English

Egy nap a városban

Mit sportoljak Budapesten? - Forrójóga nyáron

szucsadam 2018 június 16.
Címkék: sport hirdető

Oké, én sem vagyok normális. Először tériszonyosan falat másztam, aztán meg elmentem cross trainingre teljesen leeresztett izomkultúrával. Most pedig tovább folytatom a sportkártyás próbálkozásaimat: nyáron kezdek forrójógázni. De hát istenem, keresem még a saját utamat, nem találtam még rá a kedvenc új sportomra.

A forrójóga (ennek egyik fajtája a Bikram jóga) lényege, hogy eleve fűtött teremben zajlik az óra. Mármint túlfűtöttben, úgy 40 fokosban. Ez télen, átfagyva nagyon kellemesnek hangzik, de

így kánikulában egy folyamatosan forró helyiségbe lépni őrültségnek tűnik.

Mi a megfontolás? Hogy az izmaidat úgy melegíthesd be, hogy ne kelljen melegíteni. Így a jóga is hatékonyabb, kifejezetten a türelmetlen és időhiányban szenvedő nyugati embereknek találta ki egy indiai guru, hogy viszonylag elérhető időn belül élvezhessék a jóga jótékony hatásait.

Az angyalföldi Forrójóga központba mentem, itt egy tök kellemes, barátságos tér fogadott, a korábban megismert budget jógaközpontok helyett egy relaxáló, kényelmes közegbe érkeztem. Látták, hogy új vagyok, ezért nyugodt, búgó hangon kezdték magyarázni, mire számítsak - egyébként pont a forrójóga-oktató talált meg -, elmondta, hogy matracot és törölközőt is bérelhetek, de mivel izzadós vagyok, eleve három óriási strandlepedővel érkeztem, plusz három liter vízzel.

img_4314_2.jpg

img_4323_2.jpg

A terembe érve számítottam egy kis szagra, mert azért itt erős testkipárolgások zajlanak heti ki tudja hányszor, de az elszívás annyira erőteljes volt a teremben, hogy semmit nem éreztem. Csak a rohadt meleget, ami viszont nem volt annyira bántó. Főleg hogy valamiért fejben a szauna ugrott be odafelé menet, úgyhogy 90 fokra készültem belépéskor, ehhez képest csak szimplán ki akartam menni. Nem pedig kimenekültem abban a percben.

img_4318_2.jpg

Mit mondjak: nem adtam bele apait-anyait. A kitartott gyakorlatokat nem igazán tudtam a kellő ideig és feszítéssel megtartani, ezért aztán nem izzadtam jobban, mint egyébként testedzés közben. Egy sima jógaóra is jobban el tud áztatni, amennyiben már gyakorlottabb vagyok, és rendesen tudom az oktató után csinálni az ászanákat. De az már rég volt, így meg tudtam tartani a méltóságomat.

img_4320_2.jpg

Ez egyébként fontos ilyenkor, hiszen míg mondjuk egy spinning-tekerés során még üvölthetsz is nyugodtan a jellemzően férfitársaságban, addig mutatom, egy forrójóga előtt milyen lábbelik sorakoznak a bejáratnál.

img_4330_2.jpg

40 fokban pedig cserebogárként kalimpálni a földön inkább egy magányos sportnak rémlik fel nekem.

A helyre a Sportkártya előfizetés mellé fizetett 700 forinttal jutottam be. Tovább nyúzom a kártya lehetőségeit, jövő hónapban evezni szeretnék, utána pedig némi szabadtéri labdás játékokat néztem ki. Szóval most már tényleg komolyra veszem a nyarat, látni sem akarok működő radiátort. Viszont vissza fogok jönni ide, mert van kínai gerinctornájuk is, ami az ülőmunkában tönkrement négy csigolyám melletti izmokat fejlesztené, ami viszont egészségügyi okok miatt lenne fontos. Az már hűtött helyiségben, nem fűtöttben, úgyhogy megyek.

