English

Egy nap a városban

Zseniálisan jó a nyugatos írók összeeresztése a zombikkal

szucsadam 2018 január 09.

Most végeztem Csepella Olivér Nyugat + Zombik című képregénykönyvével, amit karácsonyra kaptam drága sógoromtól (köszönöm). És hát isteni volt. Úgyhogy ezért, és amiatt, hogy a budapesti New York kávéházban játszódik, meg egyáltalán a Nyugat költőiről szól, írok is róla egy rövidet.

25299496_1629056303857344_182255795227099742_n.jpg

Aki nem ismerte a könyv történetét, vagyis hogy Csepella Olivérnek - aki grafikusként dolgozik, illetve a Csaknekedkislány zenekar énekeseként zenél - régi álma volt a könyv, de sosem hitte, hogy bárki leszerződne rá, aztán 2014-ben pénzt gyűjtött rá az Indiegogón, ahol összejött a célösszeg kétszerese, végül három évig dolgozott a kiadványon, hogy 2017 karácsonyára kész is legyen, szóval aki mindezt a harcot nem ismeri, azt gondolhatná, hogy a zombikkal összeeresztett századfordulós költők ötlete

egy marhaság.

Na jó, nem gondolná _annyira_ rosszul, hiszen tényleg nem a sztori a képregény legfontosabb erénye. Persze az is jó: a Newyork helyén ezer éve egy táltos varázsfája állt, aki ki nem állhatja Árpád népének materialista züllését, ezért bosszút akar állni a civilizáción. Ehhez segítőkre van szüksége, ezért szerződést köt néhány kávéházi alakkal, akik segítenek neki - hogy kik ők, menet közben derül ki. A lényeg, hogy Babitsnak születésnapja van, ezért ajándékkal kedveskednek neki a többiek, Tóth Árpád, Karinthy és Kosztolányi - Ady mattrészegen pihenteti a fejét az asztalon - a Tükrös Szalonban.

1424261_955912967838351_5508992485796442818_n.jpgCsakhogy a tortából egy zombinő lép elő, akit végül Karinthy lő le. De ekkorra már a földszinten is folyik a mészárlás, a kijáratokat elbarikádozták a zombik.

10687518_741104025985914_7348274997424698170_o.jpg

Ezen a ponton talán megijedtek, ha elmondom, Karinthy mit mondott abban a pillanatban, amikor lelőtte a zombitáncosnőt (aki ugye hamarosan újraéled). Mert bár eddigre az olvasó belemelegedett a képregény ütemébe, és elkezdte megismerni - és értékelni - a humorát, az én rövid bevezetőm talán kevés. Kevés arra, hogy helyén kezeljük az

Itt a borravalód, picsa

felkiáltást, pláne hogy a Micimackó fordítójának szájából halljuk.

Pedig a képregény tényleg nem alpári. A humora nagyon is kifinomult, és mély, hála istennek nem áll meg azon a szinten, hogy abszurd, véres, tarantinós helyzetekbe hozza a szereplőit, aztán elsüt pár idézetet a költőktől, meg a szájukba adja az életrajzuk pár ismert részletét. Oké, ez is van, csomó idézet, Kosztolányi jambusokban beszél stressz hatására, mégis

hús-vér karakterekké válnak az írók.

Egyéniségek, különös humorral, vagy épp elmeháborodással, gondoljunk csak Kosztolányi átváltozására Esti Kornéllá, vagy a hihetetlen erejű Móriczra, amint kaszabolás közben is csak azon jár a feje, hogy újabb történetet préseljen ki a mellette állókból, hogy aztán azokat a saját történeteként adja elő később.

22141049_1537344146361894_4331137226371824202_n.png

Ady Endre… Mióta ismerlek, haldokolsz.Öt perc még belefér.

Mondja Kosztolányi Adynak, akinek a melléből kard mered ki. Ez nem főpoén, a következő buborékokban pörögnek tovább az események, de megmutatja,

mennyire komoly munka volt megismerni a költők személyiségét, kitalálni egymáshoz való viszonyukat, és menő karakterekként, friss humorral bemutatni őket.

Tudom, Csepella Olivér nem ért egyet azzal, hogy a képregénye segít a mai diákoknak közelebb kerülni az írókhoz, hiszen mint mondja is ebben a videóban, “én mászom fel a nyugatosok hátán, és nem ők az enyémen”. Mégis azt gondolom, hogy a könyv sokat segít, mert nagyon friss, kúl, így nincs olyan iskolás korosztály, aki ne izgatottan mesélne róla a többieknek. Sikerült, amit korábban elképzelhetetlennek hittem, és egy pillanatra a modern mesefigurák menőségi szintjére léptek íróink, ami ugyan egyáltalán nem segít nekünk jobban megérteni a műveiket, de ez nem baj.

