English

Egy nap a városban

A tökéletes ázsiai gyorskajálda: Baotiful

Magyarósi Csaba 2017 szeptember 19.
Címkék: gasztro

Egyszer már írtunk erről a helyről, de az még annyira az elején volt, azóta harmincszor kicserélődött a személyzet (és talán most, a harmincegyedik verzióban végre jó pincérek lesznek, mert a múltban is voltak ugyan jó találatok, de voltak egészen katasztrofálisak is), az eredeti menüből alig maradt valami, szóval erről én most írni fogok nektek.

Azért, mert a Baotiful az elmúlt években abszolút top kedvenc lett: ha valahova be akarunk ülni, nem akarunk túl sokat fizetni, de valami nagyon jót akarunk enni, akkor tízből nyolcszor ide megyünk.

Mert a környezet tök jó, a Szabadság tér a belvárosban van, mégis zöld, szinte nincs autós forgalom, a gyerekek szaladgálhatnak, meg játszótér is van a közelben, jó a hatalmas volt MTV-s székház előtt ücsörögni és tök jó a garázsokból kialakított belső tér is.

De ennél sokkal többet tud a hely: igazán zseniális ázsiai kajákat készítenek.

Úgy értem nem közepesen, éppen jókat, mint a mostanában újra egyszer középszerűbb mezőny, ez a hely a hazai gasztroforradalom legjobb korszakában nyitott, amikor mindenki meg akarta lepni valamivel a budapestieket, és a Baotiful azóta is hozza ezt a szintet.

Múlt héten barátokkal ültünk be és nagyjából végigettük az étlapot. Jött tavaszi tekercs, japanese chick, light and green, spicy bao burger, kimchi bao burger, yum yum rice bowl és dan dan noodle.

p8230198.JPG

p8230203.JPG

p8230218.JPG

p8230209.JPG

p8230215.JPG

p8230216.JPG

p8230221.JPG

És itt a kaják a nagyon jó és az őrült jó közt mozognak, az árak meg kétezer forint környékén, szóval nem a parízeres zsömle mezőnye, meg nem az ipari menzáé, de kábé közvetlenül utána már a Baotifulnál is vagyunk, csak hát ugye közben ízekben meg fényévekre.

Ha még nem próbáltátok, csapjatok le rá, főleg, amíg a Szabadság téren vannak, mert télre átköltöznek a Kamermayer térre, és ott már bezártság jön meg fűtés.

Baotiful
1054, Szabadság tér 17.
H: Zárva
K- Cs: 12-22
P-Szo: 12-24
V: 12-20

Így vérzik ki a magyar gasztroforradalom

szucsadam 2017 szeptember 18.
Címkék: vélemény gasztro

2016 februárjában, vagyis másfél éve írtam egy posztot ezzel a címmel:

Így vérezhet el a magyar gasztroforradalom.

A poszt sok indulatot váltott ki, mert nehéz volt megállapítani, ki az áldozat. Arról szólt, hogy Magyarországon már nem csak nehéz, de lassan lehetetlen felvenni embert péknek, pincérnek, szakácsnak. Nagyon komolyan gátolja a terjeszkedésben a meglévő, jó minőséget tartó szolgáltatókat az emberhiány, és az új vállalkozások piacra lépése is csak addig könnyű, amíg a tulajdonos meg a családja áll a pult mögött, amint embert kell felvenni, akkor kezdődnek az igen komoly bajok. 

Nem értettem, miért van ez. Hiszen van pék az országban, alacsony fizetésért dolgoznak valami élesztős-adalékos gigapékségnek, egyikben sincs meg az ambíció, hogy az ország legjobb pékjeinél tanuljanak, miközben többet keresnek? 

Most újra felelevenítem a témát, mert:

Bezár a Laci!Konyha!. Budapest egyik legjobb éttermének jövő péntektől vége, és a Világevőn megjelent interjúban a tulajdonos-séf Mogyorósi Gábor elárulja, miért. Nem tudott felvenni szakácsot.

screen_shot_2017-09-18_at_9_28_59.png

Tökéletesen abszurd helyzet: a magas minőség mellett az étteremnek jól ment, rengeteg törzsvendég, az emberek gyakorlatilag imádták. Nem úgy siratják a Laci!Konyha!-t, mint a Pajtást, nem nosztalgiát veszítünk ezzel a bezárással, hanem a város gasztronómiája lesz szegényebb vele. 

Miért? Mert nincs ember. Nem tudott felvenni a konyhába senkit a séf.

Ő egy ideig tartotta a frontot, sokszor egyedül maradt a konyhában, úgy adta ki az ételeket. Néha megszánta egy régi alkalmazott, és beugrott segíteni. De már nem bírja.

Az a folyamat, amiről másfél éve feltételes módban írtam, mára bekövetkezett. Ami akkor még csak előrevetített károkat, azok mára már elkezdték lebontani az évtizedes építményt. Az első áldozatai ennek, akármilyen különös is, a jobb éttermek, pékségek, cukrászdák lesznek.

Hogy miért? Mert ezeknek a helyeknek a leginkább nem mindegy, kit vesznek fel. 

Motivált ember kell, aki hajlandó tanulni, hajlandó elviselni a kudarcokat, hogy egyre jobb legyen, és magas színvonalon tanulja meg a mesterséget. Mert a jó helyeken az első, amit megtanulsz, hogy az iskolában kapottakkal nem sokra mész egy ilyen terepen. És kilúgozva mész haza, és az jár a fejedben, mennyire kevés vagy. Aztán persze ez lassan megváltozik.

p1240509.JPG

Ha egy kifőzde szintű étteremnek szakács kell, azért még talál embert. Ha elvárásaid vannak az alkalmazottal szemben, ne adj isten olyan magasak, mint amit fent írtam, mára már véged van. Hiába kínálsz több pénzt, fejlődési lehetőséget, sokszor még az interjúra vagy a próbanapra sem jönnek be, és többen elmondták az érintettek közül: még azok is inkább láblógatnának, akikben a képesség egyébként megvan, hogy jók legyenek.

Ezt a helyzetet nem tudják megoldani az étteremtulajdonosok. Persze teperhetnek, és kialakíthatnak például olyan belső marketinget, olyan munkavállalói politikát, mint például a Zingnél, ahol a dolgozók családias légkörbe érkeznek, folyamatos challenge-eken vehetnek részt, és alapvető hozzállás a tulajdonosok részéről, hogy mindig van idejük mindenkire, ha beszélni szeretne velük. Akkor is, ha már elmerültek a tennivalókban. Ez egy jó irány, de sajnos, mint látjuk, nem elég. A munkaerőhiány miatti szartenger annyira magasra nőtt, hogy átcsapott a fejünk felett, miközben elkezdtük eszkábálni a tutajunkat.

Jól érzitek: dühös vagyok. És nem tudom visszatartani.

Ezt a helyzetet megoldani kizárólag a kormányzat döntéshozói tudnák. Ők azok, akik hagyták idáig eljutni ezt a folyamatot (képzeljétek, ha én másfél éve megjósoltam, a számok láttán ők mikor tudhatták, hogy baj lesz?). A betöltetlen 100 ezer állásra viszont ebben a politikai hangulatban kizárt, hogy külföldről szerezzünk be munkaerőt, így marad, ami a hivatalos álláspont:

majd megreformáljuk a szakképzést.

Csak mondom, mire számítsunk: egy sikeres szakképzési reform kidolgozása, levezénylése és bevezetése, sikeres marketingje, ezáltal a szakképzésben résztvevő végzősök minőségi javítása, ezáltal pedig a szakma ázsiójának emelése a legjobb esetben is öt-tíz év. És nem tudom, elkezdtek-e már kidolgozni egy ütős reformcsomagot, én még nem hallottam róla.

Nem, a megoldás, ha lesz, nem a szakképzés felől érkezik majd. Hanem, ahogy a gasztropiac legjobbjainál is látjuk: lelkes pályaváltók, kiégett bölcsészek, megcsömörlött pénzügyi szakemberek állhatnak be a konyhába, éppen azok, akiket a szakképzés és az alacsony színvonalú éttermekben való munka nem égetett ki teljesen. 

Ők a magyar gasztonómia Obi-Wan Kenobiai. Az utolsó reményeink.

