English

Egy nap a városban

Ha Egerben jársz, és jót akarsz enni, ide menj - Macok és Brumbrum

szucsadam 2017 október 20.
Címkék: eger gasztro vidék

Egyre több jó étterem nyílik az országban, Budapesten kívül. Na jó, nem nevezhetjük ezt robbanásnak, inkább arra hasonlít, mint amikor mézet öntünk az asztallapra, és nézzük, ahogy szétterül, mégis, egyértelmű a javulás. Most már a legtöbb nagyobb városban van legalább egy étterem, ahová érdemes elmenni, ha ott járunk, mert izgalmakat, de legalább jó kaját ígér. Itt tartunk most.

Egerben ez az étterem feltétlenül a Macok.

Ráadásul az étterem nem az az “eldugott, titkos tipp” kategória, gyakorlatilag az egri vár bejárata mellett található, pont olyan turisztikai csomópont mellett, ahol egyébként ritkán mennénk étterembe. És mégis.

Az étlap ideális, szezonális, nem túl bő, de azért lehet választani, két minőségi húsmentes, és egy rakás húsos étel. És ezek nagyon választékosak, nincs két egyforma alapanyag: a fogas, pisztráng, csülök, marhapofa, szűz, kacsacomb, kacsamell mellett nyúl és muflon is kérhető, a húsokat szuperül készítik el, és ha szükséges, a köret (ez a szűk keresztmetszet) mellé relish-t vagy mártást készítenek, hogy kiegészítsék az ízkép hiányos vagy laposabb részeit. A levesek pedig hátborzongatóan jók.

A főételek 3000 környékéről indulnak, lehet egész jó áron degusztációs menüt kérni, de van ebédmenü is, ami 1800 forintért három fogást kínál, és egyáltalán nem degradálja le a minőséget holmi tojásos nokedlire (amit egyébként imádok, na de értitek). Legfeljebb kisebb adagokat hoznak, a jóllakásnak a “hosszú élet titka” típusú, lájtosabb verzióját valósítja meg, de az ízek és a tömény állagok miatt így is eltelünk. Egy budapesti mezőnyben is best buy gyanús lenne.

A helyen egyébként nemcsak a belső dizájn, a külső, hangulatos terasz, meg a kaják dobnak, hanem láthatóan nagyon megdolgozott vele egy marketinges. A borokat például sajátmárkás dobozokban tárolják egy üvegfalú szobában, mindegyikre ráírva: Hello Bikavér, Hello Csillag. A szódavízre azt írták: Hello Szódavíz. A “Hello valami” szókapcsolat mindenhol visszaköszön, saját betűtípussal, szóval a brandet elég komolyan veszik.

dsc04394.JPG

Aki azonban erre jár, és nem szeretne egy gyors vacsiért kiadni 10 ezer körüli összeget, annak a szomszédban idén nyitott meg a 

Brumbrum.

A bohókás nevéből és a belső dizájnból sejthető, hogy a Macok testvéréről van szó, ugyanazon tulajdonosi körrel, medvés szimbólumokkal mindenfelé, csak itt még kötetlenebb a bisztróhangulat, sőt, a Brumbrum odáig megy, hogy magát büfének nevezi. Pontosabban

lényegében, lényegében, lényegében büfének.

A konyha ugyanaz, amit a Macokban is megszoktunk, csak ahelyett, hogy megszerkesztett ételpoétika kapna teret, itt egyszerűbb a koncepció, egyszerűbbek az ételek. Csirkepaprikás, borjúláb, toszkán pacal volt többek között a főételkínálatban ottjártamkor, de kérhetőek egri katonák is. Ezek kis falatok, amik bor mellé csúsznak nagyon kellemesen, szóval ide italozni-falatozni is be lehet térni. Sőt, kifejezetten annak szánták, amolyan egri DiVinónak.

A Macokban kétszer ettem, a Brumbrumban egyszer, szóval azt hiszem bátran kijelenthetem: nem bánjátok meg, ha itt rendeltek. Nem hibátlan a konyha, de ügyesek, fantáziadúsak. Külön ezért ideautózni még éppen nem érdemes, de azért van programlehetőség Egerben bőven.

Macok és Brumbrum
Cím: Eger, Tinódi Sebestyén tér 4.

Nyitva

MACOK BISZTRÓ ÉS BORBÁR
HÉTFŐ-CSÜTÖRTÖK: 12-22
PÉNTEK-SZOMBAT: 12-23
VASÁRNAP: 12-18

BRUMBRUM LÉNYEGÉBEN BÜFÉ
HÉTFŐ-KEDD: ZÁRVA
SZERDA-PÉNTEK: 12-23
SZOMBAT: 8-23
VASÁRNAP: 8-22

A populáris kimaxolva - Cserkuti Dávid kiállítása (ami ritkaságnak számít)

szucsadam 2017 október 18.

Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt kerestünk egy képregényrajzolót, akivel háromkockás képregények gyártásába foghatunk. Sorra kilincseltem a grafikusoknál, akik egymás után adták le a vázlatokat, de néhány reményteli pillanatot leszámítva nem sikerült megtalálni, amit kerestünk. Az utolsó grafikus, akivel ez ügyben tárgyaltam, azt mondta,

akkor keresd meg Cserkuti Dávidot.

Na neee. Ez volt az első reakcióm. Dávid nagyjából a magyar képregénykultúra császára, én pedig egy kis költségvetésű hobbiprojekthez akartam valakit, így aztán úgy gondoltam, mégse trombitás zenekart kérjünk fel úszógumit felfújni.

Aztán némrég Dávid maga keresett meg. Egy ötlete volt, azt szerette volna megbeszélni velem, és mint kiderült, évekkel korábban is ismerősként üdvözölt volna, hiszen követte a blogokat, így még az is lehet, hogy lett volna belőle valami. A tanulságokat ebből mindenki vonja le maga, igen, jó nagy hülye voltam.

Cserkuti Dávid munkáival mindenki találkozott, Piszkos Fred karaktereinek Korcsmáros Pál által eredetileg 1964-ben rajzolt fekete-fehér rajzait ő elevenítette fel, és az Unicum (és egyéb) reklámokon, de még az olyan világhírű videojátékokban is felbukkannak a munkái, mint például az Assasin’s Creed vagy a Skylanders. Most pedig kiállította (ez az első kiállítása, picit megváratott vele minket) jó néhány munkáját, grafikákat, storyboardokat, karakterrajzokat, plakátokat, könyveket, társasjátékot, el lehet merülni kicsit az univerzumában. Bár nagyon nem kell erőlködni, két másodperc alatt elfoglalja az agyad minden szegletét egy-egy munka.

Cserkuti Dávid rajzai, hiába tartoznak teljes egészében a popkultúra zászlaja alá, mégis olyan elevenek, annyira ízük, szaguk van, hogy egy-egy grafika mellett el lehet időzni negyed órát is, amíg teljesen átadjuk magunkat az ottani világba.

 

Dávid nem emeli magát piedesztálra. Nem alkot úgy és olyan helyeken, ahol csak a szakma és néhány érdeklődő láthatja a munkáit, ő a tömegekre szeretne hatással lenni, a tömegkultúra keretein belül. Mert ő tudja, hogy ha a közepes vagy gyenge tehetségű művészeknek hagyják meg az emberek 99 százalékának elérhető vizuális élményeket, akkor bizony az emberek 99 százaléka joggal hiheti, hogy a mai vizuális művészet szar.

A kiállítás október 27-ig megtekinthető a kArton galériában, az Alkotmány utca elején (18-as szám) hétköznapokon, be kell csengetni. Siessetek, hogy elérjétek még. Egyébként hamarosan a mozikban is találkozhatunk Dávid (és Garisa Zsolt) munkáival, eléggé menő lesz, nézzétek a lenti előzetest. Akik érdekelnek Dávid munkái, a blogján követheti ezek születését.

Semmi jót nem nézel ki ebből a pizzásból, pedig… - Pinsa

szucsadam 2017 október 17.
Címkék: olasz gasztro pizza

A Király utcának azon a felén, ahol éjszakánként kevesebb részeg turista őrjöng - vagyis az Erzsébet körúton kívül -, a saroktól nem messze, egy köpésre a betérő vendéget véresre verő KFC-től, nyílt egy hely. Nem sok jót nézünk ki belőle, egyrészt ugye a lokáció is arra utal, mintha részt szeretne ugyan venni a sör mellé kínált olcsó szénhidrátgombóc gyakorlatában, de már nincs pénze arra, hogy beljebb merészkedjen. Az üzlet bejárata feletti cégér is olcsónak hat, odabent ugyan hatalmas a tér egy az utca felé pizzaszeleteket áruló helyhez képest, de inkább a kínai gyorskajáldák bútorai és burkolatai köszönnek vissza.

Akkor sem rohansz ide feltétlenül, ha épp most dobtak ki a KFC-ből.

