English

Egy nap a városban

Báhn mi: igazi vietnami streetfood a belvárosban

Magyarósi Csaba 2017 szeptember 11.
Címkék: gasztro vietnam

Ti ajánlottátok, hogy ha tehetjük, okvetlenül nézzünk el a Dob utcába, ahol elég konkrétan elkezdtek vietnami gyorskaját árulni.

dsc08373.JPG

Egészen konkrétan a vietnami alapanyagok és a francia szendvicsek szerelemgyerekéről, a báhn miről beszélünk, ami lényegében egy bagett megtöltve mindenféle, elsőre kicsit sem extrém dologgal, a végeredmény mégis brutálisan ázsiai.

Tök őszintén szkeptikus voltam, amikor beléptem az apró kis büfébe, mert néztem az alapanyagokat és egyik sem tűnt különösebben izgalmasnak a koriandert leszámítva, ami persze mindig ütős.

Aztán amikor a tulajdonos megkérdezte, hogy kérek-e a szendvicsre vajat, én meg azt válaszoltam, hogy persze, és megláttam, hogy ezzel keni:

dsc08380.JPG

egy pillanatra kihagyott a szívem. EZ NEM VAJ!

Ezek után már tökre nem vártam sokat a kajától, amibe egyébként mindent beleraktak, amit csak lehetett, szóval volt benne vietnami májas, vietnami szalámi, tojás, reszelt répa, meg a többi.

dsc08381.JPG

dsc08383.JPG

De tényleg, csekkoljátok, egyáltalán semmi érdekes nincs benne, semmi érdekes, plusz MARGARIN!

dsc08384.JPG

dsc08385.JPG

És akkor ehhez képest jön kóstolás után a kijózanító valóság, hogy ez bizony ütősen ázsiai!

dsc08386.JPG

dsc08389.JPG

Hogy ez a szendvics 1200 forintért hozza az egzotikus ízvilágot és még laktat is. Hogy ez bizony bőven felkerülhet a kedvencek listájára, és ha a Báhn mi előtt elsétálva valami izgalmasat akartok enni, akkor simán jó választás benézni hozzájuk.

Báhn mi
1072 Budapest, Dob utca 52
H-Szo: 10-20
V: 10-16

Double Shot: a LEGNYÚLÓSABB pulled pork valaha

Magyarósi Csaba 2017 szeptember 07.
Címkék: gasztro

Ez csak egy rövid megemlékezés lesz a legnyúlósabb pulled porkról valaha. Szóval Újlipótban annak ellenére, hogy nyílt egy rakás új hely, mindig kicsit fejvakarással jár, amikor az ember nagyon enne valamit.

Amikor nem kimondottan ázsiaira, vagy közel-keletire, esetleg édességre vágynál. Az éttermek többsége ugyanis nagyon specifikus valamilyen szempontból, amik meg általános kínálatot nyújtanak, azok többnyire emészthetetlenül rosszak, és még csak nem is olcsók.

Illetve vannak azok az éttermek (van az az étterem), amiben találsz választékot, de a nagyon rossz személyzetként is dolgozó tulajdonos illetve az ő útmutatásai olyan ellenszenvessé teszik az egész csomagot, hogy egy idő után eszedbe se jut beugrani oda.

Itt van viszont a közelben a Double Shot, aminek a remek reggelijéről már írtam év elején, de azóta is mindig az van, hogy ha egy megbeszélős kávézáshoz keresünk helyszínt, szinte mindig ide ugrunk be, mert atom kávéik vannak, aztán néha kirendelek egy ételt és ilyenkor meglepődök, hogy mennyi féle dolog készül itt.

Alapvetően persze szendvics-burger-vonalon mozognak, de ebből annyifélét készítenek, hogy eszedbe se jut, hogy a kínálat egyik végén található kaja bármilyen rokonságban állna a másik véggel.