Létezik egy kártya, amivel ti is pont azt tehetitek, mint én: hétfőn jógázni, kedden crossfit, szerdán kajak és így tovább. A sorozat szponzorai ők lettek, a kártya birtokosaként ti is felfedezhetitek Budapest sportolási lehetőségeit. A Victory Fitnessbe ingyen juthatsz be a Sportkártyával, és nemcsak ide, de országosan közel 400 elfogadóhelyre mehetsz díjmentesen vagy nagy kedvezménnyel.

 

Székek a Bartókon, avagy hányféleképp ülhetünk le egy utcában

szucsadam 2018 június 14.

Miről is írhatnék ilyen trutyi időben, mint arról, hogy milyen jó is az, amikor nincs trutyi idő? Úgyhogy arra jutottam, ma megmutatom nektek, hányféleképpen ülhetünk le a Bartók Béla úton. Vagy használhatnám inkább a mesterkélt Bartók Béla Boulevard kifejezést, de nem esik a számra. Szóval a Gellérttől a Móriczig, értitek.

Következzen egy bulvárd pihenő-alkalmatosságainak valamennyi lehetőségei, mert kevés helyen találkozhatunk ilyen aranyos megoldásokkal a városban. Az ocsmányakat meg kéretik eltüzelni.

Béla

dsc00047.JPG

Kényelem: 3/5
Dizájn: 4/5
Level: Nagymama
Utcaképbarátság: Igen

Tovább olvasom

Beugrottam egy galériába, és alig tudtam szabadulni - Faur Zsófi

szucsadam 2018 június 13.
Címkék: kultúra galéria

Most néhány poszttal innen a Bartók Béla útról jelentkezem, mert annyira izgalmas, egyben ellentmondásos hely. Mint a Béla, legutóbbi posztom alanya, pont ezt a két jelzőt használnám rá is.

Szóval miután a Bélából kijöttem, és jobbra elfordultam, megláttam a Faur Zsófi galériát. Nem valami új dolog, 2001 óta létezik, bár először még a Ráday utcában találhattuk meg, újbudai megjelenése épp a Bartók Béla út galériásításába illeszkedik. Kortárs műalkotások, de bekukkantva az ablakon valahogy van egy határozott szívóereje a fehér falaknak, és az azokon vagy azok előtt nagyvonalúan elhelyezett alkotásoknak.

Úgyhogy most is bementem.

Katerina Belkina kiállítása volt az aktuális - sajnos már nem az, gyorsan cserélődnek -, a Berlinben élő orosz származású fotóművész képei sorakoztak a falon. És egyértelmű volt, hogy a papírról ömlik felém valami, amit meg kell értenem. Mint amikor tele van a merevlemezed a laptopon: egyelőre nem tudod, mivel, de ha elkezdesz kutakodni, tutira meglepődsz majd.

dsc00098.JPG

A falon egy elég különös manifesztumot találtam, amiben egyetlen bekezdés is beszédesebb volt, mint máshol egy komplett elemzés.

A kognitív forradalom óta tehát, a Sapiens egy kettős valóságban élt. Egyfelől a folyók, fák és oroszlánok tárgyilagos valóságában, másfelől az istenek nemzetek és az együttműködések elképzelt valóságában. Ahogy haladt az idő, az elképzelt valóság egyre erősebbé vált, így mára a folyók, fák és oroszlánok valódi túlélői olyan elképzelt entitások kegyelmétől függnek, mint az Egyesült Államok és a Google.

A Genesis kiállítás két részre osztható, egyrészt az Empty Spaces, másrészt Revival sorozat képeire. Előbbiek régebben készültek, és az ember és környezetének elidegenedését, kontrasztját mutatja be, az oroszlánok és a Google kettősét, mint ez itt:

dsc00103.JPG

dsc00102.JPG

A másik újabb, már spirituálisabb vonalat hoz be a képbe, de ezt is erős materialista környezetben.

dsc00104.JPG

dsc00101.JPG

dsc00100.JPG

Hatalmas kontrasztok, gyönyörű képek.

Nem szeretném most túlelemezni a kiállítást, a lényeg egyébként is egyetlen benyomás volt, az ember és a környezete minden korábbinál erősebben láttatott kontrasztja. Sétáltam a galériautcában, betértem egy 20 perces szájtátásra, kaptam egy kis katarzist, végül is ez a célja ennek az egésznek, nem? A lényeg, hogy bárkinek nyitva áll a lehetőség, hogy ha a telefonpötyögés helyett negyed órát ilyesmire szán, és nyitott szemmel jár, sokkal mélyebb utazásban legyen része. Nem is kell tevezni. Let it be.

Leutaztunk és megnéztük, hogy készül a korfui olívaolaj, amiről hamarosan mindenki beszél

szucsadam 2018 június 11.
Címkék: gasztro görög olíva

A korfui olívaolaj egészen az elmúlt évekig egyet jelentett az alacsony minőségű, lesajnált görög próbálkozással. Egészen néhány évvel ezelőttig mindenki azt gondolta, hogy a görög szigeten található Lianolia olívafaj, az apró bogyóival, az itteni termelők régimódi, elavult szüreti és sajtolási módszereivel nem alkalmas jó minőségű olaj készítésére. Aztán néhány éve az egyik helyi termelő család, Dafnisék két fia a diploma megszerzése után hazatért a szigetre azzal a határozott szándékkal, hogy megreformálják az itteni olívatermelést. A The Governor névre keresztelt termékük fejlesztése közben pedig rábukkantak valamire, amin ők is meglepődtek. Korfu szigete egy csapásra egész más megítélés alá esett, sőt, egy az olívaolajok egy új kategóriájára bukkantak.

Mi pedig leutaztunk Görögországba tanult kollégáim társaságában, Fekete “Artizán” Gergő szervezésében - ő bukkant rá az olajra egy nyaralásakor -, hogy a saját szemünkkel lássuk, mi folyik ott.

dsc08822.JPG

Egy hétszemélyes autóban zötykölődünk a szikár tájon, Spyros, a testvérpár idősebb tagja a volán mellett mesél gyerekkoráról, és arról, milyen volt felnőni a Korission-tó mellett. Közben rámutat egy kissé kiszáradt tómaradványra, amit egy homokdűne választ el a tengertől, ami évente feltölti, bólogatunk, de mivel épp előző este néztünk meg egy kegyetlenül fess, tenger mögé bukós naplementét a hegytetőről, valahogy nem üti át az ingerküszöböt. Hálátlanságunk határtalan.

Néhány olívaültetvényt nézünk meg, ami a Dafnis család tulajdonában van. Néhányat a sok közül: összesen kábé 70 felé szórva vannak fáik a szigeten, ez a fajta szétaprózódás itt általános jelenség. Ha egy pár hozományként két területet kapott, az ő gyerekeik már négyfelé osztva vitték tovább a vagyont, ami a következő generációra akár tizenhatfelé osztott birtokot jelentett és így tovább.

Tovább olvasom

Ez a hely csupa meglepetés (különösen ha lemész a pincébe megnézni a konyhát) - Béla

szucsadam 2018 június 08.
Címkék: bartók gasztro

A Bartók Béla út eléggé izgalmas hely lett az elmúlt években, a galériautcának kinevezett út már majdnem sétány is lehetne, ha történetesen nem ezen vezetne keresztül egy komoly mennyiségű autósforgalom. De mutassatok még egy utat, amit ilyen komoly forgalom mellett már majdnem sétánynak neveztek ki gondolatban a helyiek. Szeretem.

Csabával jártunk már itt tavasznézőben, most megint erre volt dolgom, tavasszal, úgyhogy körbenéztem a területen. Rögtön megakadt a szemem Bélán, mármint nem úgy, hanem ezen a Bélán:

Béla egy különleges hely, nehéz lenne összehasonlítani más helyekkel, hacsak nem… mondjuk a túloldalon található Szatyorral. Romkocsma érzések, balkonok, növények, meghökkentő díszítések, jó italok, némi kaja.

A hely annyira meghökkentő díszítésekkel teli, hogy először körbesétálni olyan, mint gyerekként az Elvarázsolt Kastélyban sétálni a Vidámparkban, és bár már felnőttem, és tudom, hogy az alattam lévő szék nem kezd el pörögni, vagy elbillenni oldalra, de

a rohadt életbe, de vártam, hogy így történjen.

De nem. A székek hagyományos úgynevezett “tonett és más hasonló állatfajok” kategóriába tartozik, alaposan lekenve, parkettán, felettük a falon sok-sok furcsa műalkotás, céljuk ismeretlen. Az itallap mesés, VAN SZÓDA (itt kezdődik egy mesés itallap, mert ha valaki még egyszer szénsavas ásványvizet kínál helyette, akkor felborítom az asztalt, de erről bővebben talán egy későbbi posztban), bio gyümilevek, uborkaszörp, u-bor-ka-szörp, jó minőségű üdítők, egyáltalán nem evidens borlap, és ugyanilyen töménylap.

Az étlap nagyon szűk, inkább snack-lap. Van kétféle leves, kis harapnivalók - olíva, grissini, ajvár -, virsli, saláta, debreceni, meg többféle lepény. A lepény a hely specialitása állítólag, így én kértem egy diós-céklás-kecskesajtosat, meg egy thai levest - nem értem, miért kell ennyire erőltetni itt a keleti kajákat, a Kelet kávézót beleértve, de ha már ajánlják, és kipróbálom -, valamint kértem egy Fehér Nyúl IPA-t, ami egy testes, vaskos IPA sör, gondoltam majd a cékla mellé jól jön. Meg kértem egy uborkaszörpöt is, hogy amíg a többit kihozzák, folyadékutánpótoljak.

Az uborkaszörpnél valami lágy, aligízű, selymes dolgot képzeltem el, mint az uborkás víz. Na nem: gyerekkorom egyik nyalókája köszönt vissza, annak minden művi ízével, de mivel nosztalgikus érzéseket hozott fel, nem hibáztattam érte. A kajáról nem is írnék hosszasan, a leves olyan volt, mintha a nagyi olvasott volna a hetilapban egy thai receptet, és vett volna az ABC-ben plusz fűszereket, amikkel feljavítja a húslevest. A lepény több, mint snack, de kevesebb, mint egy főétel, unalmas, és megmondom őszintén, azok után, amit a picében láttam, nem is ettem meg a második felét.

Lássuk a pincés vécékeresésem kalandos történetét.

Szóval kerestem a vécét, és találtam is két ajtót, az egyikre ez volt felakasztva:

dsc00097.JPG

A másikra ez:

dsc00066.JPG

Gondoltam magamban, micsoda hímsoviniszta hely, hogy a vécépucolás (azt hittem messziről a tartályra, hogy kefe) jelenti a női, a számítógép a férfivécét, mígnem benyitottam az utóbbiba, és meglepetésemre egy

számítógép fölött görnyedő alakot pillantottam meg.

Vagyis az tényleg egy számítógép-szoba, nem egy vicces vécéjelölés. A vécés ajtó mögött meg takarítószoba van. Végül az alagsorba irányítottak, a konyha mellé, hogy majd ott. Az alagsorban, a vécé és a konyha nyitott ajtaja között félúton ezt láttam:

dsc00096.JPG

 

Egy fém széket köszörült az emberünk, szikrák, a levegőben fojtó füst. Mondom, a konyha ajtaja nyitva. Ők így füstölnek, jóvan?

Úgyhogy én annyira nem fogok itt ennivalót kérni, nektek sem annyira ajánlom, viszont egy jó kis melepi-kocsmaként tökéletes a Béla, finom sörök, borok, nyalóka-szörpök, kicsit amatőr kiszolgálás, de van egy olyan hangulata, ami kifejezetten jót tesz az utcának. Mondhatjuk, hogy talán fullba nyomják a bohémet, de istenem, a galériák a környéken majd szigorítanak ezen a kocsmaművészeti szabadosságon.

Béla
Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 23.

A fenti Facebook-linket kezeljétek kincsként, mert egyszerűen lehetetlen rájuk találni online, ilyen névvel, hogy Béla, a Bartók Béla úton. Mit írsz be? Ugye?