Ha belépsz, és egy pillantást vetsz az árura, szintén nem jön meg az étvágyad. Én már egyszer kifordultam onnan, míg másodszorra arra sétálva meghallottam, ahogy a pult mögül előbukkanó két alak az utcára sietve kiabál egymásnak. Olaszul, hangosan, mediterrán hangulatba hozva. Bementem és kértem egy margherita szeletet.

Gyanússá kezdett válni a dolog, amikor várnom kellett, noha senki sem volt előttem. Az olasz srác ugyanis, aki keveset beszél magyarul, angolul pedig éppen úgy, mint Mario, a híres gombás vízvezetékszerelő (ezért én ettől fogva magamban Mariónak neveztem), betette a szeletemet a sütőbe, majd onnan kivéve egy kis paradicsomszósszal löttyintette meg, majd olyan mozdulattal szórt rá oregánót, mintha a világ legfinomabb dolgára tenné a koronát. Ezt tette elém:

dsc05031.JPG

Na, ÍGY már nem is olyan ronda, mint az utcáról nézve. És tényleg, emberek, egész jó a cucc. Nem egy csúcspizza, és nem is az a fajta, amihez a legtöbb helyen szoktunk, a vékony tésztás kerek féle. Inkább a Pizzicásra hasonlít, laziói stílusú, tepsis fajta (bár a tulajdonos állítja, hogy egyedi a stílusa, nem lehet utánozni, és ő sem utánoz semmilyen stílust, de neki nyilván ezt kell mondania ilyen távol Olaszországtól). Utána kértem még egy panserottit is, ami egy üregesre sütött tésztába rejtett mindenféle dolog, az állaga más, belül puha, kívül szíjasabb, ez sem egy gasztrocsoda, de tök jól csúszik. 

dsc05038.JPG

A két tulaj, akik ott dolgoznak a pult mögött, padovaiak. Adja magát a kérdés, hogy miért nem otthon sütik a pizzát, amire azt a választ kaptam, hogy de, otthon is sütik. Két éttermük van odahaza, és a visszatérő magyar családok közül többen győzködték őket, hogy nyissanak Budapesten is egy helyet. És nyitottak.

Mario (ahogy elneveztem) egyébként étteremnyitó-szakértőnek nevezte magát: állítólag Kínában is nyitott egy helyet - nem magának, megbízásból -, maga glettel, fest, burkol, készít pizzát, és csinálja a marketinget. Mint elmondta, Kínában ez annyiból állt, hogy egy rendezvényen fakanállal vert egy üres paradicsomos vödröt, és kiabálta, hogy olasz. Ezután követte őt egy tömeg a standhoz, és eladott 400 pizzát két óra alatt. Gyökegyszerű a képlet.

Egyébként a srác nagyszájú, hangos, TÉNYLEG olasz, a szó mindenféle értelmében, de eközben a legkedvesebb vendéglátós, akivel tlaálkoztam. Miután ugyanis elbeszélgettünk, és lazán kisétáltam elköszönve, hogy az utcán is készítsek fotókat, gyorsan utánam futott, zavarba jött, és azt kérdezte angolul:

- Mész, vagy… visszajössz még?
- Megyek, megyek már.
- Éééés… a számlát most rendeznéd, vagy inkább később?

Oké, tévedtem, a srác majdnem mindenben olasz, de udvariasságban egy angol úr. Csak tudni akarta, hogy fizetek-e, neki mindegy, vissza is jöhetek később. Majdnem ő kért elnézést.

A hely picit drágább, mint a megszokott szeletezők és pizzériák, 400 forint a szelet, 800 a hajtott panserotti, a hagyományos, egész pizzák kétezer forint körül vannak, de érdemes beugrani ide, ha errefelé éhezünk meg. Egyszerű kaja, nincs túlbonyolítva, a feltétektől nem ájulsz el, de a tésztán érezni, hogy nem egészen Budapesten járunk.

Pinsa Budapest
Cím: 1077 Budapest, Király u. 69
Nyitva: H-V 11:00 - 23:00

Logót változtattunk, mert az Országház szerepelt rajta, és azt most már tilos

szucsadam 2017 október 12.

A Kossuth tér újjáépítésével született párhuzamosan döntés arról is, hogy az ország emblematikus épülete, az Országház ábrázolása csak szigorú keretek között valósulhasson meg. Az épület és mindenféle képi megjelenítése turisztikai, idegenforgalmi célból, továbbá hírszolgáltatási, oktatási, művészeti, kulturális és tudományos tevékenység során szabadon használható, de minden egyéb esetben előzetes hozzájárulás szükséges a használatához.

