English

Egy nap a városban

Berlin: Ilyen Európa RETTEGETT no-go zónája!

Magyarósi Csaba 2016 augusztus 24.

Állítólag ez a berlini kerület elesett, már a rendőrök sem mernek bemenni, akkora a migránsveszély. Mi viszont nem féltünk semmitől és megnéztük, ahogy a város titkos tavait és elhagyatott házait is. Meg még bringáztunk is egyet!

 

FacebookInstagram.

A hangutómunka itt készült. A Youtube csatornámra itt tudsz feliratkozni. Berlin on bike itt.

Berlin első része a történelmi városról és a második része a Hitler és a kommunisták Berlinjéről.

LisszabonBarcelona.

Legyen igaz magyar közösségi grillkultúra!

Magyarósi Csaba 2016 augusztus 22.

Miért nem járnak ki a budapestiek hétvégente a parkokba grillezni, mint a londoniak, berliniek vagy a Los Angeles-iek? Nem kell hozzá semmi spéci felszerelés, néhány olcsó, eldobható eszközzel öt perc alatt felkészülhetünk a közösségi grillezésre, amit első közönségtalálkozónkon jó háromszázan be is bizonyítottunk!

 

Facebook. Instagram. Maggi okoskonyha. Gyömbír. Zöldséges.

Új versenyző a Jóféle Kávézók Szokatlan Helyeken versenyben - Smankerli

szucsadam 2016 augusztus 19.

Leesett az állam két éve, amikor a Mexikói úti kisföldalatti-végállomás mellett, a bazársoron egy minőségi kávézót találtam. Nem mintha nem lett volna már akkor is elég sok újhullámos hely a városban, de egy olyan helyen, ahol azelőtt csak a BKV sofőrök ittak 100 forintos feketét, amit egy magát régen lekopott matricákkal hirdető delikátban kértek ki, elég furcsa jelenség volt ez.

Azt gondoltam, na tessék. Itt a kávékultúránk újabb szintje. Amikor nem csak a belvárosban sétáló népeknek adnak jót. Mindenki fogékonyabb lesz így a minőségre.

Így lett? Így. Egy második posztban utánajártam, hozott-e változást a helyi arcok életében a jó kávé. Kiderült, hogy melósok és öltönyösök szépen, egymás mellett szürcsölik már a jó kávét, és az eleinte leginkább ellenálló buszsofőrök is beadták a derekukat. Találtam utána Pünkösdfürdő falusias környezete és Békásmegyer paneljei között félúton egy szintén minőségre figyelő helyet. Az Araamu Café is köszöni szépen, jól boldogul, azóta a Város Hőse program része is lett.

Pedig nagy kockázat olyan helyen kávézót nyitni, ahol a minőséget kereső arcok kisebb koncentrációban mennek el az ajtónk előtt. Jó kávézót ugyan lehet akárhol nyitni, de jobb helyet a belvárosi, gyalogosforgalommal megáldott utcáknál nem tudok elképzelni. A legkevésbé ideális pedig egy Pest külvárosi, Hungária körúton kívül eső helyszín, ahol olyan vastag nyomvonalon halad az autós forgalom, hogy a Google Maps autója kétszer ment végig rajta, oda és vissza. 

Na, a Smankerli ilyen helyen nyitott meg nemrég.

Oké, segíti a helyzetet, hogy az Uzsoki Utcai Kórház, a Mafilm, a TV2 és egy polgármesteri hivatal veszi körbe a helyet. Mégsem tűnik annyira ideális helyszínnek Zugló kevésbé felkapott, alacsony népsűrűségű részén ezzel próbálkozni. Mégis próbálkoztak.

Milyen kávétok van? - indítottam. Fekete és fehér, vagyis tej nélküli vagy tejes - válaszolt a pult mögül a tulajdonos. Itt erősen elgondolkoztam azon, hogy rossz helyen járok, és frankón kóstolgat az emberünk, de nem szóltam. A kávébabra gondoltam - próbálkoztam újra. Ja, Molinari. Olasz kávésok, 200 éves múlttal, itt találtam egy a vállalatot bemutató videót. A Váci úton már működik egy kifejezetten erre a kávéra szakosodott kávézó is. Az jó lesz, kérek egyet.

Gyorsan kiderült, hogy a szerencsétlen kezdés csak a tulajdonos furcsa humorának egy rossz ütemű becsúszása volt, egyébként nagyon is fontos neki, hogy elégedett vendégek kávézzanak és sütizzenek a Smankerliben. Ahol jelenleg, pár héttel a nyitás után, nem igazán tapossák egymás sarkát az emberek.

Oké, lássuk a tesztet. A kávé alapvetően nem rossz, olaszos pörkölés, de a kávé elkészítése nem hozta ki belőle a maximumot. A krém vékony, az ízintenzitás alacsony, nincsenek túl nagy mélységei az italnak. De egy olaszos kávékat szeretőnek, aki korábban nem volt elkényeztetve minőséggel, egyébként egész jó, főleg ha az elkészítésen csiszolnak még (vagy más kávégépen, máshogy próbálják meg lefőzni). A sütemények jobbak az átlagnál, látszik rajuk az igyekezet (a kávézó alatti szuterén műhelyben készülnek), de sajnos a magyar cukrászati fogások, receptek, beidegződések is tetten érhetőek rajtuk. Kaptam pár falat kóstolót is más sütikből, a tonkababos csokis süti mondjuk nagyon bejött. EÉ jelöléssel árulnak különleges, cukor helyett természetes édesítőket (eritrit és xilit), a finomított búzaliszt helyett pedig teljes kiőrlésű gabona- vagy maglisztet használnak. Az EÉ islerüket kóstoltam, nem volt rosszabb, mint egy jófajta isler. A sütiknél és a kávéknál is érezhető tehát a minőségre törekvés, a jó alapanyag és a lelkiismeretesség, de egyelőre még gyakorolni kell, hogy kiforrja magát a dolog.

Ahogy ott ültem, körbenéztem a weben, találok-e valamit a Smankerliről. Írt-e már róla valaki, van-e valami előzménye? És találtam is, de egészen mást, mint amire számítottam: maga a tulajdonos indított blogot a hely megnyitásáról, 2012 őszével kezdve egészen 2016 április végéig, Mit sütsz kis Szűts? néven. Nem valami olvasmányos bejegyzéseket találtam, inkább olyanokat, amiket valaki saját magának jegyzett le, gondolatokat, naplószerűen, mégis ott volt a hely megnyitásának évekig tartó története. Az összes küzdelem, az önképzés, a kávékkal, cukrászattal való ismerkedés (a pár, aki nyitotta, előtte egészen mással foglalkozott), az építkezés szívásai, az előre nem látott, mégis mindig törvényszerű csúszások. 

Különös, hogy ez után mennyire más szemmel nézel egy helyre. Még mindig nem gondolod, hogy jobb kajákat kapsz, de az biztos, hogy jobban becsülöd a vállalkozót, aki mindezt végigcsinálta. Ő évek óta azért kepeszt, hogy adhasson nekem egy sütit, és lehetőleg mosolyogjak, ha beleharapok. Egy kazal pénzt öntött a helybe, hogy úgy nézzen ki, ahogy. Laza akar lenni, vevőriasztó poénokat lő, de majd megveszik azért, hogy mások is szeressék azt, amit kitalált. 

Szóval tessék megbecsülni a Smankerlit. Jó dolgokat csinálnak, van még hová fejlődniük, de az tuti, hogy a Róna utcán nem találtok jobb kávézót, cukrászdát. Ha itt dolgoztok, erre jártok, ugorjatok be. Bónusz ficsöre a helynek, hogy alig találtok két sütit ugyanazzal az árral, olyan szokatlan árcímkéket láthattok többek között, mint 304, 468, vagy épp 131. 

p1340179.JPG

Smankerli
Cím: 1145 Budapest, Róna u. 161.
Nyitva: K-V 11:00 - 19:00

Tényleg jobban megéri szar hamburgert árulni, mint jót?

szucsadam 2016 augusztus 16.

Rendhagyó részekkel folytatom a sorozatot, ezúttal azt vizsgáljuk meg sikeres budapesti vállalkozók segítségével, mennyit tudsz spórolni, ha szar alapanyagokból hozol létre szar terméket, és ha jó alapanyagokból jót.

Tényleg anyagi csőd a minőségre hajtani? Vagy ha nem, tényleg mindenki adhatna akár jót is a moslék helyett?

A számok, a különféle méretekre vonatkozó üzleti tervek összeállításában segítettek nekem a Zing tulajdonosai, Ádám és Eszter, köszönjük nekik, hogy segítenek mindenkit arra buzdítani, hogy vállalkozzon, még ha ez azzal is jár, hogy esetleg a leendő versenytársaikat termelik ki.

Az előző részben felvázoltam, miből áll a pénzügyi tervezés, hogyan kell kiszámolni, hány forint havi bevétel mellett lehet nullára kihozni a boltot, és mennyi kell, ha meg is akarunk élni. Most lássuk, hogy néz ki ugyanez egy minimál (bolti zsemle, rossz hús, mustárketchup sallala), egy középkategóriás (csomagolt érlelt húspogácsa, jobb zsemle, egyedi szószok) és egy csúcskategóriás hamburgeres esetében (saját készítésű húsok a legjobb részekből, drága indukciós sütő, saját zsemle, spéci szószok).

1. Egy rossz minőségű burgerező (Piszkos Csalamádé)

img_0559.JPG

A hamburgerezőben az a jó, mint a gyrosozóban vagy lángosozóban: nagyon alacsony összeggel el lehet kezdeni. A konyha, ha előre vásárolsz mindent mosva, csomagolva mondjuk a Metróban (tehát nem igényel külön gépsort a feldolgozásuk), kábé 5 millió forintból berendezhető. Ez tehát az az összeg, amit ki kell termelni lehetőleg az első három évben úgy, hogy mellette nem termelünk adósságokat, fizetést is osztunk magunknak, és esetleg még beruházásra is elkülöníthetünk egy kis hasznot.

A tulajdonosok ebben a kategóriában nagyon spórolnak mindenen, így az üzleti tervükben mindössze havi 20.000 forintot különítünk el a gépek cseréjére, javítására, és az állagmegóvó műveletekre. Így aztán lassan de biztosan amortizálódik le a hely. Az olcsó technológia, a vásárolt árukészletek, és a nem megfelelő tulajdonosi hozzáadott érték miatt bele van kódolva, hogy nagyon nehezen tud napi 100 ezer forintnál több bevételt elérni. Ami miatt lassan jön csak össze a kezdeti befektetés is. Az indulásnál cél az alacsony befektetési szint mellett az alacsony bérleti díj (250.000 Ft / hó), de az ennyiért kapható lokáció nyilván a forgalomnak sem kedvez túlzottan. 

Most azt mondanátok, hogy oké, de mennyivel kevesebbet költ ő alapanyagokra, mint a nagyok. Pedig ez sem igaz. Mindjárt meglátjuk, miért.

2. Egy közepes minőségű burgerező (Szaftos Marha)

p1310287_1.JPG

Sok ilyen van már Budapesten. Ezek a burgerezők odafigyelnek már az alapanyagokra, de még nem engedhetik meg maguknak, hogy saját kézzel készítsék, és mindent készen, csomagolva vásárolnak. Jó hentestől veszik a darált húspogácsát, ami így olcsóbb, mint ha ugyanott a legjobb húsokat választanák ki, hogy maguk daráljanak. Érthető, hogy ez a minőségben hátrányt és főként kiszolgáltatottságot jelenthet.

Az operáció már sokkal inkább hasonlít egy üzleti alapon létrehozott nem "kényszervállalkozói" attitűdre. Bátrabban mer a marketingbe beleállni, itt már költenek a logóra, a Facebook-kampányokra, készülnek grafikai anyagok. Még mindig szükséges a tulajdonos teljes odafigyelése minden ételre, de már képes fejlődni a szervezet. Sokkal több odafigyelést és bátrabb befektetést igényel, mint az első verzió, de a megtérülés is nagyobb. A beruházás 10-15 millió forint környékén van. 

A bérleti díj ebben a kategóriában 60-100 négyzetméteres üzletnél 400.000 forint körül alakul. A rezsi 400.000 forint, havi 120.000 elmegy külső szolgáltatókra, és a bevétel 3%-a üzemelési költség. 

3. Egy kiváló minőségű burgerező (Made in Heaven)

img_0626.JPG

Az alapanyagokat gondosan választják ki, és maguk készítik ebből a hozzávalókat, a zsemlét, a húst, a szószokat. Nem engedheti meg a tulajdonos hogy minden egyes ételt maga készítsen, ehelyett inkább arra figyel, hogy több tíz munkavállalót koordináljon. A feladatokat kiszervezi, így a marketinggel - amire a bevétel 2%-át költi - külön alvállalkozó foglalkozik, az üzemelési költség is 3%-a a bevételnek (utóbbi számok 0% és 1% a Piszkos Csalamádénál). A beruházás a 20 millió forintot kerülgeti, de egy jó elhelyezkedés és magas kaució könnyen 40 millió könyékére dobhatja a szükséges induló befektetést. A géppark jól felszerelt, lehetőleg minden strapabíró, napi több száz adagot kiszolgálni tudó gépekből áll.

A bérleti díj 800.000 forint körül áll meg, és a bevétel 4%-át management díjra különítik el: az üzletvezető motivációjára szolgál. 

A magasabb költségek mellett persze magasabb bevételekre is számítunk, a jobb lokáció, a marketingre költött forintok és a minőség miatt elkérhető magasabb árak miatt. Ennyit kell belapátolnia havonta a helyeknek ahhoz, hogy nullán legyenek:

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu