English

Egy nap a városban

A legjobb párizsi reggelizők Budapesten: Á table

Magyarósi Csaba 2016 december 06.
Címkék: reggeli gasztro

Folytatódik a menő párizsi reggelizőhelyeket bemutató sorozatunk, ebben a részben az á table-re csapunk le. Ádám már írt erről a helyről a remek péksüteményei miatt, ezekre építve reggeliket is kínálnak, francia-kompatibilis üzemmódban.

Sőt, turbó franciában, ez a hely még jobban idézi meg Párizs szellemét, mint a korábban bemutatott Ambers, itt a legutolsó kis kép a falon is Párizs-kompatibilis, méghozzá a hagyományos vintage fajtából.

Ezt könnyű lett volna túltolni, de szerencsére jó ízléssel rendezték be a helyet, szóval megálltak még egy lépéssel a giccs előtt: épp csak annyi a hangulatfokozó elem, hogy a budapesti utcáról belépve is át tudj állni egy másik ritmusra és hangulatra.

Többször jártam már itt, mindig ugyanaz a nő volt a pult mellett, aki nem zavarba ejtően kedves, de nem is undok, inkább csak megvan a saját ritmusa, stílusa, ezzel tovább növelve a franciás hatást, ráadásul amikor harmadszor találkozol vele, már kimondottan örülsz, kicsit olyan, mintha hazamennél (amennyiben minden helyet, ahová legalább háromszor beteszed a lábad, az otthonodnak gondolsz).

A hely, zene, kiszolgálás rendben van, lássuk a fogásokat: hát azok valami csodálatosak.

dsc03725_1280.jpg

Ez a kis kacsamájas szendvicske a zsemlében ötcsillagos, kár, hogy akármennyit meg lehetne enni belőle:

dsc03729_1280.jpg

A mandulás croissant meg olyan jó, hogy sokszor csak emiatt beugrok napszaktól függetlenül és viszek magammal haza:

dsc03730_1280.jpg

De a fentieken túl még vagy harmincféle szendvicsük, péksütijük, eclair-jük van, meg a narancslevük és a kávéjuk is jó. Itt is 2-3 ezer forintért tudod degeszre reggelizni magad, ami persze drágább, mint egy parízeres zsömle, de sem minőségben, sem adagban nem érdemes összevetni a kettőt: hetente, vagy legalább havonta egyszer érdemes valami ilyesmi helyen kezdeni a napod, mert egy szuper reggeli után valahogy barátságosabbnak tűnik minden.

á table!
Budapest több helyszínén is

Jó olasz ott, ahol végképp nem számítanál rá - Don Nino

szucsadam 2016 december 02.
Címkék: olasz gasztro

Én éppen azért rajongok Budapestért, mert akármilyen kopott a felszíne, akármilyen keveset foglalkoznak azzal, hogy újjá varázsolják, a felszín alatt akkor is hihetetlen értékeket tartogat. Éppen ezért rajongok azokért a helyekért, amik ugyanígy meglepnek: látszólag semmi különös, mondjuk egy étterem a város szélén, de amit a konyhából hoznak, kizárólag azért érdemes meglátogatni.

Ezért próbálgatom rendszeresen a belvároson kívüli helyeket, és ezért volt biztos, hogy miután ketten is ajánlottátok a Don Ninót a Törökbálinti úton, én is ott ebédelek egyszer.

Elhagyjuk a Farkasréti temetőt, haladunk Budaörs felé, amikor egy kis tábla figyelmeztet az étteremre. Jobbra kell fordulni, fel egy helyenként egyautónyira szűkülő utcácskán, majd valahol megállni. Az étterem melletti parkolóban például pont nem, az magánterület. 

Odabent rögtön elfog minket a "mit keresek én itt?" érzés, ahogy meglátjuk a jellegzetes sárga színes üvegeket az ajtókon, a régies faborítást, ami mellé láthatóan már az új tulajdonosok ragasztották fel a kissé frissítő, piros virágos tapétát, na meg az új, kikás lámpákat. Nagy helyiség egyébként, a sok asztal mellett simán elbújik egy rajzsarok a gyerekeknek, és a hatalmas kandalló is illik az összképbe.

Tovább olvasom

Város Hőse Buja Disznók: ahol nagyobb a rántott hús, mint a fejed

Magyarósi Csaba 2016 december 01.

Sorozatunkban a Város Hőse éttermeket mutatjuk be: ezekben jelentős kedvezménnyel fogyaszthatsz, ha támogatod legalább havi 3750 forinttal az éhező gyerekeket. Így a gyerekeknek élelem jut, te meg úgy segítettél, hogy a kedvezményekkel vissza is kaptad a befizetett összeget, tehát az nem került semmibe. Mindenki nyer.

Részletek a Város Hőséről itt.

És akkor következzen az étterem:

Itt találod meg az éttermet.