Éppen ezért, úgy tűnik, a hivatal ügyvédei most sorra megkeresnek mindenkit, akik a Parlamentet valamilyen módon logóban ábrázolják, és felszólítják őket, hogy ezt hagyják abba.

Mi emiatt nem vagyunk kompatibilisek:logo.png

Ez a logónk, amit egyébként nagyon szeretünk, és hosszú indoklásban érveltünk amellett, miért kellene engedniük a használatát az Egy nap a városban blogon. A Budapest kifejezetten szerethető arcára elsőként fókuszáló blogon.

Az Országház olyan mértékben kiemelkedik a város szimbólumnak tekinthető épületei közül, hogy aki más szimbólummal szeretné képviselni a várost, az egy picit mellélőne. Nekünk pedig, akik Budapestről írunk, muszáj Budapestre reflektálni, a Parlament pedig szinte kötelező választás ilyenkor. Próbáltuk ezt elmagyarázni a hivatalnak, de a kommunikáció megszakadt egy ponton, és ahogy utánaolvastunk, nem sok jóval kecsegtetnek a lehetőségek. Állítólag a hozzánk hasonló esetekben a hivatal mereven elzárkózik az engedély megadásától.

Így aztán a helyzet további megoldásáig a logónkat lecseréljük, abban bízva, hogy idővel mégis sikerül meggyőzni a hivatalt arról, hogy egy város szimbólumának betiltása (a saját hivatalunk használatán kívül) nem feltétlenül szerencsés lépés a szimbólum szempontjából, és hogy az Országház épületének formáját nem a tér átalakítása határozta meg, így véleményem szerint a Steindl Imre által 1881-es tervpályázatra tervezett épületforma attól teljesen függetlenül közkincs.

A ma élő embereknek nem lenne szabad ezen formák utóéletét ilyen módon korlátozni, mert ezt mindannyian ajándékba kaptuk.

De egyelőre megrekedtünk, így aztán fogadjátok szeretettel új logónkat, amin határozottan NEM szerepel az Országház, ellenben két másik városszimbólum igen (plusz egy harmadik, egy rejtett üzenettel: a fa). Mondjátok el, mit gondoltok róla, visszalépésnek érzitek-e az Országház, mint főmotívum után, vagy ti mit használnátok fel a város szimbólumának akkor, ha netalán nemsokára betiltanák az összes ismert épület képi feldolgozását.

Íme az új logó:

varosban_relogo_700px.png

Fekete: Szuperfekete

Magyarósi Csaba 2017 október 11.
Címkék: gasztro

Oké, félig szuper. Szóval van a belvárosban egy kávézó, a Fekete, amiről néhány éve már írtunk: akkor még csak egy kis beszögellés volt az Astoriánál, egy apró kávézó, ami valahogy kilobbizott néhány széket a Múzeum körútra, és közben remek kávékat készített. Már akkor, amikor a remek kávé még egyáltalán nem volt általános jelenség Budapesten, szóval pionírok voltak ők.

Aztán jó másfél éve léptek egy nagyot és megnyitották az udvart a kávézó mellett, aztán az udvar mellett nyitottak egy nagyobb beltéri blokkot is, szóval onnantól kezdve a Fekete két belső és két külső helyszínen üzemelt, amik nem értek össze, mégis egy helyen voltak (egymástól néhány méternyi távolságra), ilyen enklávé-exklávé rendszerben.

Azóta terveztem, hogy kipróbálom, mit tud az új hely, és a programok sűrűségét mutatja, hogy múlt héten tudtam először elmenni reggelizni egyet a kibővített Feketében: azon a napon, amikor másfél év után kifestették az új helyet (tök jó mentalitás: nem kell megvárni a teljes leépülést, még azelőtt fel kell újítani, hogy az elhasználódás jelei látszanának), éppen ezért a kiadós reggelizős blokk szünetelt.

Mondhattam volna, hogy majd másnap visszamegyek, de másnap elutaztam elég hosszú időre, amikor meg visszaérek, nem lesz már udvar.

Szóval tessék, kiegészítendő a korábbi cikket, van egy ilyen szuperhangulatos kis hely az Astoria és a Múzeum körút mellett, a négysávos belvárosi autópálya tőszomszédságában, ahol kiváló a kávé és ahol remek péksüteményeket tudsz enni, amik ugyanúgy a Mill pékségtől érkeznek, mint most már nagyon sok jó helyen Budapesten, ami persze csökkenti a diverzitást, de legalább garantálja az állandó minőséget, és persze vannak rántották meg hasonlók is, amiket amint tudunk, jó alaposan szintén kipróbálunk.

Fekete
Múzeum körút 5.
H-P: 7:30-16:00