English

Egy nap a városban

Szuper hely az augusztusi éjszakákra: Zsiráf

Magyarósi Csaba 2016 július 27.
Címkék: gasztro

Menő szabadtéri helyből viszonylag kevés van Budapesten, olyan ritkán futok én is bele ilyesmibe, hogy ha mégis, cigánykerekezek örömömben. Azért van néhány, a Mazel Tov például a megnyitása óta nagy kedvenc, a Pántlikába is rendszeresen kinézünk és nemrég a Pántlika tulajdonosai másokkal összeállva nyitottak egy újabb helyet, méghozzá ott, ahol a legnagyobb szükség volt rá: a Nyugati tér mellett.


Errefelé ugyanis nem a kerthelyiségekből, de úgy általában a jó helyekből is nagy hiány van, ínséges környék ez hangulattalan körúttal és néhány zárványként működő pompás étteremmel, cukrászdával. Erre jött a Zsiráf, ami úgy, ahogy van, lefedte a néhány éve felújított, de kicsit céltalanul csillogó Eiffel teret, leszórták az egészet kaviccsal, kiraktak néhány széket, asztalt, növényt és lampiont és már kész is lett Budapest új remek szabadtéri helye, ahol sok fokozattal jobb a hangulat, mint amire a környéken számítanál.

A recept nagyjából ennyi és tényleg elég egyszerű: nagyon ügyes eszközökkel sikerült élettel megtölteni a környéket és az ételek sincsenek túlbonyolítva, főleg azokat a hamburgereket eheted itt, amit a tulajdonosok másik két helyén is, legfeljebb más néven, némi salátás opcióval kiegészítve.


Ezek mind remek ételek egy nyári esti láblógatáshoz, a hamburgereket mindenféle jópofasággal tömik meg, hogy különbözzenek az átlagos felhozataltól, és amikor feta sajttal meg aszalt paradicsommal, meg hasonlókkal eszed a burgert, akkor
  • 1: eszedbe jut a Pántlika
  • 2: örülsz, felrakod a lábad egy székre és nézed az esti mozit, mert hogy időnként filmeket is vetítenek a Zsiráfban.

13641294_235876476805594_4017122031554661263_o.jpg

Disclaimer: a Zsiráf tulajdonosai barátaim, de a helyre bejelentés nélkül érkeztünk és fizettünk.

Zsiráf
Teréz körút 53.
V-Sze: 16-00
Cs: 16-01
P-Szo: 16-02

A sikeres tiltakozás, ahol senki nem nyert semmit

szucsadam 2016 július 25.

A 1915 utáni években hatalmas felzúdulást váltott ki a személyszállító vállalkozók körében egy új jelenség. Utálatos volt: szakított az akkor sok-sok éve fennálló rendszerrel, és pimaszul helyet követelt magának a személyszállítás piacán. Sőt, lehetett látni, hogy néhány év múlva felemészti az akkor megszokott rendet, és mételyként terjed el egész Budapesten.

Ezek voltak a bérautók. A mai taxisok elődjei. A tiltakozók, akik évekig demonstráltak ellenük, a bérkocsisok, fiákeresek voltak. A konflisosok. Ma már nincs belőlük egy sem, képeken kell mutogatni, hogy tudjuk, miről van szó.

konflis1-retrobolhapiac_hu.jpg

Képzeljük el, mi lett volna, ha a konflisosok nyernek? Ha ők is találnak fogást az épp a háborúval elfoglalt Ferenc Józsefnél vagy IV. Károlynál, akik fiákerellenőr-szuperhivatalt is előkészítenek, a bérkocsiknak pedig nem engedik a működést? Ha száz évvel ezelőtt ezt így intézik, gondoljátok, hogy még mindig lovak húzzák a bérkocsikat, és csak azzal tudunk eljutni a városban egyik pontból a másikba?

Tegnap déltől az Uber befejezte budapesti működését. Két évig volt itt, ezalatt megismertük, hogyan lehet utasszállítást 21. századi módon intézni, egy minket maximálisan kiszolgáló digitális infrastruktúrával megtámogatva. Persze, a történetnek volt mindenféle kaotikus mellékszála, szóba jött a nem kellően szabályozott adózás, és persze az uberesek is kitalálták a módját, hogyan ügyeskedhetnek a programmal, hogy végül többet kaszáljanak. Ez nem egy tündérmese volt, de mi, a felhasználók úgy éreztük, hogy jobban kiszolgálnak minket. Az, hogy térképen látod real time az autókat, a sofőröket, fizethetsz automatikusan, és ami a legfontosabb, hogy mindenki számára láthatóan értékelhetsz, emelhetsz ki egy jó szolgáltatót, vagy tüntethetsz el egy rosszat: ezek tették maivá a kezdeményezést. Közösségi alapokra helyezték, és ez az, ami minden területen történik ma a világban. Mindent közösségi alapokra helyeznek. Mindennek nyoma van.