Összefoglalóvideó arról, hogy miért érdemes taggá válnod:

 

Így búcsúztunk Budapesten Bud Spencertől tegnap -  Guido és Maurizio de Angelis koncert

szucsadam 2016 november 30.
Címkék: zene koncert

Bud Spencernek és Terence Hillnek akkora rajongótábora van Magyarországon, hogy megérte tegnap a Papp László Sportarénában koncertet szervezni két olyan zenésznek, akik saját bevallásuk szerint húsz éve nem koncerteztek. 

Azért, mert ők írták egy rakás film, köztük a gyermekkorunk pofonosztó filmjeinek betétdalait. 

Azokét, amiket azóta is újra vissza-visszanézünk, mert kiderült, hogy nem veszítenek az idővel értékükből. Sőt, kiderül róluk, hogy egyre jobbak lesznek, ahogy korosodunk.

Ennek megfelelően két dolgot lehetett biztosan állítani a közönségről már a bejáratnál. Az egyik, hogy erősen 30 pluszosak, az átlagéletkor pedig 40 felett volt, amit a bőven nagymama és nagypapa korban lévő nyugdíjasok is felfelé húztak. 

dsc00815.JPG

A másik, amit biztosan lehetett tudni a közönségről, hogy még életében senki nem látta a művészeket, és az is tuti, hogy az egész publikum összesen nem vett 10 cédét tőlük. Guido és Maurizio de Angelis nevét mindenki kizárólag onnan tudta kívülről, hogy ezerszer hallotta, amikor Bozai József felolvassa a filmek előtt.

Úgy képzeltem, ez olyan, mint Sixto Rodrigueznek ellátogatni Dél-Afrikába, ahogy a Searching for Sugar Man című filmben bemutatták. A hazájában elfeledett zenész egy másik kontinensen tudtán kívül évtizedek óta tartó kultuszt tartott fent, imádói pedig alig várták, hogy végre élőben is lássák. Amire sokat kellett várni, lévén hogy Rodrigueznek erről az egész kultuszról fogalma sem volt.

dsc00840.JPG

Persze Guido és Maurizio de Angelisnek, na meg a koncert szervezőinek bőven volt fogalma arról, hogy mi várható Budapesten. És azért ezek a zenészek egyáltalán nem voltak elfelejtve, de az is biztos, hogy nem a Bűnvadászok betétdalát adták elő életükben a legtöbbször. 

Terence Hill a koncert előtt mindenkitől elnézést kért videóban, hogy nem jött, de Rómában dolgozik egy filmjén. Bejelentkezett ugyanilyen módon Kabir Bedi is, alias Sandokan. Nem lesz meglepetésvendég, gondoltam kissé csalódottan, nem baj. Felcsendültek az első akkordok, és onnantól letörölhetetlen vigyorral néztem végig az egész koncertet.

dsc00835.JPG

A két zenész és a kötelező dob-gitár kísérete mellett egy komolyzenei zenekar is felvonult a színpadra, valamint egy rakás háttérénekes segítette a 70 év körüli testvérpárt. Közülük is kiemelkedett Zach, akire már az első számban, az És megint dühbe jövünk betétdalában is támaszkodtak a kissé megkopott hangú zeneszerzők. Ez egy másik furcsaság volt a koncerten: a frontembereknek sokszor elfogyott a szufla, időnként mintha karaoket hallgattunk volna, de ez egyáltalán nem volt gáz. Guido de Angelis a 72 évével ugyanis olyan hévvel ugrált, gesztikulált a színpadon, annyira jó volt nézni, ahogy felszabadultan játszanak, és a sok zenész olyan telített hangzást hozott, hogy nem bánta ezt senki. 

A közönség hozta, amit ilyenkor megszoktunk. Eleinte kényelmetlenül fészkelődtek a küzdőtéren összezsúfolt kicsi székeken (ha Bud jött volna a koncertre, neki két jegyet kellett volna foglalni), a show legnagyobb részét pedig egyfajta első tombolással nézték végig, visszafogott tapssal kísérve a dalokat. Egyedül a bátyám pacsizott minden ismert szám után az előttünk ülő sorból tegnap estére rögtönzött cimboráival, és üvöltötte hangosan a csendbe, hogy

lalalala-laaa-laaa

És persze volt az is, a híres kórusmű, külön kórussal, Bud Spencer részeinél a színész hangját bejátszva. Meg Willy Fog, Sandokan, Zorro és más filmzenék. 

A csendes, felszín alatti tombolást egyedül a két fiatal hangmérnök látványa törte meg időnként, akik végigtáncolták a koncertet. Az egész sokkal élvezetesebb volt a keverőpult mögül ennek köszönhetően:

Aztán a végére valahogy belazultunk. Odamentek a színpadhoz néhányan, elkezdődött a tánc is hátul, ahogy a videón is látszik, egymásra találtak az ország lélekben vagy a valóságban pocakos-szakállas figurái, akik az odakint 600 forintért árult csapolt sörtől már klubhangulatba kerültek. De ezt csak a végére. Egy pillanat volt csupán, hogy az ellazulást kövesse a következő feszülés, a "hogyan állunk ki az autóval, ha mindenki egyszerre indul kifelé?" para. Úgyhogy miközben a közönség egyik fele tombolni kezdett volna, néhányan már a kijárat felé indultak.

