English

Egy nap a városban

Bringás buli hétvégén Budapesten

Hirdető 2017 április 21.
Címkék: hirdetés

Hát nincs az a nagy bringás idő, aki nem vigyáz, az mondjuk most minden átmenet nélkül ráfagyhat a biciklire, de szerencsére a helyzet szombatra javulni fog: a kettő, mondom KÉT fokot 13 fok váltja, ami persze kevésnek tűnik az április elejei húszhoz képest, de tavasz közepén teljesen rendben van az ilyen időjárás.

Szóval lehet készülni: múlt héten már megírtuk, hogy óriás biciklis happening lesz 22-én a V4-WestEnd Tekerem napon, amikor is a Westend elől elindul egy elég brutál bringaverseny egészen a Pannonhalmi Főapátságig, 176,3 kilométeren, ráadásul ez a versenynek csak a magyar szakasza: lesz még majd szlovák, cseh és lengyel blokk is, ebből áll össze a V4 ugye, és a versenyen pontokat is lehet gyűjteni az évé végi norvégiai világbajnokságra olyan sztárok mellett, mint Bodrogi László, az Egyedüli Magyar, Aki Valaha Állt Tour de France Dobogón (EMAVÁTF).

Na de: nyilván a biciklisek töredéke vág majd neki a szakasznak, ez viszont azért nem gond, mert a lesz egy rakás másik program is azoknak, akik tíz kilométernél többet nem szívesen tekernek.

dsc02708.JPG

10-től kezdődik a biciklis reggeli, aki bringával érkezik a Westend elé, ajándék reggelit és kávét kap. 11-től bemutatják a csapatokat, 11:30-tól trialbemutató, délben rajt, őrület, konfetti.

Közben egész napos programok városszerte: lesz például Városi Kéktúra, öt állomással, nyolc kilométeres szakasszal. Minden induló kap egy túrakönyvecskét, abba lehet gyűjteni a pecséteket, tekerés közben jobban megismerheted a várost és nyerhetsz egy százezres Csepel vásárlási utalványt.

Mindeközben: bringás kiállítás például Csepel biciklikkel, elektromos biciklik és rollerek kipróbálása, bringás turmixbár, javítóműhely, kellékvásár, aukció, Jófogás biciklis börze, ahol eladhatod a megunt kerékpárod, de lesz szobabiciklitekerőverseny Green Day páros jegyekért, meg több trial bemutató is. 

2017tekerem.jpg

Szóval elég masszív kis program várható szombatra, ha kicsit is érdekel a biciklizés, vagy kacérkodsz a gondolattal, hogy érdekelni fog, érdemes kinézned.

Részletek itt.

Nem hiszed el, melyik piacon lehet jó pizzát kapni

szucsadam 2017 április 20.

Mondjuk azt, hogy a lőrinci piac nem írta bele magát a “Budapest legütősebb helyei” listába. Nem része a hely a város lüktető ütőerének, nem is akar része lenni. Ez egy piac. Miért is akarna?

Egyik olvasónk, Ági írta azonban, hogy itt jó pizzát lehet kapni. Kapunk mi ilyen levelet eleget, ajánlanak mindenféle dolgot, de egyik sem annyira bátor, hogy egy lőrinci piacra kitelepült lakókocsit ajánljon. Ez annyira túlment minden határon, annyira merész állítás volt, hogy elkezdtem hinni benne. Odáig fajult a dolog, hogy ellátogattam a piacra, hogy megbizonyosodjam. Persze online picit utánaolvastam a helynek, teszem hozzá, alig lehet őket megtalálni Facebookon,

még akkor sem, ha egyébként tökéletesen tudod a nevüket. 

Az oldal impresszuma így indul, hogy senkinek se legyen kétsége, ez olasz pizza:

Stupite i vostri ospiti!

Arriviamo da voi, apriamo la nostra #pizzeria mobile ... et voilà, si comincia!! Sotto i vostri occhi il pizzaiolo prepara le pizze cotte in forno su pietra refrattaria. Siamo pronti ... che la festa cominci! 

Fogalmam sincs, mit jelent. Mindegy is.

Először a piacot, később a piacon a Pizza Catering kocsiját találtam meg alig, mire pedig megtaláltam őket, már pakoltak össze. Még egy pizza belefér? - kérdezem a hölgytől. Hátrakiált olaszul, hátulról valamit vissza, és így tovább. Igen, persze, milyet kérsz?

Az étlap egyébként borzalmas. Olyan feltéteket kínálnak a pizzára, amitől szinte biztos, hogy margaritát kérsz. És nem a “bébipolip, kecskenyelv, borzfül” féle borzalom ez, hanem a “frankfurti virsli, kaliforniai paprika, csirkemell” vonalon. Ez úgy olasz pizza, mint ahogy a sarki kínai büfé kínai - gondoltam magamban.

Aztán megkóstoltam a pizzát, amit kaptam. És azért elég rendben volt.

Nagyon fontos, hogy helyesen értsétek az értékelésemet: nem volt a világ, sőt még Budapest legjobb pizzája sem. Fényévekre volt az encsi, Kemencés pizzájától. De nagyon fontos, hogy miért volt fényévekre: az alapanyagok miatt. Olcsók voltak. A pizzatészta például szinte kifogástalan volt, a kemence viszont nem volt megfelelő ahhoz, hogy tökéletes állagot érjenek el vele (de sokkal jobb minőséget, mint általában megszoktunk). A feltétek nem rosszak, átlagon felüliek, de nem is kifogástalanok. Egy nagyon kevés kellene nekik, hogy jót adjanak, és amit most adnak, az is

messze a lőrinci piacon várható szint felett helyezkedik el.

És már ezért posztot érdemel.

De most tényleg: nem tudnék rosszabb helyet elképzelni ennél a környéknél olyan ételek árusítására, aminek nem az alacsony ár a legfontosabb ficsöre. Ők is mondták, hogy idősek jönnek-mennek, meglátják az árakat, mennek tovább. Másra nem is lehet itt számítani.

Mert egyébként a pizza nem olcsó: egy 30 centis margarita 1530 forint, három feltéttel már 1800 (vannak pizzaszeletek is). Ennyiért külvárosban már jobb alapanyagokat lehet elvárni, csakhogy a Pizza Catering tulajdonosa történetesen olasz. Benne ez máshogy van összerakva.

Odakint 5-10 eurót elkérni egy pizzáért nem számít nagy kunsztnak. És a Pizza Catering - gyorsan rá lehet jönni - olasz-magyar vállalkozás, vagyis odakint is van egy ilyen vállalkozás, meg itt is. A tulajdonos Magyarországon él, a magyar párjával, ők ketten adják elénk a falatokat a lőrinci piacon. Neki ez az ár még így is nyomott.

Én azt látom, az alap irányzék jó, a helyszínt kellene megváltoztatni, meg az alapanyagokat. Az árat meg ezen a szinten tartani. És akkor talán. Mert annál még a kisebb nyereség is jobb, mintha incs egy vendégünk sem. Pedig megérdemelnék.

Pizza Catering
Cím: 1183 Budapest, Balassa Bálint u. 2-10
Nyitva: H-Szo 09:00 - 17:00 (ne a zárásra érjetek oda)

Rendőri kísérettel tekertem a Nagykörúton - V4-WestEnd Tekerem

szucsadam 2017 április 15.

Először is mindenkitől elnézést, aki éppen a Szent István körúton haladt szerdán délelőtt 11 körül, ekkor zajlott a V4-WestEnd Tekerem napok sajtótájékoztatója, amihez a résztvevők biciklin érkeztek, a rendőrök pedig ehhez biztosították a terepet. Én is köztük voltam.

teker1.jpg

Hadd mutassam meg rögtön, hogy miért szerettem bele az alattam guruló e-bike-ba. Nulláról huszonöt kilométer per órára öt másodperc alatt gyorsul, a Margit-hídon felfelé menetben. De ha lekapcsolod az akksis rásegítést, akkor is iszonyú könnyű tekerni.

A V4-es bicikliverseny, vagyis a visegrádi négyek közös kerékpárverseny-sorozata nem először kerül megrendezésre, ezúttal Magyarország kapta a főszervezői szerepet. A verseny magyar szakasza egy 176,3 kilométeres, szintkülönbségekkel erősen tarkított táv lesz Budapesttől, a WestEnd mellől egészen a Pannonhalmi Főapátságig. A verseny besorolása, noha támogatásban nyilván nem szenved hiányt, és a versenyzőket nagyon jól ellátja, mégis alsó kategóriás marad, és ez szándékos: így minden magyar kerékpár-versenyző megmérettetheti magát. Ráadásul pontokat gyűjthetnek itt az év végén megrendezésre kerülő norvégiai világbajnokságra.

Bodrogi László díszvendége lesz a versenynek, ő is teker majd. Aki nem ismerné: ő volt az egyedüli magyar, aki a Tour de France-on a dobodón állhatott, vagyis Magyarország legnagyobb kerékpárosáról beszélünk. 

Szóval nem, ez nem egy bárki által letudható verseny (nem tudom, vállalkozna-e valaki szívesen erre a 100 és 400 méteres tengerszint feletti magasságban váltakozó 176 kilométeres szösszenetre), de az április 22-i startra, sőt még április 23-ra is várják a mezei bicikliseket, akár kerékpárral, akár anélkül.

dsc02708.JPG

Mondjuk aki bicajjal jön jövő szombaton 10:30-ra, annak a WestEnd ajándék reggelit, a Starbucks pedig kávét biztosít. Délben elrajtolnak a versenyzők. Délután az Eiffel téren és a WestEnd melletti területen biciklis börze, bicikli aukció, triál bemutatók lesznek, illetve városi Kéktúrát is szerveznek. Ezek nyolc kilométeres biciklis túraútvonalak Budapesten, pecséteket kell gyűjteni öt állomáson, nyereményeket sorsolnak ki. Green day páros koncert jegyért lehet egy szobabiciklin is tekerni: aki pontosan kitekeri a 95,8 métert, megnyeri a jegyeket. Biciklis turmix is lesz, magunk darálhatjuk le a gyümölcsöt itallá, ha elég kemény a combizmunk.

Szóval igazi kerékpárünnep lesz jövő szombaton, délelőttől délutánig, aki érdeklődik a bicajok iránt, annak egy csomó érdekesség lesz, amire a gyereket is érdemes lesz elvinni. Na jó, aki annyira érdeklődik a kerékpárok iránt, annak maga a deles rajt is egy nagy élmény, látva a profikat.

Aki meg még annyira érdeklődik a kerékpár iránt, az a versenyzők között áll rajthoz, szóval neki sok újat nem mondtam.

Itt olvashattok részleteket a V4-WestEnd Tekerem napokról. A rendezvény az Egy nap a városban hirdetője.

Tavasz a Bartókon 2 - Elveszve a galériák erdejében

szucsadam 2017 április 13.

Posztsorozatunkban a Bartók Béla utat járjuk végig, bekukkantunk mindenhová, amiről videós és szöveges élménybeszámolót is készítünk. Ezt tesszük majd sorban Budapest több pontján, ahol az elmúlt években nagy változások mentek végbe. Az első részt itt olvashatjátok.

A módszer: tök véletlenszerűen bemész az első helyre, ami szimpatikus, és elkezdesz beszélgetni azokkal, akiket ott találsz. Ez a hely nálunk a Gross Arnold Galéria és Kávézó volt (tudjátok, szinte bármit be lehet illeszteni az “… és kávézó” elé Budapesten), nagy szerencsénkre, hiszen itt koncentrálódott mindaz, amiért szeretni lehet a Bartókot. A helyet a két éve elhunyt Gross Arnold Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, festőművész alapította, nem sokkal a halála előtt, hogy legyen egy hely, ahol láthatóak a munkái, és életének legbecsesebb tárgyai. Teljes mértékben kávézóként rendezték be, itt-ott megtörve vitrinekkel. Érződik, hogy a kis helyre felfoghatatlanul sok emléktárgyat pakoltak be, így kávézás közben le sem ülünk, inkább nézelődünk, mielőtt az utcára pakolt székeken is elkezdjük süttetni az arcunkat. Egy kis kiállítás, egy kis exkluzivitás, egy kis vendéglátás, és véletlenül itt ült a Godot Galéria egyik képviselője is, látszólag barátnői minőségben.

Kísérleti installáció, egy Gross Arnold mű és egy lámpavezeték találkozása:

dsc02401_2.JPG

Úgyhogy nagyon igyekeztünk felvenni a ritmust, amikor Gross Arnold kiállított kisvasútjai, ásványgyűjteménye és mellesleg művei között, kávét szürcsölve ezt a kérdést szegezték nekünk: “esetleg érdekel titeket néhány kiállított tyúk is?”

Hogy micsoda?

A hölggyel egyébként később is összefutottunk a nap során, ahogy rollerezett egyik helyszínről a másikra. Egyáltalán, egész nap úgy éreztük magunkat, mint egy házibulin: ismerős arcokkal futsz össze egész nap, hiszen az utca él, az itt dolgozók és lakók kellően kis közösséget alkotnak, így a “átszaladok ide szembe” kifejezést nem egyszer hallottuk a nap során.

dsc02467.JPG

Aki látta, hogy forgatunk, odajött hozzánk, hogy mit érdemes megnézni, így jutottunk el a gyermekbirodalmakban gazdag Pagony könyvesbolt (…ésháttermészetesen Kávézó) látogatásából egy nemezkiállításra, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság szuterén helyiségébe, ahol az elnöknő Dr. Györgyi Erzsébet játékszobra épp annyira volt megnyugtató, mint amennyire a bejárat előtt kihívó, kissé perverz pózban ücsörgő majom meglepő.

Egyszercsak megpillantottuk az utcán Dr. Gács Jánost, a szabadalmi hivatal főtanácsosát, aki önmaga egy jelenség akkor is, ha nem a Bartók Béla út van mögötte. Láttuk, hogy bemegy egy különös, hatalmas türkiz körrel díszített bejáraton, úgyhogy miután beugrottunk egy bagelre a *héten még megírom hol kajálhattok* helyre, utánaeredtünk. De lekéstünk, a recepción közölték, hogy már nincs ott.

“Rendszeres vendégünk, de már elment” - mondták a mozipénztárra emlékeztető pult mögül, ami mellett egy ütött-kopott zongora állt. Lenyomtam egy cédúrt, de valami mást kaptam - csak dísznek van tehát.

A B32 nevű hely egy művészeti központ. Van itt több kiállítás - ezeket gyorsan meg is néztük -, valamint egy színházi tér, ahol jelenlegi is épp egy díszletet építettek fel, a Díszítők című előadáshoz, aminek egyébként színházi díszítők a szereplői, és a díszítők saját helységében játszódik. “Nem szabad felmenni a színpadra, minden milliméter pontosan van beállítva” - mondja nekünk a hölgy, aki körbevezetett minket. Tehát ilyen, amikor a díszítők egy saját magukról szóló előadásnál segédkeznek, a saját életüket mutatják be a színpadon - gondoltam. A középre levetett kanapé a szószék, a falon lévő meztelen hölgyes naptár a oltáriszentség, az összevissza dobált eszközök pedig Krisztus teste.