Láthatunk ezután már különféle gyenge próbálkozásokat, a Főtaxi és a Budapest Taxi alkalmazás jó sok egycsillagos értékeléssel virít a store-ban. Pedig egy rossz app nemcsak a diszpécsernél rosszabb, de a semminél is, hiszen épp a kompetenciánkat rontja.

A "Mi értelme az ellen küzdeni, ami van?" című posztomban már leírtam, mennyire lehet hasznos a nálunk ebből a szempontból kompetensebbek betiltása ilyen esetben. A taxisok egyetlen lehetséges menekülőútja - a jelenlegi vasfegyelem-rendőrállam illúzióval szemben - az, hogy maguk is upgrade-elik a szolgáltatásukat, és tudnak olyat nyújtani, mint az Uber, 

csak még jobban.

Semmi értelme a munkánknak, ha valaki olcsóbban és jobban meg tudja azt csinálni. Akkor valami el van rontva. Ilyenkor, még ha átmenetileg fáj is, a szolgáltatók fejlesztenek, beruháznak, fúrnak-faragnak-kalapálnak, és beleöntenek pénzt az üzletükbe egészen addig, amíg újra nem piacképes a dolog.

A poszt elején bemutatott, száz évvel ezelőtti értelmetlen tiltakozás ma már távolinak tűnik. Nem az: a technológiák gyors változása, fejlődése lerövidítette a döntések utáni következmények ciklusidejét. Nem telik el tíz év, és a most vasárnapi döntés annyira múlt ezredinek fog tűnni, hogy fogjuk a fejünket: a mi elődeink tényleg ilyen rövidlátóak voltak?

De a mi elődeink addigra mi magunk leszünk.

Egy budapesti vállalkozás beindítása - üzleti terv

szucsadam 2016 július 22.
Címkék: vállalkozás

Posztsorozatunkban arról írunk, hogyan lehet beindítani egy budapesti vállalkozást. Megmutatjuk, mit kell tenned, hogyan kell tervezned, és mire számíthatsz, ha a fővárosban nyitnál egy új helyet. Akik eddig alkalmazottak voltak, így belelátnak, milyen kockázatokkal jár a vállalkozás, akik pedig vállalkoznak, segíthetnek a posztokon, kommenteken, emaileken keresztül, hogy mások is vállaljanak kockázatot, mert - általában - megéri.

Ha már megtaláltuk álmaink helyét, amit kibérelnénk, és könyvelővel, ügyvéddel is beszéltünk, és megalapítottuk a vállalkozást, már csak egy teendő van az első kapavágás előtt. Az üzleti terv elkészítése.

Ez eléggé bonyolultnak hangzik, pedig egyáltalán nem az. Itt most nem arra gondolok, hogy a nagykönyv szerint egy egy bonyolult szervezeti felépítést képzeljünk el egy távoli jövőre nézve (amikor már több száz fős a vállalatunk, ami valószínűleg nem lesz az), piackutatási felméréseket készítsünk, elemezzük a versenytársak erősségeit és gyengeségeit, működési és pénzügyi tervet készítsünk. Ha ezeket így felsoroljuk, elborzadunk az egésztől, pedig magától értetődően válaszoljuk meg magunkban ezeket a kérdéseket, amikor egy kockás lap fölé görnyedve elkezdjük a számolást:

megéri ez nekem, vagy ráfizetés lesz?

Tovább olvasom

Különleges játékok grillezéshez, kerti partihoz, nyaralásra - Reflexshop

szucsadam 2016 július 21.
Címkék: játék nyár

Újra jelentkezik immár hagyománnyá vált posztsorozatunk, amiben a Reflexshop legújabb játékait mutatjuk be. Ezúttal a nyári szünetre, nyaralásra szánt játékokat próbáltuk ki.

Kevés olyan üzlet van, ahová érdemes személyesen elmenni és nem csupán a webáruházukban böngészni. Márpedig a hatodik kerületi Reflexshop pont ilyen, az eladók miatt, akiknek mindegyike rajongója a játékoknak. Olyan embereket sikerült találni, akik éppolyan kedvvel tudnak mesélni a halálfejes barlangról, mint a bumerángról, kedvet tudnak csinálni olyan játékokhoz, amiket sosem vennél le a polcról. Mert értik, hogy miért jó vele játszani.

Mert ők is játszanak velük. Ettől nekem hitelesek.

Itt például láthatjuk, amint a boltban mutatják be az egyik frizbit, előtte pedig a szobabumerángot dobáltuk együtt, hogy lássam, mekkora tér kell a visszarepüléshez.

p1330619.JPG

Szóval íme, a Reflexshop legújabb nyári játékkollekciója, amit hetekig próbálgattam nektek otthon, hogy tudjak róluk saját véleményt is mondani. Erről persze eszembe jut a sógorom, aki egyik hétvégén kezébe vette a Speedminton ütőt, odadobta nekem a párját, és szomorúan annyit mondott: gyerünk dolgozni. Valakinek ezt is meg kell csinálni.