Jó volt hallani a régi dallamokat, és a két zenész nagyon profi módon hangszerelte meg az egész show-t, egyáltalán nem volt avíttas, friss, vastag, menő hangzást sikerült találni. Köszi, Guido és Maurizio de Angelis (nem tudod nem Bozai József hangján kimondani a fejedben), jó volt a nosztalgia. 

A legjobb párizsi reggelizők Budapesten: Kollázs

Magyarósi Csaba 2016 november 29.

Oké, a Gresham szállodáról azt érdemes tudni, hogy amikor valami igazán A-listás színész, világvezető politikus, oligarcha vagy a világon átívelő vállalat vezetője Budapestre érkezik, akkor jó eséllyel ebben a szállodában szál meg. Fantasztikus helyszín, fantasztikus kialakítás, belépsz, és keresed az állad, ennek megfelelően a szobaárak is elég magasak, és az egész magasat úgy értem, hogy miközben Budapesten összes ikonikus ötszállodában is kapsz szobát éjszakánként 50 ezer forint alatt, úgy itt 150 ezer forint az indulóár.

dsc04175_1280.jpg

Igen, kábé háromszoros a szorzó az egész mezőnyhöz képest.

Na most ebben a kontextusban szerintetek mennyire olcsó itt egy reggeli?

Semennyire.

Annyira semennyire, hogy a büféválogatás tízezer körül van, az a verzió meg, amiben a séf még pluszba elkészít neked egy fogást is, már 11 ezer fölött, igaz, ebben már van kávé, meg tea, meg üdítő is.

dsc04111_1280.jpg

Mindegy, szerintem ebből már értitek, hogy az árakat nem az átlagos budapesti fizetésekhez, hanem az átlagos szállóvendégekhez szabták, akik körülbelül a teljes reggeli árát megkeresik, nem amíg, hanem miközben egy nagyobbat hörpintenek a kávéból (kiszámoltam, ehhez kb. 50 millió dolláros éves bevétel kell).

A helyszín persze ennek megfelelően nagyon exkluzív, az étterem tele van pincérekkel, akik akkor sem akadékoskodnak, amikor a vendég két hangoskodó gyerekkel érkezik (mint én), hanem próbálnak mindenhez jó képet vágni. De néhány olajmilliárdos reggelijét egészen biztosan megkeserítettük.

A választék a büféasztalon a várakozásoknak megfelelően nagy, bár semmiképp sem a sci-fi-kategóriáról beszélünk.

Minden nagyon jó minőségű, de alapvetően azért nem nagyon szakad el a Kollázs reggelije a realitásoktól. Voltam néhány kevésbé magasra pozicionált négy és ötcsillagos szállodában Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban és az a helyzet, hogy ott is nagyjából ugyanez volt a kínálat: remek péksütemények, három-négyféle sajt és felvágott, kis lazac, kis pástétom, kis gyümölcs, kis joghurt. Mindez persze kiemelkedő minőségben, de azért szó sincs arról, hogy ilyesmivel még soha sehol nem találkoztál.

A séf által készített ételek viszont kiválóak voltak, legalábbis a frittata és a füstölt lazacos benedict: mindegyik tökéletes alapanyagokból, tökéletes odafigyeléssel készült, minden túlzás nélküli harmonikus reggeli, tökéletes a maga nemében:

dsc04119_1280.jpg

dsc04123_1280.jpg

És annyi a kiváló minőségű tányér, pohár, csésze, étel, hogy elég gyorsan átalakul a szépen rendezett asztalod valami ilyesmivé:

dsc04125_1280.jpg

Egy dologra viszont érdemes odafigyelni: vasárnap brunch van a hotelben, ami azt jelenti, hogy 10:30 körül elkezdik leszedni a büféasztalt. Szóval aki arra számít, hogy 10-kor megérkezik egy királyi reggelire, az keservesen csalódni fog, mert kábé fél órája lesz arra, hogy mindent begyűjtsön és előre is gondolkozzon, ami kissé kapkodóssá teszi az élményt, persze az étlapról továbbra is lehet rendelni, újabb súlyos tételekért.

Viszont a kapkodásért vigasztal, hogy jó időben ilyen környezetben tudod meginni a kávéd:

dsc04140_1280.jpg

A Kollázs reggelije messze nem a legjobb ár-érték-arányú reggeli a városban, de nem is akar azt lenni, itt elsősorban a környezetet és az exkluzivitást fizeted meg, az, hogy egyébként mindennek hibátlan a minősége, már csak a bónusz. Ha valamikor úgy akarod érezni magad, mint egy it-milliárdos, vagy egy századfordulós gróf, érdemes kipróbálni, csak arra vigyázz, hogy ne vasárnap gyere. Mert egy gróf nem kapkod.

Ja, és a Kollázs a Város Hőse tagja, szóval aki támogatja az éhező gyerekeket, itt kedvezménnyel fogyaszthat!

dsc04185_1280.jpg

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu