, és eljöttem.

Később utánanéztem, a kineziológia hagyományos értelemben a test izmainak és mozgásának tanulmányozását jelenti. Ma már számos fajtája ismert, eredetük azonban közös: a hatvanas években Dr. George Goodheart figyelt fel az izmok, izomgörcsök különleges mozgására, még egy izommegerősítő módszert is kifejlesztett, az eredményeihez azonban sokan álltak szkeptikusan. Természetesen az utánaolvasás után kiderült, az alkalmazott kineziológia, ez a módszeregyüttes, köszönőviszonyban sincs az én kalandommal. Az egész nem arról szól, hogy megkérdezzük az izomtól, kér-e banánt, a később kifejlődött irányzatok meg úgy szerteágaztak, mint a jobboldali versenyző (akinek izomgörcsei nyilván nem jeleznek több mesterséges táplálék és injekció utáni igényt).

Összességében úgy éreztem, hogy a vizeletvizsgálatért fizettem ki 1500 forintot. Ez még belefér. Az összes többit, ami velem történt, empirikusan, benyomások alapján tudom csak megítélni, de ez alapján egyértelmű, hogy egy áltudománynak és divathóbortnak voltam az áldozata. Ehhez hozzáfűzném, hogy alapvetően nem vagyok cinikus az ilyen kérdésekben, tapasztalati úton sok áltudománynak beállított módszerről gondolom, hogy hatásos, de ezen a kineziológiai kezelésen összegyűjtött benyomásaim, érzéseim egyértelműen azt támasztják alá, hogy csúnyán át lettem verve.

Úgy gondolom, hogy az ilyenfajta kineziológia egyfajta placebóként lehet csak hatásos. A hit a módszerben és a kezelésekben kiválthat javulást a betegek esetében, ezt azonban sem túlértékelni, sem lebecsülni nem szabad. Előbbit a gyógyszeres kezelések esetenkénti fontossága, utóbbit a gyógyszeres kezelések esetenkénti haszontalansága miatt.

Összességében egy nagy

jár a kezelésért.