ÉSZ

A játékokat két nagy csoportra lehet sorolni, az ülős és a mozgást igénylő társasjátékokra, vagyis az ÉSZ és az ÜGYESSÉG kategóriákra. 

A kedvenc új felfedezettem idén az Imagine társas. Kiváló lehet a nyári közös programokhoz, akár a szabadban egy-egy sütögetés alkalmával, vagy rossz idő esetén a haveroknál összegyűlve a szobában. Egyébként is nagy Dixit-fan vagyok, szeretem a képzeletet, fantáziát megmozgató, nem is annyira a nyerésről, mint a kreativitásról szóló játékokat, és az Imagine pont ilyen. 

p1330739.JPG

Adott egy rakás félig áttetsző kártya, amin ábrák láthatóak. Néhányon emberek, másokon különös, könnyen vagy nehezen beazonosítható tárgyak, és néhány alap forma, vonal, kör, stb. A feladvány, hogy ezekkel a kihúzott fogalmat, filmcímet vagy hasonlót kell elmutogatni. Annyi kártyát használsz el a mutogatáshoz, amennyit akarsz, a kártyákból takarhatsz ki részeket, és mozgathatod is őket. Ha találsz elég alapanyagot, a teljes Forrest Gumpot előadhatod háborústul, rákászhajóstul, fűnyíróstul. Nagyon jó, és az sem csalódik, aki a legutolsó helyen áll.

Így kell elképzelni a játékot (Facebookon megy is egy ilyen sorozat a Reflexshopnál):

Az Imagine megrendelhető itt. 

A Sínen vagyunk egy szokatlan logikai játék: kapunk egy mozdonykártyát, és ez után kötünk hat szerelvénykártyát. A szerelvények felett számokat látunk, a játék pedig az, hogy ezeket cserélgessük, mozgassuk úgy, hogy a végén növekvő sorrendbe álljanak a szerelvények. Persze másoknak is van lehetőségük beleszólni a mi szerelvényeink összetételébe. Azért jó játék, mert egy menet elég gyorsan lezajlik, és amíg a szülők strandolnak, vagy elmennek lángosért, a kisebbek is tudják teljes értékűen játszani: koncentrálhatunk az alapvető szabályokra, és kiszúrhatunk folyton a többiekkel (Neeeeeee!!!!), vagy elkezdhetünk komolyan taktikázni, és rájöhetünk, hogy a növekvő számsorrendet előállítani nem is kerül akkora fáradtságba, mint elsőre hittük.

Tovább olvasom

Bejártam a budapesti indián törzs útvonalát

szucsadam 2016 július 20.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, már ismerik az alaptörténetet. A Kis-Svábhegy történetét olvasgattam, amikor belebotlottam Villanószem nevébe. Harmath István fotós egy csapatnyi gyerekkel kezdett el indiánost játszani az akkori Martinovics hegyen, amit a gyerekek annyira komolyan vettek, hogy egy évtizedekig, Villanószem haláláig tartó játék vette kezdetét, ami komoly tanításokat adott a környékbeli fiúknak. A törzs híres lett, politikusokkal, zenészekkel szívták el a békepipát, és még saját diaporámás előadást is készítettek.

Itt írtam arról, hogy elkezdtem nyomozni Villanószem után, miután semmi érdemleges írást nem találtam az ügyről sehol. Itt írtam arról, hogyan találkoztam először Gézával, azaz Sötét Főnökkel, akinél gyakorlatilag egy Villanószem múzeumot találtam. Itt írtam a Marhák Klubjáról, amit szintén Villanószem hívott életre. Itt pedig arról, amikor én is felvételt nyertem az 1969-ben megalapított törzshöz.

Nemrég pedig Sötét Főnökkel és Nagy Medvével - a másik alapító taggal - bejártuk a régi helyszíneket, ahová negyven-ötven évvel ezelőtt rendszeresen feljárt Villanószem és a Napkirály indián törzs.

Nagy Medvét én kerestem fel még hónapokkal ezelőtt, meséljen nekem ő is az élményeiről. Kiderült, hogy Németországban él a családjával, és már gyerekként, a hetvenes évek elején elmenekültek a szülei a politikai bebörtönzés elől. Thomas ennek ellenére kiválóan beszél magyarul, bár érződik rajta a német akcentus, és az arcvonásai is mutatják, hogy Magyarországtól távol töltötte az elmúlt évtizedeket. Ez valahogy a ráncok irányából is látszik.

p1330830.JPG

Itt lehet keresni, melyikük volt ő 1970 körül:

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu