English

Egy nap a városban

A digitális nomád kalandozásai Budapesten

simon mondja 2010 július 12.
Címkék: nomád

Aki egyszer kipróbálja, soha többet nem akar irodába vonulni: kávézókból, parkokból, a város lüktető szívéből dolgozni annyival felszabadítóbb és hatékonyabb, hogy egy gyakorló digitális nomád úgy gondol a hagyományos környezetben munkálkodó társaira, mint a felszabadításra váró rabszolgákra. Gyerünk, vegyétek be a pirulát! Wake up Neo! 

A digitális nomád az én olvasatomban az a személy, aki után nem kell irodabérleti díjat fizetni, akit nem kell minden negyedórában vállba veregetni, nem kell ingyen kávét és védelmi vizet csepegtetni bele, a munkaidőt mégis maximálisan kihasználva és élvezve nyújtja a tőle telhető maximumot. Ha ebből nem derült volna ki, én is egy digitális nomád vagyok. Ott dolgozom, ahol kedvem tartja, és ahol kapcsolatba léphetek az intézményesített világhálóval.

Sajnos ez a módszer a munkáltatók szemében itthon még mindig inkább gyanúsnak tűnik. A dolgozó biztos csavarog, nem tud koncentrálni, nincs meg a konstruktív munkahelyi légkör, meg a személyes kontaktus, a vége biztosan az lesz, hogy az egész vállalat összeomlik a digitális nomád hóbortjai miatt.

Mit tudok erre mondani? Legalább a kávémat nem kellett kifizetni, a gyakorlat meg majd úgyis igazolja az elméletet: kintről dolgozva kevesebbe kerülök és több pénzt hozok.

Szerencsére Budapesten és a legtöbb hazai nagyvárosban is remek lehetőség nyílik a nomádkodásra, a kávéházak, és déli menük forgatagában hotspotról hotspotra ugrálva járhatunk be egy rakás remek városrészt úgy, hogy közben mindegyik helyszínen dolgozunk egy kicsit: a figyelem nem lankad, a monotonitás nem veszi el a lendületet. Azonban nyitott wifire bízni az életünket kockázatos vállalkozás, jobb, ha az aduász is a zsebünkben lapul: a 3G-s mobilnettel megvalósíthatunk bármit az 5 megabites letöltés és másfél megabites feltöltés városában.

Persze sokszor én is az irodában rekedek, így a parkokban, kávéházakban töltött munkanapokat még jobban tudom értékelni. Ilyenkor megfigyelem az embereket. Most is itt ülök egy Deák téri kávézóban, az üvegablakkal szemben, egy kitűnő jeges kávét iszom, és a másodpercekig felbukkanó arcokat lesem. Egy ember - egy arckifejezés. Retinafotókat készítek.

Előtte az Erzsébet téren ültem egy padon, de a vizelő hajléktalanok elüldöztek. Előtte a Ráday utcában ebédeltem déli menüt, olyan finom brassóit, amilyet még nem ettem. Azt hittem, a brassói csak unalmas lehet, pedig egy ezresért megmutatják, hogy egy pisztáciás gyümölcslevessel több meglepetést rejteget, mint egy elsózott kávé. És újra és újra elgondolkozom, hogyha 1000-1500 forintért a város jobb helyein tudok háromfogásos ebédet enni, akkor mi kerül a nagyüzemi körülmények közt előállított McDonald's-os menükben ugyanennyibe?

Na de vissza a Coffe Heavenbe: az arcokat nézve eszembe jutnak a nap izgalmasabb pillanatai, egyebek közt a vizelő fickó, róla meg a Lát-Lak kiállítás a Gödörnél, ahol néhány hajléktalan mondja el a véleményét a világról:

Egy irodához képest tehát összehasonlíthatatlanul élménydúsabb a napon, de aki azt hitte, hogy mindeközben nem dolgoztam, téved. Ahogy nem az a legpihentetőbb, ha elfekszünk egy ágyon 48 órára, úgy a koncentráció és főleg az alkotómunka feltétele sem az ingerszegény környezet. Sőt, ma kimondottan hatékony voltam, a városnézésbe valamivel több, és jobb minőségben végzett munka fért bele, mint egy irodai munkanapba, arról nem is beszélve, hogy közben élményt gyűjtöttem és minden fontosabb ügyemet elintéztem. Délután többet tudok lazítani, holnap kipihentebben kezdem a napot, és az egész kezdődik elölről. 

A mai nomád-tapasztalataim tehát: a Ráday utcában ne féljünk déli menüt rendelni, az Erzsébet teret csak akkor látogassuk, ha nem zavar a vizeletitta föld és a szemét, ha lehet, gyalog menjünk mindenhová a belvároson belül, és a Coffe Heavenben annak ellenére, hogy egy kávéért 30 perc internetet ígérnek, már három órája ücsörgök, és nem kért újabb kódot a router.

További jótanácsok a közeljövőben, ugyanis felkeresem a legjobb digitális nomád-helyeket a városban.