dsc02483_1.JPG

dsc02491.JPG

Egyébként tegnapelőtt 19 órakor volt itt, ebben a teremben David Bowie zenehallgatás. Felteték a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars album bakelitjét, beizzították a szuper hangfalakat, babzsákfoteleket dobálnak szét, és mindenki átadhatja magát azoknak a hangoknak, amiknek az otthoni hifin ritkán adhatja át magát. A Fülesbagoly blog szerzője beszélgetett előtte, utána Prieger Zsolt zenésszel, elemezték a Bowie jelenséget, de a legjobb tényleg a közös albumhallgatás volt, a tizenegy dal úgy tűnt, néhány perc alatt elfogyott, a hangrendszer és a bakelit-lejátszó miatt pedig úgy éreztem, sosem fogy ki a szufla a lehetőségekből, hiába szól nagyon sok hangszer egyszerre a dalban, végre nem zanzásodik össze a hang, külön értelmezhető marad a gitár, a zongora, a dob és a többi. Szeánsz volt. Április 19-én a Nevermind album szól majd a Nirvanától. Arra is lehet még jelentkezni, ingyenes.

Az egyik sarkon a K.A.S. Galériába is beugrunk. Nagy Gábor György kiállítása látható itt, Elszakadás címmel. A művész fiai 2015 szeptemberében hagyták el az országot, azóta Stockholmban élnek. “Igazából kicsit meghaltam.” - írja a művész. Azóta készíti ezeket a képeket, ami a Panthenon és más római templomok kupoláját láthatjuk, amint elhúz felettük egy utasszállító gép. Szomorú kiállítás, a szomorúan aktuális tragédiák egyikével.

dsc02525_1.JPG

Végül csak eljutottunk a tyúkokig is. A túránk elején ajánlották ugye, hogy élőállatok tekintetében keressük meg a Godot galériát, ami a Moha kávézó első emeletén található. Itt láthatóak Bukta Imre festményei, köztük az Apám romantikája eladó című is. Falusi témájú képeket láthatunk mindenfelé, meg élő tyúkokat egy felhőkarcolóra hasonlítani akaró ólban. “Megfigyelhetjük, hogy a tyúkok tojógépként működő biorobotok vagy ugyanúgy két lábon járó érző lények, mint mi emberek? Esetleg 3D-ben sétáló műtárgyak? Előnevelt csirkemellek, nyers, totyogó rántott csirkecombok?” - teszi fel a kérdést az installáció készítője. “Bio tojást tojnak-e Budapesten vagy bérház panel elemeket? Döntsék el a tyúkok, hogy a kipufogógáz a jobb vagy a pillepalack égetésből származó jó falusi korom?“ - folytatja, teljesen összezavarva minket.

Végül a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában is kikötöttünk, ahol a terem egyik felében mindig tudományos, a másikban művészeti kiállításnak adnak otthont, kéthavonta változtatva a témát. Ókori mosógépek, őskori zuhanyzók váltakoznak a fejünkben a dizájnos faliórákkal és dizájnosan szétszabdalt könyvekkel. Odafent a galérián pedig gyerekeknek készített foglalkoztató tér is található, játékokkal, és tudományos kísérletekre alkalmas eszközökkel. Látszik, hogy rendszeresen jönnek ide csoportok, akiknek előadást tart a tudomány és/vagy művészet egy jeles képviselője. “Mert mennyire közel van a két terület egymáshoz” - állítja a kiállítást őrző hölgy. És tényleg (bár ez a kiállításból egyáltalán nem derül ki).

Nemsokára a Bartók Béla út kajás helyeit is bemutatjuk, majd hamarosan visszatérünk, hogy a most fel nem sorolt, de említésre érdemes helyeket is bemutassuk nektek.

Megkóstoltam az új Jägermeister MANIFEST-et

szucsadam 2017 április 12.
Címkék: gasztro ital hirdető

Meghívást kaptam egy likőrbemutatóra: premier előtt lehetett megkóstolni az új, MANIFEST elnevezésű prémium italt, amit a Mast-Jägermeister SE, a családi kézben lévő cég és a piac legsikeresebb gyógynövénylikőr-gyártója dob épp most piacra. A Jägermeister önmagában is nagyon pörög, a gyógynövénylikőrökre egyébként fogékony magyar torkokon is annyi gurul le, hogy az egyik leghálásabb piaca vagyunk az italnak. 