18278695_1381157281980582_2784162135896582034_o.jpg

Hiszen közben legközelebb, ha az órán bármelyikükről lesz szó, minden képregény-ismerő érdeklődve figyel, és felfedezi az életükben azokat a párhuzamokat, amik a képregényben is megtalálhatóak, innen pedig mehet mélyebbre, és megértheti az írók lelkének rejtettebb bugyrait is, ha van kedve. Ebben már nem segít a könyv, viszont az első lépést megtette:

felkeltette a közérdeklődést.

És ez jó.

A képeket innen nyúltam. Rohadt szívesen tennék be kockákat az én példányomból, de megálltam, mégsem szabad ingyen közzétenni a kedvenc poénjaimat. Ha ugyanis mindenki így tenne, a legjobb szerzők keresnék a legkevesebbet.

Egy új Fruccola nyílt a MOM-ban, és eléggé ott van

szucsadam 2018 január 07.
Címkék: gasztro egészség

Eddig két Fruccolát ismertünk, és akik szeretik az egészségesebb, de gyorsan kézbe kapott kajákat, a friss zöldségeket, a gyümölcsturmixokat és préselt leveket - ezek a fő ismérvek, de ebédmenü és húsok, halak is vannak a repertoárban -, azok biztosan jártak már valamelyikben. Az arcodba csap az egészség.

Na, nekik jó hír, hogy a MOM-ban egy minden korábbinál nagyobb és szebb helyet nyitottak.

A dizájnerlámpák és a zöld növények felett nincs álmennyezet, a gépészet teljes egészében látszik, amitől erősíti a kínált ételek “nyers” jellegét, a szó jó értelmében. A bejáratnál kártyát kapunk, amire minden vásárlásunkat feldobják, így a kijáratnál fizethetünk egy külön pultnál. Ez azért hasznos, mert biztosak lehetünk benne, hogy aki az általunk elfogyasztott zöldséget vagy gyümölcsöt fogja meg, előtte nem fogott a kezében baktériumtenyészetet.

A kínálat hasonló, majdnem ugyanaz, mint a többi egységben, így erre külön most nem is térnék ki: aki már evett Fruccolában, itt is azt kapja majd. A napi menü azonban mindenhol a helyi szakács kiváltsága, ez változhat.

A falon színekkel elválasztva láthatjuk a kínálatot, külön a menü, külön a tészták, saláták, a mindenféle levek, kávék, szendvicsek. Az alapanyagok előttünk, üvegpult mögött sorakoznak, és láthatóan frissek, csillogóak, az embernek kedve támad végigkóstolni az egészet.

Könyves sarkot is találunk gasztrokiadványokkal, valamint az egyik falon a környezet és a társadalmi ügyek iránti elköteleződés bizonyítékait: azokat, amiket a Fruccola is támogat.

dsc05386.JPG

Ott pedig egy ismerős név:

dsc05387.JPG

A Fruccolának tehát immár három tagja is Város Hőse tag, így támogatják az éhező gyerekek étkezését. Be like Fruccola. Viva la Fruccola.

Fruccola MOM
Cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 53.

Le Poulet: grillcsirke kimaxolva!

Magyarósi Csaba 2018 január 05.
Címkék: gasztro

Én amúgy egyáltalán nem hiszek a csirkében. Nem tud olyan történni, hogy egy étteremben csirkét rendeljek, ha van sertés, marha, kacsa, hal, bármi, arra előbb csapok le, mint erre a szerencsétlen, jellegtelen szárnyas jószágra.

Éppen ezért indul előnyben nálam a csirke egy olyan étteremben, ahol csak csirkét lehet kapni: a Hilda majdnem ezek közé tartozik, fantasztikus, spéci húsokat sütnek, amiket az ország keleti csücskéből hoznak (ahová a tojás meg Franciaországból érkezik, bonyolult na), de náluk például van kacsa is, szóval csirkét csak akkor, amikor épp tesztelek.

Tény, hogy a Hildában jobb sült csirkét kóstoltam, mint korábban bárhol, bár azóta találtam egy másik helyet Sevillában, ahol biztos nem spéci alapanyagokból, de húslével folyamatosan locsolva, szalonnazsírt rácsorgatva adják a grillcsirkét 10,5 euróért krumplival, na az is elég jó volt.

img_1987.jpg

De a fenti listára most felírta magát a Le Poulet is, ami Újlipótvárosban van, a Pozsonyi úton és minden várakozáson felül jó.

A tulajdonosi szerkezettel mi kevéssé foglalkozunk, mert nem bejelentve érkezünk az ingyenkajára, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy az a fiatal pár hozta létre az éttermet, akik kiszolgáltak minket (vagy nem pár, de két darab ember). Egy francia srác, aki kihozza az ételeket, meg húslével locsolgatja őket és a barátnője (vagy nem), aki meg kitalálta a recepteket, felhajtotta a csirkéket, megfőzte az ebédet, valószínűleg létrehozta a helyet.