Most például kirendeltem ezt a pulled porkot, ami elég nagy ugrás a legutóbb kóstolt avokádós vega szendvics után:

img_4127.jpg

Zöldség persze ebben is van, a hús és a buci szuper, viszont amivel nem tudtam betelni, az a sajt mennyisége és állaga. Nézzétek csak:

img_4128.jpg

Ügyes technikával állítólag át lehet húzni a Pozsonyi úton - hosszában!

Double Shot
Budapest, Pozsonyi út 16, 1137
H-Cs: 07-19
P: 07-20
Szo: 08-20
V: 08-18
06706744893

A legjobb vacsoraélményem Magyarországon

Magyarósi Csaba 2017 augusztus 30.
Címkék: gasztro

Sajnos viszonylag ritkán sikerül mostanában meglepni valami igazán jó kajával vagy helyszínnel Budapesten, de ezzel gondolom ti is így vagytok.

Két oka lehet a közepes szintű apátiának:

  • az elmúlt évben annyi mindent láttuk és kóstoltunk itt a városban, hogy jóval magasabbak az elvárások és az ingerküszöbünk is feljebb került
  • tényleg középszerű helyek nyílnak egymás után Budapesten

Nagyon kevésszer sikerül emlékezetest alkotni, a legtöbb új étterem, streetfoodhelyszín csak felmondja a kötelezőt és hozza azt, amit már öt éve is tudott mindenki, ezek ha nyitás után fél évvel eltűnnek, észre sem veszi senki.

Na és akkor ott van Szabó Péter, aki megcsinálta az egyik legjobb budapesti halast, a Vörös Homárt a Hegyvidék plázában, majd elvesztette, aztán megcsinálta még egyszer legalább ilyen jóra a Hold utcában, de azt is elvesztette, azóta osztrigákat árul országszerte, meg csinált egy olyan kajálós eseményt, hogy hasonlóan jó gasztronómiai őrületre igazán ritkán sikerül Magyarországon.

Vagy soha.

A helyszín a Lupa-tó, ahol a szigetes Gerendai nyitott talán tavaly menő strandot. Most már szezon után vagyunk, mindenhol dolgoznak, van azonban egy nyugodt pontja a tópartnak, ahol Péter kéthetente olyan halvacsorát csinál, hogy az a legtengerpartibb tengerpartos élmény, amit Magyarországon el lehet képzelni. Sőt, valamivel tengerpartosabb a legtöbb tengerpartinál is.

Az asztalok lazán vannak elszórva a tóparton, kis fáklya ég rajtuk és a homokba szúrva is lobog a tűz, Péter pedig egy nagyobb sütőlap és egy rakás alapanyag közt készíti a fogásokat.

p8250483.JPG

p8250508.JPG

Az egész borzasztó esetlen, de nem is ez a jó szó, inkább keresetlen - olyan, mintha egy haverodnak lenne egy tengertóparti háza és ott készítene vacsorát a szűkebb baráti társaságnak. Egy másodpercig nem feszengsz, nem gondolkozol azon, hogy mit, hogyan, Péter a legnagyobb természetességgel jelenik meg tökéletesen rendszertelen időközönként az asztaloknál és mesél kábé 1-13 percig az alapanyagokról, az osztrigákról, a receptektől, és vesz fel rendeléseket.

Éppen ezért aki 30 perc alatt akar megkajálni, az rossz helyen jár, ez egy egész estés program, hála Istennek (utálom, amikor egy óra alatt kipörgetnek egy turnust).

És miközben fantasztikus fogások érkeznek egymás után Péter tovább fokozza az izgalmakat, amikor mondjuk a díjnyertes Gillardeau osztrigáról mesél, amit aztán fel is tálal:

p8250497.JPG

Vagy a Rockefeller receptről tart kiselőadást, kábé olyan szenvedéllyel, mintha ő lenne Brunelleschi, aki épp a firenzei kupolán dolgozik.