A MANIFEST bemutatására elküldték a márka nagykövetét, amit ha így önmagában leírok, mindenki minimum egy menő öltönyös diplomatát képzel el, ehhez képest Nils várt bennünket, aki nagyon markánsan beleégett a retinámba, és valahogy a Jägermeister nevet is sokkal menőbbnek érzem azóta, hogy a bőrkötényén megláttam.

jager_046.JPG

Nils maga is részt vett az ital elkészítésében, és rohadtul büszke rá - mondta el a bemutatón. Négy éves munka eredménye az ital, ami nagyon limitált kiadás egyelőre, az első évben összesen 60 ezer palack készült, és 11 országban terítik. Hagyományos hipermarketekbe nem jut, európai bárokba, repülőterekre, éttermekbe, szállodákba, klubokba kerülnek palackok, csak ott lehet kóstolgatni.

Meg úgy, hogy Nils öntögeti a poharunkba. 

jager_001.JPG

Ez továbbra is egy gyógynövényes likőr - figyelmeztet Nils, és ezt elismétli sokszor. Nem szeretné, ha a palackot látva valakinek esetleg a whisky ugorjon be, vagy más párlat élménye. Ez még mindig a Jägermeister hagyományain alapul, néhány különbséggel.

  1. az 56 gyógynövény mellé további titkos összetevőket csempésztek
  2. a négy helyett öt macerációs eljárással készül az ital, ennyiszer áztatják a növényeket
  3. belekerült még egy kishordóban érlelt gabonapárlat is. Ez azért fontos, mert a Jägermeister eredetileg nagyhordóban érlelődik, a kisfahordós eljárás azonban sokkal markánsabban csempészi bele az ízbe a fát. Érződik is a vanília.

A Jägermeistert azért is szeretik a rajongók, mert nincs markáns utóíze. Ez alapesetben nem tűnik előnynek, pedig a röviditalnál nem jön rosszul. Fire and forget, mondja Nils, és ha már forget, akkor jöhet ugye a következő.

jager_060.JPG

A MANIFEST ennél bonyolultabb. Nem arról van szó, hogy egészen más: ez is a Jägermeistert idézi, az ízképben nagyon sok a hasonlóság az eredeti itallal. Viszont amit az eredetivel nem tudok, ezzel viszont simán ment: kóstolgatni lehet. Egyrészt szobahőmérsékleten ajánlott inni, ekkor lehet igazán elemezni az ízeket. Másrészt folyamatosan változik a kitöltés után az illat és az íz.

jager_043.JPG

jager_083.JPG

Kevesebb az italban a cukor, magasabb az alkoholtartalma (38%), és több gyógynövény található benne. És a legfontosabb, a kishordós gabonapárlat egészen elviszi az egészet egy kortyolgatós, nemesebb élmény felé. Új összetevők jelennek meg, a régiek közül néhány markánsabb jelleg - mondjuk a karamell - itt már háttérbe szorul.

Ahogy Nils sorban mondta a kóstolási észrevételeit, mi is éreztük: az édeset a szájpadlás hátsó felén érezzük, a nyelv eleje elzsibbad, mintha borsba mártanánk, az ízben az egyik uralkodó elem a kardamom, és a torokban is egészen másként viselkedik az ital. De az egész nagyon egyben van, nincs kiugró meglepetés, nincs dráma a szájban: kerek egész lett a MANIFEST. Gondolom, hogy ezen dolgoztak négy évig, hogy letörjék az önálló életre kelő furcsaságokat, és a végeredmény annyira magától értetődő legyen, mint ez az ital.

Hamarosan kereshetitek ti is a MANIFEST-et, ahogy mondtam, bárokban, éttermekben. Ha szeretitek a gyógynővénylikőrt, akkor ezt is szeretni fogjátok.

Disclaimer: a Jägermeister az Egy nap a városban hirdetője