English

Egy nap a városban

Dögös csajok közt dolgozni

simon mondja 2010 július 20.
Címkék: budapest nomád

Amikor a bevezetőposztban azt írtam, hogy elkezdem tesztelni a munkavégzésre alkalmas budapesti helyeket, azt nem üres fenyegetésnek szántam. Persze nem minden feladatot lehet a munkahelytől távol végezni, és én sem tudok minden nap a városban bóklászva dolgozni, nekem is gyakran be kell mennem az irodába, de hetente legalább egy-két napot a megszokott környezetből kiszakadva töltök, és mindig jó tapasztalatokkal zárom a napot.

Az egész hátterében a pszichológia van: a munkát mindenhol el kell végezni, függetlenül a munkavégzés helyétől. Tegyük fel, hogy ötven kiló krumpli meghámozása a napi feladat. Ha irodában vagyok, tudom, hogy ezt kilenctől ötig kell elvégeznem. Akármi történik, ötig a munkahelyen vagyok, így hiába dolgoznék gyorsabban, nem nyernék vele, ezért a nap egy része látszattevékenységre megy el. Beszélgetek a többi krumplihámozóval, cigiszünetre járok, olvasgatom a helyi lapokat, hosszú ebédszünetet tartok.

Ha viszont nem figyel senki, csak reggel legurítanak elém a dömperről ötven kiló krumplit, tudom, hogy nincs óra, csak a feladat létezik. Ha kettőre végzek, három órával előbb szabadulok. Nem jön oda a Gézu sem, hogy hámozási tippeket kérjen. Nem húz le az unalomig ismert környezet, így nagyobb kedvvel, gyorsabban megy a hámozás.

Hát ezért jó kimozdulni, és pontosan ezért utaztam én múlt szerdán, a legnagyobb hőség közepén a Nyugati téri Costába.

Ez a második helyszín a sorozatban, hiszen a nyitóposztban már bemutattam a Coffee Heavent a Deák téren, de mostantól komolyabban veszem a feladatot és megpróbálok objektív szempontokat felállítani, hogy megversenyeztethessem a helyeket.

Kezdjük a megközelíthetőséggel: a Nyugatinál állnak meg a vonatok, van metró, villamos, jó csomópontról beszélünk tehát, amit könnyű elérni, és ahonnan könnyű másik helyszínre utazni, nyugodtan adhatunk ötből öt pontot.

A hely minősége kifogástalan, szerintem Magyarország Starbucksa jelenleg a Costa, a nagy konkurens legalábbis a Westendbe szorulva jelenleg nem komolyan vehető, csak afféle laborkísérlet. A Costa Nyugati téri kávézója azonban a legnagyobb jelenleg a világon, két szint, tágas terek, megfelelő, de nem tolakodó klíma, bőrfotelek, nem től ötletes, de kellemes belsőépítészeti megoldások, sok fény, remek kilátás: aki egy kicsit is vonzódik a globalizált világ néhány áldásához, egyet fog érteni abban, hogy az említett Costa remek munkakörnyezet. Persze, nem egy klasszikus, századeleji helyszín, nem is különösebben ötletes, de a digitális nomádkodás sem az a monarchiabeli munkamódszer, szóval a környezet is ötből öt pontot érdemel.

Az árak és a kapható termékek már nem feltétlenül mutatnak ilyen jól. Egy kávé öt-hatszáz forintba kerül, és bár tudom, hogy ez a szabványár ezeknél a franchise-rendszerben épülő kávézóknál, a hazai árakhoz képest ez akkor is magasnak tartom. A kávé egyébként rendben van, persze szintén nem a hagyományos értékrend szerint, de időnként nekem kimondottan ízleni tudnak ezek az amerikai löttyök, és a Costa hozza azt, amit elvárunk tőle. A forróságban kívánatosabb teák azonban már inkább csak közepesek, de jó hír, hogy bár 5-600 forintba kerülnek, nehezen melegednek be, és elég nagyok ahhoz, hogy egy-két órán keresztül kitartsanak. A szendvicsek szintén a közepes kategóriába tartoznak, ötből három pontot adok erre a körülményre.

Személyzet: hibátlan. A nyitónapon még voltak kisebb fennakadások, de most már gyorsan dolgoznak, előzékenyek, kedvesek és maximálisan segítőkészek, akár a kiszolgálókhoz, akár a takarítókhoz fordulok, elégedetten távozom. Ötből öt.

Szolgáltatások: van étel, ital, kellemesen csöndes háttérzene, használható mosdó, dohányzó részleg, akad konnektor is, bár kevés, és van ingyen wifi is, bár ez meg időnként túl lassú. Összességében azonban hiányom nem volt semmiből, így ötből négy pontot adok.

És végül a legfontosabb: csajok. Elég jó a felhozatal. Körülbelül négy órát töltöttem a kávézóban, ezalatt vagy másfél tucat jó nő bukkant fel, gyakorlatilag minden igényt lefedve. Voltak szimplán csak dögös belvárosi csajok, voltak igazán szexi MILF-ek, találkoztam vagány, kacér lányokkal, mások meg egyenesen az asztalomhoz kéredzkedtek, és ott vihogtak, szóval akinek ez szempont, az biztos nem fog hiányolni semmit a Costából. Ötből öt pont.

Összességében elég jó helyen sikerült kezdenem a nomádkodást, de hát sejthető volt, hogy a kávélánc zászlóshajója nem egy lepukkant hely. Bár itt-ott látszik már az elhasználódás jele, ami kábé két hónappal a nyitás után nem sok jót vetít előre, pillanatnyilag a Costa remek hely, ami 30 pontból 27 pontot kapott tőlem, szóval

 

AJÁNLOTT