A hely kellemes, a menü meg örvendetesen rövid: van csirke, meg köret és persze húsleves.

Kezdjük ezzel: ez egy kicsit kevésbé zsíros, mint nagyszüleim levese volt gyerekkoromban falun, de attól még ez a leves volt a legközelebb a fantasztikus otthoni húsleveshez mind közül, amit valaha étteremben ettem. És ez egy olyan kategória, ahol igenis az otthoni az etalon:

p1040316.jpg

A grillcsirke meg sokkal jobb annál, amit otthon tudnánk összehozni: szaftos a hús, ropogós a bőr, tök jó az íz, és ezt annak ellenére mondom, hogy csirkéről beszélünk. Szóval igen, tud ez jó lenni, főleg ha burgonyagratin meg tormás krumpli, meg hasonló köretek vannak mellé.

p1040325.jpg

p1040323.jpg

A Le Poulet egyszerre drága és olcsó hely: drága, ha azt veszed, hogy két fő kábé nyolcezerből lakik itt jól szimpla csirkével. De megfizethető, ha azt veszed figyelembe, hogy ez nem a bolti tápon hízós csirke, meg hogy tényleg különlegesen jó ételt eszel egy olyan környezetben, ahol egyébként ugyanez a jóllakós blokk olyan 10-12 ezerbe szokott kerülni két főnek.

Le Poulet
1137, Pozsonyi út 14
K-Szo: 11:30-19:00
V: 11:30-18:00

Létezik ehető kiszállítós kaja? Naná!

Magyarósi Csaba 2018 január 04.
Címkék: gasztro

Na akkor csapjunk bele ebbe a 2018-ba is, kicsit megkésve persze, de egy rakás terméket rendeltem 2017. végén, és azoknak a megnemjövéséből tudom, hogy a cégek egy része például jövő hétfőig leltározgat, szóval azokhoz képest mi még egész hamar belekezdtünk itt az Egy nap a városan blogon.

Tehát: rendelős kaja.

Erről mindenkinek valami ehetetlen vacak jut az eszébe, okkal, mert jó éttermek nem nagyon szoktak ilyesmit vállalni, szóval eleve kilencven százalékos eséllyel valami olyan helyről rendelsz, ahová magadtól be nem tennéd a lábad, ráadásul a szállítás a legjobb ételt is kicsinálja, nyomorulttá teszi.

Múlt héten viszont nagyon-nagyon enni akartunk, nem volt itthon semmi és képtelenek lettünk volna elmenni, szóval rendeltünk, valami halvány emlékfoszlányra (ezek kiszállítanak) építve a korábbi olasz kajás toplistánk egyik erős résztvevőjétől, a Porcellino Grassótól.

A házhozszállítós étlap nagyon hosszú, némi vacakolás után kértünk tejszínes kagylólevest halgombóccal, papfojtó tésztát chilis paradocsomos pirított bélszíncsíkokkal és carbonarat, amivel kapcsolatban megkérdeztem, hogy az eredeti, tejszín nélküli receptet főzik-e, mire mondták, hogy igen, van náluk ilyen verzió, mire megkérdeztem, hogy azt nem vágja-e haza elkerülhetetlenül a kiszállítás (lényegében azt elkészülte után azonnal meg kell enni), mire elismerték, hogy de. Szóval a tejszínes jött.

És kiváló volt az egész. Itt vannak az ételek:

img_2567.jpg

img_2571.jpg

img_2568.jpg

Ezek azonban nemcsak abban az értelemben voltak jók, hogy mondjuk a 850 forintos pizzához képest, hanem a jó minőségű étterembe való beülést is sikerült egészen megközelíteni. A halleves ötcsillagos, még a mediterrán országokban is jónak számítana, a tészták meg egész jól kibírták az utat, kimondottan jól esett ezeket tolni.

Szóval van a kiszállításban potenciál, csak jó kaját kell csinálni és aztán oda kell figyelni arra, hogy az tényleg nagyon gyorsan megérkezzen a helyszínre. Lehet, hogy csinálok ebből egy sorozatot, ha van ötletetek, hogy kitől érdemes kiszállítást kérni, írjátok meg kommentben!

Egy igazi magyaros étterem konyhájában töltöttem el négy napot - Pörc és Prézli

szucsadam 2017 december 27.
Címkék: konyhalesen

Feszült pillanatokat sem nélkülözött a Pörc és Prézli étterem konyhájában tett látogatásom, sőt, a negyedik forgatási napon olyan teltház volt, amilyet még nem láttak az étteremben. A videóban minden kiderül, és láthatjátok, hogyan néz ki egy pörgős nap egy konyhán:

Disclaimer: a Pörc és Prézli az Egy nap a városban blog hirdetője