English

Egy nap a városban

Tömegeseményen jót enni?

simon mondja 2010 július 03.

Tegnap este elnéztünk a Szabadság térre, az óriáskivetítőn figyeltük a Ghána-Uruguayt. Nem halok bele, ha lemaradok egy focimeccsről, utoljára 12 éve voltam kint egy stadionban, Fradi-ETO volt, a Fradi győzött egy nullra körülbelül a nyolcvankilencedik percben, előtte nem történt semmi, csak esett az eső. Gyerekkoromban voltam ugyan néhány meccsen, de önhibámon kívül, oda vittek, és sok emlékem nincs azon kívül, hogy apám jégeralsót húzott, anyám meg szotyit sütött a konyhában.

Nem vagyok szurkoló.

Azt viszont élvezem, amikor sok ember összejön és együtt hangoskodik valamiért, még ha az történetesen két olyan nemzet, amelyik külön-külön is 5 ezer illetve 12 ezer kilométerre van Budapesttől, légvonalban.

Fél kilenckor érkeztünk, persze hely már nem nagyon volt, de kit érdekelne az egész esemény, ha csak 4-5 ember lézengene a kivetítő előtt? Jól volt ez így. 

A meccsről most nem akarok szólni, egyrészt mert hülye vagyok hozzá, másrészt meg mert ahhoz a helyi viszonyoknak semmi közük, egy kérdés viszont nem hagy nyugodni: miért nem lehet normális kaját vásárolni a tömegesemények helyszínén?

Többnyire vagy nagyon unalmas, vagy kimondottan szar kajákat lehet csak az emésztőcsatornába tömködni, és ez alól nem volt kivétel a tegnapi meccs sem. Pedig komolyan úgy tűnt, hogy felvillan a remény: a bódéból tapast is lehetett vásárolni, volt serrano-sonka, aszalt paradicsom, olivabogyó, meg is próbálkoztam volna vele, ha nem pont csütörtökön ettem volna magam degeszre a város legjobb tapasosában, a Pata Negrában.

Volt azonban helyette ciabatta zöldségekkel és tarjával. Lecsaptam rá, 750 forintba került, gondoltam, abba már csak belefér a minőség, de tévedtem. A ciabatta ugyanis túl nagy volt, túl száraz, túl hideg. A hús vékony és nem sült át rendesen. A szósz nyomás közben kifogyott, nem törődtek vele. Kimondottan kellemetlenül laktam jól vele, mintha a szervezetem azt mondta volna, oké, ezzel képes vagyok működni egy darabig, de ennyi erővel letolhattál volna néhány műbeles baromfivirsilt nyersen, abból legalább három kiló kijön ennyiért, és az se sokkal rosszabb.

A kérdés tehát adott: ettetek-e már tömegeseményen igazán jót, és most nem a furfangosan elkészített amerikai hot-dogokra, vagy a lángoshoz hasonló biztonsági játékokra gondolok, hanem valami ötletesre, valami szokatlanra, valamire, ami túlmutat a legegyszerűbb válaszokon, és valami pompás feleletté áll össze!