English

Egy nap a városban

A hülyítés magasiskolája nem Mónika

simon mondja 2010 július 13.
Címkék: tv

Már másodszor futottam bele valamelyik ismeretterjesztő csatornán ebbe a műsorba. Az a lényege, hogy megkeresnek különféle kung-fu mestereket (vagy haladó tanulókat) a különböző iskolákból, és megkérik őket, hogy produkálják magukat. Majom-stílus, tigris-stílus, imádkozósáska-stílus, stb.

Aztán kiválasztanak egy speciális képességet a harcművészek mozgása alapján, a tigris nagyot üt, a majom nagyot ugrik, a sáska gyors, aztán ezek megvizsgálják műszerekkel. Milyen erős, milyen gyors. Az egyik egy szilikonbábú torkába mélyeszti az ujjait, a másik legyeket kapdos.

Most jön a lényeg: ezután sorrendbe állítják a "versenyzőket", nyertes a tigris, mert erős. Lenyom basszus mindenkit. Érted?

Néztem a tévét, és nem hittem el, miylen kevés információt kaptam, és milyen bugyuta, semmitmondó összefüggésekkel összeállítva, csak azért, hogy lista legyen. Sorrend. Mondjuk meg az embereknek a tutit.

Néha a harcművészeken is láttam, hogy nem igazán értik ezt az egészet, már csak az egyes irányzatok bemutatása is annyival árnyaltabb ábrázolást kíván, hogy a támadd meg a bábút kérésnél egy jóérzésű ember elröhögte volna magát. Biztos utólag kivágták az értetlenkedő kérdéseket, az emberi intelligencia egyetlen kézzel fogható jeleit.

És ez a műsor nem egyedülálló a kínálatban. Felszínes következtetések, röhejes ábrázolások jellemeznek nagyon sok ismeretterjesztő műsort, és ne értsetek félre, értem, hogy nem professzorokat képeznek. Nem is kell. Nekem azzal van bajom, hogy ezek a műsorok nem képeznek, hanem hülyítenek. Jobban mint Mónika és társai. Mert azt a hülyülésért nézik, ezt meg az ismeretek kiterjesztéséért.

Szóval ha ez a vágyunk, menjünk könyvtárba. Nézzünk ki egy témát, egyetlen témát, szűket, ami érdekel. Lehetőleg olyan szűket, ami önmagában ki sem töltene egy negyven perces műsort a csatornán. Kezdjünk el keresgélni könyveket. Kérdezzük a könyvtárost (ismerek egyet, aki bármilyen témában fejből mondja a megjelent munkákat, azokat is, amik nincsenek a könyvtárban, ÉVSZÁMMAL, dicsérni tilos, mert szerény), ha megtetszik egy könyv, és húsz perc után belemélyedtünk, vigyük haza. Olvassunk el három ilyet, egy témában. Meg fogjuk érezni a különbséget a valódi ismeretterjesztés és a tévés szirszar között. Én erre szavazok, nekem bevált néhányszor.