Másfél éve még vitázhattunk arról, hogy ki az áldozat. A munkaadók, mert nem képesek olyan magas minőségű vállalkozást vinni, amilyet szeretnének, vagy a munkavállalók, akiket a rendszer tett motiválatlanná, és akiknek már természetes az alacsonyabb fizura bejelentés. Most már nem kell keresni az áldozatot, mi mindannyian vagyunk azok.

Mi épül a reptér mellett?

Magyarósi Csaba 2017 szeptember 15.

Mert valami nyilván épül.

Sok évnyi döglődés után talán elindulnak végre a jó irányba a dolgok. Mármint amikor felhúzták a reptér közepén a Skycourtot, úgy tűnt, hogy végleg megkezdődött a menősödés, aztán jött egy világválság és egy Malév-csőd, ami elmosta az egész folyamatot.

A nagyvonalú és tényleg menő Skycourt ugyan elkészült, de a reptér többi része fájóan provinciális maradt, amivel ugyan még együtt lehetett valahogy élni, hiszen nem kellenek hatalmas terek ahhoz, hogy az ember kényelmesen szálljon be a repülőjébe, de Ferihegyen sikerült a körítést is jó alaposan elszúrni.

Például a fapadosok kiszervezésével a csirkekeltetőbe, amivel a budapesti lett az egyik legkényelmetlenebb fapados reptér Európában, vagy az olyan apró bosszantó hülyeségekkel, mint a csak pénzért bérelhető táskatologató kocsi, vagy a hosszútávú parkolóból a reptérre vezető járda hitvány minősége.

Igazából a sort elég hosszan lehetne folytatni.

Most viszont megépül több cső is, hogy a repülőgépek ne a parkolóban dobják ki magukból a buszokba az utasaikat, hanem közvetlenül a terminálra kapcsolódva adják a kényelmet.A parkoló és reptér közti járdát kipofásították és talán az egész blokknak ad még egy minőségi löketet, hogy nagy lendülettel épül az első hazai reptéri hotel. Igen, ez az épület:

img_4105.jpg

egy hotel lesz.

Méghozzá egy 5200 négyzetméteres, öt emeletes szálloda, amiben 145 szoba idézi majd fel az építtető, a Wing szerint a reptér hangulatát. Egyébként a tulajdonos az ibis lesz, az épületbe kerül majd egy 250 fős konferenciaközpont is, meg bár, meg étterem, amit a külső vendégek is használhatnak, akik itt akarják esetleg majd elütni az időt két átszállás között (bár erre szerintem a Skycourt alkalmasabb).

A tervek szerint egyébként majd mindenféle üzleti rendezvényeket is szerveznek majd itt a hazai üzletemberek külföldi kollégáiknak, akinek még taxiköltséget sem akar fizetni a cég, hogy egy belvárosi helyszínen bulizzon együtt a csapat. Leszáll, meghallgat, iszik, hazamegy.

Egyébként ez a reptéri hotel koncepció meglehetősen kettős érzéseket vált ki belőlem: én is vettem már részt olyan szakmai úton, mint amit az előző bekezdés taglalt és elég nyomorúságos érzés elutazni valahová, de nem látni az egész városból semmit, csak a repteret, meg mellette a szállodát, aztán jönni is haza a másnapi járattal. Éppen ezért én az ilyen esetekben a kötelező programok után általában nem aludtam, hanem beutaztam a városközpontokba és ott lődörögve töltöttem az éjszakát.

Másrészt viszont menő, nagy forgalmú reptereken az ilyen hotelekre szükség van, sok üzleti vállalkozás él is a lehetőséggel, szóval a szálloda építése azt jelzi, hogy Ferihegy tesz egy lépést a menősödés felé. Vagy hogy a szálloda hozza majd el a reptérnek a menősödést, meglátjuk.

Nyerj őrült jó dolgokat azzal, hogy véded a környezeted!

Magyarósi Csaba 2017 szeptember 14.
Címkék: hirdetés

Van egy ház a 13. kerületben, ami első ránézésre annyira nem tűnik jelentősnek, hogy én például már többször is jártam a környéken, de soha egy pillanatra észre sem vettem.