Őrületes. Ennél már csak a kaják jobbak, kezdve az osztrigától (életemben most először ízlett ez a szörny) a fantasztikus kagylókon át egészen a rákokig. És minden alapanyag remek és minden fogás kivételesen jó.

p8250524.JPG

p8250535.JPG

Ahogy ez a csomag is az, így, egyben. Ilyen helyszínek, események nincsenek Budapesten, csak a filmekben, mert a valóságban nyilván könnyű kiszámolni, hogy nem lehet megcsinálni és nem is érheti meg. Túl sok meló, túl sokfelé kell szakadni, kevés vendéget képes kiszolgálni a hely, üzleti tervet erre nem lehet építeni, de menő vacsorát annál inkább.

Csak aztán ne lepődjetek meg, ha 45 percet vártok az első fogás előtt, amiből 20-at azzal töltötök, hogy Péter sztorijait hallgatjátok a halakról, amitől csak még pokolibb lesz az éhség. De megéri. Ez nem egy rohanós, gyors projekt, ez egy szép, lassú, remek vacsora.

A következő eseményre itt tudtok becsekkolni, sok már nem lesz idén.

Kishusom: a kolbászmennyország

Magyarósi Csaba 2017 augusztus 29.
Címkék: gasztro

Nem én találtam ki, hogy kolbászmennyországnak hívjuk, hanem a hely hirdeti magáról.

Ami mondjuk eggyel kevésbé elrettentő, mint Faszaládénak nevezni egy helyet, pedig erre is volt már példa Budapesten (érdemes óvatosan nevet választani, mert az az étterem például annak ellenére szűnt már meg, hogy szenzációsan jó kajákat adott amúgy).

A Kishusom ehhez képest névben és ízben is jóval visszafogottabb, de lehet, hogy pont erre van Budapesten szükség.

Az tuti, hogy a virslivel, kolbásszal kezdeni kell valamit, hiszen ezek nálunk lényegében nemzeti kaják és könnyen áramvonalasíthatók, gyorséttermesíthetők, éppen ezért van legalább tíz olyan étterem a belvárosban, ami valamilyen módon megpróbálja a műfajt a streetfoodközeg részévé tenni, több kevesebb sikerrel.

A Kishusom ebbe a sorba áll be és ebben a sorban mondja fel a leckét hibátlanul - igaz, olyan sok váratlan dolog nem is történik odabent az emberrel.

Humor mindenesetre van, amitől úgy általában kiráz a hideg egy étteremben, de itt pont jó arányban adagolják a rajzokon, a kiszolgálásban vagy a választékot felsoroló táblán, ahol állandó jelleggel szerepel a VEGA verzió mellett, hogy ELFOGYOTT.

p8240387.JPG

p8240388.JPG

p8240401.JPG

p8240389.JPG

Ami viszont van: sima virsli, sertés-, és marhakolbász. E mellé kérhetsz kiflit és mindenféle szószt, a visszafogottabb európai ízektől a chilein át a curry-ig. Vannak köretek (káposzta és burgonyasaláta ) és kész. Ha mindenből kérsz, kábé 1800-2000-et fizetsz, nekem ennyibe került ez a kolbászos, mustárral, bajor káposztával, reuben szósszal és kolbászchipsszel megszórt burgonyasalátás fogás:

p8240403.JPG

p8240404.JPG

Az nyilván teljesen egyértelmű, hogy a streetfoodosítást csak félszívvel végezték itt, mert menet közben lehetetlen ezt a kaját enni, de legalább vannak hozzá asztalok. Az íze nagyon kellemes, minden hozzávaló rendben van, csak nekem állandó szívfájdalmam ez, hogy veszünk egy kolbászt és addig dolgozunk rajta, amíg a végeredmény kábé annyira lesz betyáros, mint Justin Bieber. Én azt szeretném, hogy egy ilyen kaja támadjon, küzdjön, ehhez képest a szendvics és a burgonyasali is nyájasan belesimulós. Bestiális elvárásoktól mentesen viszont egyértelműen jól kitalált és finom.

Kishusom
Madách Imre út 10
06703332162
V-Sze: 12-00
Cs-Szo: 12-01