English

Egy nap a városban

A tökéletes újcirkusz: All genius are idiots

szucsadam 2017 április 28.

Sosem felejtem el, ahogy a színpad elé lépve megpillantottam a magasban a gitározó és éneklő transzvesztitát, szarvasagancsban. Egy dús szőrű, olasznak látszó spanyol ugrott a lábaim elé, mint egy kutya, el akarta lopni az egyik néző táskáját, de minduntalan rászólt a gazdája, egy kétméteres svéd. 

És akkor még le sem ültem a székemre, az előadás előtt voltunk.

svalbardcompany-allgeniusallidiot_01-e1478810101532.jpg

Imádom az újcirkuszt. Írtam már róla sokat, miért. A régi vándorcirkuszok romantikáját nem az előadásokban, hanem az életmódban kell keresni, két műsor között. Az újcirkusz ennél már több: szabadon választhatja meg, hogy látványos show-kkal értelmezi újra a műfajt, mondanivalót, sztorit álmodik egy-egy előadás mögé, brutálisan őszinte kitárulkozással teszi szerethetővé magukat a cirkuszosokat, vagy zenével, esetleg egyéb művészeti eszközökkel segíti meg az előadást.

Mindegyik megoldás egyetért abban, hogy a cirkusz többről szól, mint mutatványok egymásutánja. Kell valami, ami a mutatványoknak értelmet ad, a közönségnek pedig színházélményt nyújt. Nem cirkuszélményt.

Eldöntheti mindenki, melyik tetszik neki inkább. A látvány és a dramaturg fejlődése többek között a Recirquel világa, ők próbálnak ezen a területen fejlődni, és szépen haladnak. De ahogy a filmes, úgy a cirkuszi ízlésem is inkább a kis költségvetésű, underground felé hajló kísérleti megoldások irányába tol. Azt szeretem, amikor a kreativitás inkább a műfajok egyesítésében, kísérletezésben fejeződik ki, amikor valaki olyat alkot, amit más nem tudna.

Ilyen élmény volt nekem a Cirkus Cirkör Undermän előadása. És ilyen volt az All Genius Are Idiots is, a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik előadása, a Svalbard, vagyis a Négy Emberi Állat agyszüleménye. Ők a stockholmi tánc- és cirkuszművészeti egyetemen találkoztak, és rögtön tudták, hogy együtt kell továbbmenniük. Így tettek.

 

Szóval ott énekel egy szál gitárral a nőnek öltözött férfi, szarvasaganccsal. Odalent hülyéskednek a többiek. Aztán beindul a koreográfia: az előadás a táncelőadások szabályai szerint zajlik, mozdulatokkal zajló párbeszédekkel. Aztán minden megáll, valódi párbeszédeket látunk. Aztán egy cirkuszi mutatvány. Aztán zene. Aztán a transzvesztita odalép egy bevásárlókocsiba épített komplett DJ-szetthez, ahol a saját hangjával, hangszerekkel és repeaterekkel komplett koncertélményt ad. És a zene jó, és szívesen ülnék egy ilyen koncerten. 

De ez nem koncert. Odafent a kötélen tekerednek a többiek. Idelent alsógatyában a szőrös spanyol hülyül. Akkor mi ez?

Mi a fene ez?

Nem tudom. Nem tudja senki. Egy káosz, tánc, cirkusz, koncert és mindennek a komédiája egyszerre, úgy, hogy talán egyik műfaji ág sem nő a többi fölé. A zseni és az idióta vékony határvonalának megtestesítője, ahogy az előadás nevéből is kitűnik. Nem áll össze egyetlen mondanivalóvá, de erős karakterekkel (Ben Smith alakítása transzvesztitaként például annyira erős, hogy a végén meg sem kellett mozdulnia, a tartásával volt képes kommunikálni), műfaji kísérletezéssel egy olyan egyveleget alkot, ami hihetetlenül izgalmas. És ami egymagában megindokolja, hogyan lehet Stockholmban tánc- és _cirkusz_művészeti egyetem. 

17757340_10154550854318716_1257336093826115262_n.jpg

Ők nem is olyan rég még ott tanultak. Mi vár erre a műfajra nemsokára? Hemzsegni fognak a fantasztikus alkotók.

Szóval aki rám hallgat, velem együtt szereti az újcirkuszt, a Müpában pedig a látványos, a Trafóban az elgondolkoztató előadásokat kutatja velem együtt. 

Francia desszertek Újlipótban: Édességlabor, ahol a túrós csuszát szeletben mérik

szucsadam 2017 április 24.
Címkék: gasztro torta édesség

Hasonló címmel jelent meg Csabának egy posztja nemrég a Chouchou-ról, külön érdekessége a dolognak, hogy a két cukrászda egymással teljesen szemben van, és ez egyáltalán nem is zavarja őket. Ők ugyanis tudják, hogy minél több minőségi édességnyaloda nyit egy adott földrajzi pontban, 

az a környéket az Édességnyalodák Mekkájává változtatja az emberek fejében.

És az jó.

Az Édességlabor pedig tényleg olyan, mint egy labor. Egyszerű, fehér berendezés, hátul egy üvegablak mögött a műhely, ahol a franciás stílusú desszertek és a torták készülnek. Ez utóbbi egyébként a hely specialitása: egyedi torták készítése. Mellékesen néhány havonta változó kínálattal 5-10 helyben fogyasztható desszertet is kitolnak a kínálópultra.

Kétszer látogattam meg a helyet, ez idő alatt megkóstoltam három kis desszertet, és vettem egy tortát is. Bármit megteszünk értetek: a teszt végül több mint tízezer forintomba került.

De minden fillérje megérte!

Először is a desszertekről általában: nagyon tetszik, hogy a hely mer könnyed, lágy ízeket alkalmazni. A franciás vonal általában a markáns, tömény cuccokról szól itthon, a laza málnahabot mondjuk egy deci málnalekvárral és 100 százalékos csokoládéval nyakon öntve tálalják általában. Kizárt, hogy a málnahab mellé hasonlóan könnyű társakat pakoljanak.

Na, itt ez simán a napi rutin része. Van tömény desszert is, például a karamellizált fehércsoki-banán szelet, de egy kókusz-eper édesség éppolyan felhőszerűen könnyed, ahogy kinéz:

dsc01997.JPG

A hely specialitása - ez mindig van - a túrós csusza. Mármint nem a főétel, hanem annak franciás desszertté alakított változata. Sírsz. Komolyan, nagyon üt.

dsc02072_copy.JPG

Tudjátok, van, aki a túrós csuszát cukorral, mások pirított szalonnával eszik. Ebben mindkettő van: édes - nem túlzottan -, tejfölösen savanyú, de a panko morzsával megtámogatott bacon úgy röcög a fogad alatt, hogy örömkönnyeket hullatsz. A világ egyesült: itt van valami, ami szalonnás főétel, túróstészta és desszert EGYSZERRE. Ez már túlmegy a hegeli hármason (tézis, antitézis, szintézis), itt van már tézis, antitézis és

anti x (tézis + antitézis)

A képlet a gasztronómia nyelvére lefordítva:

desszert x (sós főétel + édes főétel)

És még addiktív is, bár állítólag megosztja a hallgatóságot (ízlelőséget?). Mindenesetre az, hogy az ablakba kifeküdve lehet elfogyasztani, szintén erős érv:

dsc01993.JPG

Végül rendeltem náluk egy szülinapi tortát is. Rendeltem én már korábban franciás desszerteket árusító helyen tortát, akkor előre figyelmeztettek, hogy a tortánál ne várjam el, hogy olyan lesz, mint a tökéletes kis falatkák, ott muszáj a szilárdság miatt statikai elemeket beletenni. Ha mást nem, piskótát.

Az Édességlabor viszont bebizonyította, hogy igenis lehet. Lehet tömény, hedonista krémekből és állagokból felépíteni egy teljes tortát. Őrületesen finom tortát, aminél nem kérdés, hogy addig vágod, amíg van. Olyan cukrot és olyan alapanyagokat pakoltak bele, amilyeneket kértem, úgyhogy ez egy nyírfacukros csokitorta lett ribizlikrémmel.

dsc02218.JPG

dsc02228.JPG

Egyébként a hely tagja lesz hamarosan (napokon belül) a Város Hőse kedvezményeket kínáló hőshelyeinek, aminek őszintén örülünk, mert zseniális munkát végeznek, és a hősök megérdemelnek egy kis hedonizmust.

Édességlabor
Cím: 1136 Budapest Hegedűs Gyula u. 20.
Nyitva: K-Szo 11:00 - 19:00
Tel: 06 30 898 0550

Három tarka macska: Extrém Légies Kakaós Csiga (ELKCS)

Magyarósi Csaba 2017 április 23.
Címkék: gasztro

A Három tarka macskával hullámzóan indult a kapcsolatom. Már azelőtt haragudtam rá egy kicsit, hogy megnyílt volna, mert előtte be kellett zárnia a korábban ugyanitt működő Tütünek, ahol tök jó dzsúzokat készítettek karnyújtásnyira tőlem (azóta Fű néven újranyílt a Mammut mellett, de azzal nem vagyok kisegítve).

Szóval először volt egy kis harag, aztán épp a nyitás előtt napon mentem el előtte, és láttam, hogy itt valami pékség lesz, aminek nagyon megörültem, mert jó pékséggel mondjuk nincs tele Újlipótváros.

dsc07669.JPG

Aztán megnyílt a hely és most végre elmentünk, beléptünk, és elsőre kicsit elkeseredtünk: láttam én, hogy látványpékség, meg minden, ami szuper, ott sütik előtted a kenyeret, és az összes péksütemény jól is néz ki, de az ezekből készített szendvicsek elég fantáziátlannak tűntek. Mármint a város tele van menő helyekkel, itt meg a szalámis szendvics az szalámi, meg valami halvány sajt. Szóval végül a camembertes almás diósra csaptunk le kínunkban, meg a szintén nem túl jól kinéző kakaós csigára.

dsc07658.jpg

dsc07656.jpg

Innen jött újra az emelkedés. Mert tényleg nincs sok minden a szendvicsben, de az jó. Ennyi elég is lehet. Egy jó péksütiben egy jó sajt és készen is vagyunk. A zsemle vagy mi héja ropogós, de nem túl vastag, így nem sérti fel a szájpadlást, a belseje puha, a camembert sokkal finomabb, mint az átlagos hazai mezőny, szóval jó volt.

Még nagyobb meglepetés a kakaós csiga, ami váratlanul jól sikerült: ez a legkönnyebb, leglégiesebb kakaóscsiga, amivel valaha találkoztam. A leveles tészta ropogós, meglepően mentes a zsiradéktól, kakaó van elég benne, és bár nem hozza a Butter Brothers vagy Józsi csigájának a szintjét, ebben a városrészben masszívan a legjobb.

A jó kaják után aztán már az kezdett zavarni, hogy a hely hosszúkás kialakítása kissé nehézkessé teszi az ottlevést, főleg gyerekkel, pláne babakocsival, szóval beülni ide nem annyira kényelmes, de ha csak magaddal akarsz vinni reggel egy jó kenyeret vagy csigát, akkor jöhet a Három tarka macska.

Három tarka macska
1137, Pozsonyi út 41
H-P: 6-19:30
Sz: 8-19:30