Pedig ez a Jász utcai ingatlan a legnagyobb passzív ház az egész országban. Ez azt jelenti, hogy több százan laknak odabent úgy, hogy szinte egyáltalán nem terhelik a környezetet, alig használják fel annak erőforrásait.

Mondom is gyorsan az elején a számot, ami mindennél többet elmond: az átlagosan 50 négyzetméteres lakások havi fűtésszámlája kb. 2300 forint, ami jó ha ötöde egy hasonló lakás költségének. Ennek megfelelően a környezetterhelés is csak ötöd akkora, mint általában, külön bónusz, hogy ez a ház egy önkormányzati projekt keretében valósult meg: a XIII. kerület döntött úgy, hogy 2013-2014-ben Nagy Csaba Ybl díjas építész tervei alapján megépíti ezt az épületet, ami lassan három éve remekül üzemel: elcsíptem egy házból kilépő lakót, aki elmondta, hogy tényleg őrült gazdaságos az egész.

Azzal együtt is, hogy persze vannak eltérések a hagyományos lakásokhoz képest, amiket meg kell szokni. Például hogy az egész házat behálózó melegvízrendszer, ami körbefűti a lakásokat, és amit geotermikus energia táplál, lehűti annyira a vizet, hogy mire a csapból kifolyik a leghidegebb téli napokon, már nem kell mellé hideget keverni, hogy ne égesse szét a kezed. Amivel azért együtt lehet élni.

A 41-60 négyzetméteres lakások többsége délkeleti-délnyugati irányba néz, hogy minél több napfény hasznosuljon, az üvegfelületek aránya a jó szigetelés miatt nem haladja meg a 40 százalékot, a meleg ellen az egész épületen lamellás árnyékolók védenek és vagy egy termikus burok is a ház körül, hogy ne legyen hőveszteség.

Az épület akadálymentes, van állandó gondnoka, nagyok a zöldfelületek és mind a 100 lakója oktatásban vett részt a beköltözés előtt, hogy megismerjék a környezettudatos élet részleteit.

Egy kis pilotprojekt ez, ami ha megvalósulna nagyban, országos szinten, akkor akár az összes környezetvédelmi célkitűzésünk egycsapásra teljesülne és lényegesen fenntarthatóbb lenne a tevékenységünk, mint most.

Persze ez nyilván nem megy egyik pillanatról a másikra, de az E.ON, idén már másodszor, megpróbálja kicsit felpörgetni a folyamatot: ismét megrendezik az Energy Globe versenyt, idén már hat kategóriában, aminek célja a különféle zöld projektek megtámogatása és díjazása.

key_visual.jpg

A mi szempontunkból két kategória lehet az érdekes: az Épület és az Egyéni Kezdeményezés, előbbi építészekre, kivitelezőkre, utóbbi bárkire vonatkozik és a feladat elég egyszerű és izgalmas: olyan átalakított házakkal, lakásokkal, vagy olyan egyéni ötletekkel lehet jelentkezni, amik bizonyítják, hogy bárki nekiállhat megmenteni a bolygót. A passzivitás felé tolt házak, átalakított autók, környezetvédelmi blogok, napelemes ütvefúrók, bármik jöhetnek.

A kategórianyertesek kategóriánként is milliós értékű nyereményeket vihetnek haza, de az egész verseny összesített győztese egyenesen egy elektromos Nissan Leafet kap.

Itt lehet jelentkezni a játékra, hajrá!

Titkos budapesti épületek: Schiffer-villa

szucsadam 2017 szeptember 13.

Budapesten olyan sok hivalkodó épület található, annyi bank, biztosítótársaság és vállalkozó kívánta felhívni a figyelmet a vagyonára impozáns homlokzatokkal a századforduló környékén, hatalmas kupolákkal és korintoszi oszlopfőkkel, hogy üde kivételnek számít, ha egy gyönyörű villa történetesen elbújik.

És akad ilyen is. A Schiffer-villa a legjobb példa erre.

Mert nézzétek, mit láttok az utcafronton:

A Munkácsy Mihály utcában, a Hősök terétől egy utcányira ez a fajta zárkózottság nagyon meglepő. Hiszen nem is látni a homlokzatot, és ha bemegyünk a sorompóval védett bejáraton (nyugodtan bemehetünk, mindjárt mondom, miért), akkor sem esik le az állunk. Legalábbis nem a hagyományos értelemben: az épületen semmiféle díszítés nincs, szinte puritán.

 

dsc03061.JPG

dsc03059.JPG

Ági, az Egy nap a városban túravezetője így fogalmaz a kontraszttal kapcsolatban:

Az Andrássy út elején is szépen sorakoznak a paloták, sokukról azonban már kívülről látszik, hogy belül milyen csodákat rejtenek. De ez nem is meglepő: az volt az - egyik - előírás, hogy a teljes építési költség 20 százalékát a homlokzat díszítésére kell költeni. Szegény amerikai turisták végig "ugatják" a túrát, wow, wow, vau-vau ��

A másik furcsaság a bejárat.

dsc03061_1.JPG

Még ma is szokás, hogy a drága épületeknél a bejárat kellő díszítéssel, de legalábbis nagyvonalú méretekkel, a tulajdonosának egóját kenegetve fogadja a ház urát, hogy az minden nap olyan érzéssel térjen haza, hogy hiába tartották őt aznap egész pontosan tizenhárman szar embernek, a betonstabil, biztos alapokon nyugvó otthona mégiscsak úgy tiszteli őt, ahogyan reggel elment.

Ehhez képest a Schiffer-villa bejárata annyira mellékes, annyira összezsugorodott, hogy az ember behúzza a nyakát, amikor belép.

dsc03058.JPG

Összemegy, jelentéktelen kis ponttá, elnézést kér, hogy létezik, aztán kinyitja az első, majd a második ajtót, és elé tárul ez.

Elképzelhetetlen a kontraszt, ebben a hatalmas előtérben ugyanis rögtön egy márvány kút látványával indít a lépcsőn feltipegő vendég (meg egy fehér carrarai márvány virágmedencével, mindkettő Fémes Beck Vilmos alkotása), balra egészen a két szint magasságáig akkora Kernstok Károly ólomüveg ablak, hogy a bazilikák elszégyellik magukat. Szemben egy falépcső, gazdagon díszítve, hatalmas fa-üveg ajtók, gazdagon díszítve, Zsolnay-kerámia mindenfelé, aprólékos díszek még a szellőzőrácsok rácsain is. Gazdagon díszítve, szecessziós értelemben, szecessziós szimbólumokkal.

Ja igen, légfűtésesnek épült a ház, még étellift is épült, amik 1910-1912-ben, a ház építésekor nagyon korszerűnek számítottak. 

Schiffer korának egyik leggazdagabb embere volt, a villa falán felesége és négy lánya festményére Rippl-Rónai József aláírása került. A NAV honlapján ezt olvashatjuk:

A villát Schiffer Miksa vasútmérnök, gazdag vállalkozó és mecénás építtette családjának. Kívánsága az volt, hogy olyan otthon épüljön, amelyben minden mindennel harmonizál. Vágó József tervei alapján (épült), aki korának egyik legjelentősebb építésze volt. Nevéhez olyan épületek tervezései kapcsolódnak, mint a Gutenberg-ház, a Gresham-palota, vagy az Árkád Bazár. A Schiffer-villa Vágó egyik legfontosabb műve...

És nem, nem azért olvastuk ezt a NAV honlapján, mert árverezik a villát, adótartozás miatt. Hanem azért, mert ez az épület rejti a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeumot.

Még egyszer: Adózástörténeti Múzeum.

Érdemes körülnézni, meg egyúttal megtekinteni az adózás történetét (ha ez is érdekel minket), előzetes időpont-egyeztetéssel mindkettő abszolválható, a muzeum@nav.gov.hu email-címen. De a gyakorlatban ez azt jelenti - mivel elég kevese látogatják az eleve eldugott épületet -, hogy ha odamész, és a portásnak szólsz, jó eséllyel felszól az ott várakozó idegenvezetőnek, aki körbevezet.

update: Most szombaton, a Kulturális Örökség Napjai keretében vezetett épületbejárás is lesz, ahogy Zsuzsa erre felhívta a figyelmünket (köszi). Nézzetek körül még a rendezvény programjai között, egy rakás helyre bejuthattok, ahová egyébként nehezen.