English

Egy nap a városban

Tényleg el lehet hozni Budapestre a balatoni életérzést? - Paletta

szucsadam 2018 április 19.
Címkék: balaton gasztro

A Paletta bisztró, és tulajdonosa, Bezerics Dániel jó nevet szerzett magának a Balatonon, mielőtt a fővárosban is megnyitott egy helyet. A tópart gasztronómiája utóbbi évtizedben óriási fejlődésen ment keresztül, olyannyira, hogy most már Budapest is importál onnan. A Paletta pedig egy fontos import.

Méghozzá a Tompa utca környékén, a főváros egyik legizgalmasabban fejlődő városrészében. Aki olvasta annak idején itteni éhezéseimet - kultúra és sör már volt akkor is errefelé, de kaja nem nagyon -, az tudja, milyen örömmel üdvözöltem a Petrus éttermet, és a többi itt megnyitott kajáldát (Pesti Burger & Bart mondjuk), egy jó halas hely pedig nagyon hiányzott még innen. Hát most van.

Sok balatoni alapanyagot használnak, saját füstölésű pontyot, ottani mangalicát, marhát, amiket végül olyan fantázianevű ételekben dolgoznak fel, mint a Pulled ponty vagy a Mangalaci. Aranyosak, na.

Délben ültem be ebédre, ilyenkor szűkített, spéci napi menüből lehet válogatni, aztán háromkor bezár a konyha, hogy aztán hatkor az a la carte étlap alapján szolgáljanak fel. Három fogás 1950 forint, szóval a jobb - de nem a kiváló - minőségű budapesti bisztró-ebédmenük árazását használják, így nem számítottam ételkölteményekre, csak egy tisztességes, friss ebédre, amiben talán megtalálom a Balatont is. Már hogy az életérzést. Mert azt ígérték, hogy elhozták.

A főétel környékén ütött be.

Nem tudom, hogy csinálták, nem is az ételben volt elrejtve, hisz még csak nem is halat ettem - nem volt már -, hanem Csáky rostélyost, amiben persze a paradicsomos hangsúly miatt jött a tavaszi érzés, a nokedli is ízletes volt és csúszott, érezhetően örömmel készült az étel.

dsc08435.JPG

Az egész hely hangulata amolyan szabadjára engedett, úgynevezett kedves. A pincér például megköszönte, hogy megkérdeztem leülés előtt, négyfőshöz szabad-e, vagy válasszak másikat. Amikor egy másik pincér meghallotta ezt, ő is odajött hálálkodni, hogy milyen ritka ez az előzékenység. Alig mertem leülni, mint a kitűnő tanuló, aki magatartásból és szorgalomból is ötös lett, ezért az évzárón kihívják, hogy kapjon egy igazgatói dicséretet és egy oklevelet is, és a végére már nem tudja, mikor tapsolnak neki újra, mikor kell megint meghajolni.

A “Balaton” szó sokszor elhangzott körülöttem. Egyrészt megjelent egyszercsak a tulajdonos, Dani, aki megbeszélést tartott mögöttem, a kinti asztalok egyikénél. Másrészt az előttem lévő asztalnál is üzleti meetinget tartott egy csapat, mit ad isten, egy balatoni szórakozóhely alapításán törték a fejüket.

Igazi bisztró ez. Kicsi a hely, de mégis befért 11 asztal, nem szardíniásdoboz, de azért nincs felesleges négyzetméter. Ha elkezdek normál hangon beszélni, a pultos, a pincér, de még a mosogató is - ott a pultban is mosogatnak - és mindenki hallhatja, és hallja is, mert a hangulat olyan kötetlen, laza, szerethető, hogy simán beszédbe elegyedünk bárkivel, akár a szomszéd asztaltól.

Ez így, együtt, a Balaton? Nem tudom, de elhitették velem.

dsc08437.JPG

Jött a desszert, madártej. A seggem is összeragadt, olyan édes volt, de így volt tökéletes. Örömkönnyek, rég ettem ilyen finom madártejet. Talán soha. Zseniális.

Szóval sikerült, egy órára a Balatonon voltam, bármit is jelentsen ez. Kizökkentem, szabad voltam, ráértem. Megittam a kávémat, szép cremával, vaskos testtel - mármint a kávéra értem, nem magamra -, ráérősen. Nem kell sietni.

Paletta
Cím: 1094 Budapest, Tompa u. 28

Itt van egy fotó, ami sokat mesél a Rákóczi tér mai állapotáról (ha jól olvassuk)

szucsadam 2018 április 18.
Címkék: gasztro városkép

Íme a képrejtvény, ami a Rákóczi téri vásárcsarnok mellett készült:

dsc08487_1.JPG

Elég sok kontrasztot láthatunk a fotón, próbáljuk elemezni a látottakat. Látunk egy “Egyszerűek Büféje” elnevezésű kis étkezdét, több helyen utalást a hot-dogra, hamburgerre, sült krumplira. A dizájnelemek, tehát a kopott lambéria, az ablak körüli fénycsík és a Pepsi feliratú állvány mind arra utal, hogy odabent a bizalomgerjesztőnél többet csilingelt a mikró a büfé élete során.

A kontrasztot a Pulled Pork szendvics felirata adja, amit legfeljebb Londonban adnak egy Diner for the Simple Minded nevezetű helyen. Itthon azért ez nem annyira általános.

És ott van a srác, séfkabátban, övé a hely. Séfkabátban, mondom még egyszer. Fodrásznál nemrég volt, a megjelenése általánosan is rendben van, a tekintete bizakodó, mosolyog. Ha azt gondoljátok, hogy egy Rákóczi téri konyháról, aminek a neve ráadásul az “Egyszerűen Büféje”, egy ilyen alak jön ki cigizni, akkor nem jártatok még a Rákóczi téren.

Mi történhetett itt?

Kevés helyet változtatott meg annyira a négyes metró átadása, mint a Rákóczi teret, talán csak a kelenföldi végállomást tudnám egy lapon említeni vele. A tér, aminek stricikkel és utcalányokkal sem szűkölködő múltjáról dokumentumfilm is készült annak idején, teljesen megváltozott, és noha a környék néhány bizarr figurája még most is megjelenik az itteni padokon ücsörögve, mellettük sétálgató anyukák, diákok, a piacra igyekvő, itt lakó fiatalok is megtöltik a környéket. Nyílt egy nem annyira jó, de legalább igényes Oinos nevű étterem, és itt a Café Csiga is, ami szintén közkedvelt célpont, és magában hordozza mindazt, amiért szeretni lehet a nyolcadik kerületi kávézókat és szórakozóhelyeket.

Először arra gondoltam, hogy egy ellenforradalmárba botlottam. Hogy a tér gasztronómiája annyira felfutott az utóbbi évben, hogy már erőre kapott a “csak azért is igénytelenül eszem“ mozgalom, akiknek korábban a létezése is képtelenség volt, lévén hogy alig volt más alternatíva. De nem, a másik sarkon még mindig ott a Rákóczi étterem és taverna, ahol egyébként egész ehető velős pacalt, szalontüdőt vagy nyúlpaprikást lehet enni, és a sarkon kínaiak vágják a multikulti gyroshúst. Nem, továbbra sem pályázik itt senki a hatodik budapesti Michelin-csillagra, nincs értelme antifenszinek lenni szakács létünkre.

A megoldás (rákérdeztem): a képen szereplő srác így vette át a helyet, ezzel a felirattal, névvel. Vagyis nem egy dzsentrifikáció-ellenes név ez, inkább egy finom iránymutatás, belsős poén volt, ami mára érvényét vesztette, és inkább terhes lett az új generációnak. Rákérdeztem arra is, milyen minőségre lehet számítani, egyelőre a “nem fagyasztott húspogácsa” és a “nem főzött, rossz minőségű virsli” van elsősorban a célkeresztben, szóval ambíció van, de nem nagyívű. Mivel épp nagyon nem voltam éhes, nem tudtam letesztelni a helyet, talán legközelebb. Viszont a fotót meg akartam mutatni nektek, mert ennél megtévesztőbb képet ritkán látni.

Mit sportoljak Budapesten? - BigWall

szucsadam 2018 április 16.
Címkék: sport hirdető

Régóta tervem, hogy feltérképezem picit Budapest edzési, sportolási lehetőségeit. Tavaly volt egy videóm a város steeetball lehetőségeiről, ezt folytatva pedig kíváncsi lettem,

mi van a kocogáson, focin és edzőtermen túl.

Partnerünknek jelentkezett a Sportkártya, ami tökéletesen passzol az elképzelésemhez: rengeteg hellyel állnak kapcsolatban, ahová bejutást nyújtanak az ügyfeleiknek. Így pont olyanoknak ideális a kártya, mint én: akik fel akarják fedezni Budapest sportolási lehetőségeit, hétfőn jógázni, kedden crossfit, szerdán kajak és így tovább.

Átnéztem a kínálatot, és összeállítottam magamnak egy edzéstervet a következő egy évre. Van benne minden, amit valaha ki akartam próbálni, és vannak olyanok is, amiket nem, de azért erőt veszek magamon az élmény miatt.

Az első posztban rögtön átlépem a komfortzónámat: falat mászni mentem, tériszonyosan.

dsc08122_3.JPG

A BigWall terem Budapest egyik legmagasabb mászófalát kínáló hely (van még Óbudán egy és Újbudán két hely). Újpesten, egy gyárkémény alatt találjuk az épületet - a gyárkémény szintén egy mászópálya egyébként tavasztól őszig -, ahová belépve rögtön megcsap egy különleges akusztika, egy vertikális sportcsarnok hangjai.

Nem tudom, a képek visszaadják-e, ott a helyszínen ezek a 15 méter magas falak félelmetesen hatnak, különösen ha mászkál a tetején egy apróvá zsugorodott alak. A pultnál megbeszéljük, hogy mit szeretnék, tehát hogy

  • van-e saját cipőm, vagy bérlek
  • van-e saját beülőm (erre csatolod a biztonsági kötelet, hogy ha leesel, ne zuhanj sokat), vagy bérlek
  • van-e valaki, aki biztosítja a mászásomat (falat mászni párban szokás jönni)

dsc08154.JPG

Ha tök kezdő vagy, és semmid nincs - ahogy nekem sem -, lehet mindent bérelni, sőt kérheted, hogy foglalkozzon veled egy falmester - vagy mi - is. Ők egyébként mindig ott vannak, egész nap, és figyelnek, lehet tőlük segítséget kérni, hiszen ahogy mondják,

minden komolyabb falmászós baleset úgy kezdődik, hogy valaki hibázott.

Az első alkalommal azért aláíratták velem, hogy extrém sport lévén a TB nem téríti az itt szerzett sérülések kezelését, és tudomásul kellett vennem, hogy “akár halálos balesetben” is lehet részem.

Az öltözőben a beszélgetések egyértelművé teszik, hogy az ide járó emberek nagy részének ez nem egyszerűen egy edzés, nem egy “beugrom hazafelé egy órára” típusú zuhanysport, hanem inkább egy szenvedély. Egy informális klub-szerűség közepén találtam magam, ami elsőre kényelmetlennek tűnt, de a teremben már kifejezetten jólesett. Hiszen itt mindenki fordulhatott mindenkihez, egy családias légkört alakítottak ki.

dsc08119_3.JPG

dsc08127.JPG

A falmászás úgy megy, hogy a társaddal mindketten felveszitek a beülőt, egyikőtök - aki lent marad - felveszi a biztosítót is. A falon sok-sok pálya található, ezeket az azonos színű kapaszkodók, és a fal tövébe helyezett kártyák jelölik. A nehézséget is itt olvashatjuk le, kezdők egy 4a-s pályán kezdjenek, innen lehet felfelé mászni 4b, 4c és így tovább akár 7-es vagy 8-as pályáig, utóbbiaknál ötleted sem lenne, hogy menj tovább időnként.

Aki lent marad, folyton figyeli a fent mászót, mikor esik le, vagy engedi le magát. A profi biztosítóknak még spéci szemüvege is van, amivel úgy figyelhet felfelé, hogy közben orral előrenéz:

dsc08141_1.JPG

Aki mászik, az meg mászik. Ez azt jelenti, hogy figyeli az útjába kerülő kapaszkodókat, és próbálja kitalálni, hová teszi legközelebb a lábát - így csak felfelé kell néznie, a kezeinek megfelelő kapaszkodók miatt. Elmondták nekem még a földön, hogy igyekezzek a a köldökömet, mint a testem súlypontját a fal mellett tartani, hogy ne kelljen kézzel tartanom magam. Az ujjaim görcsös kapaszkodását később el kell felejteni (az alkarizom azért bedurran majd később is), de azért főleg lábbal kell tartani magunkat, a kezeinket pedig lehetőleg minél többször kinyújtva tartani, nem magunk mellett, befeszítve ácsingózni. Az fáraszt.

Szóval: tériszony.

Az én tériszonyomról azt kell tudni, létránál kábé 4-5 méteren (a fejem magassága) beindul a blokkolás, nem bírok tovább mászni, nem bírok akár csak egy fényképezőgépet elcsattintani. Ennek az érzésnek valamiért a 15 méteres fal megmászása közben nyoma sem volt.

Merthogy megmásztam!

Az egyik legkönnyebb pályán, ahol igazából alig kell keresni a lábaddal, kezeddel a megfelelő kapaszkodót, felmentem. Nem tudom, miért nem indult be a para, valószínű sokat játszott közre, hogy mellettem más mászók kedélyesen beszélgettek, így inkább olyan volt, mintha fekvőtámaszokat próbáltunk volna nyomni egy edzőteremben, de sehogy sem sikerülne a dolog, 90 fokkal elforgatva.

Nem mondom, lenéztem egyszer féltávnál, meg a tetején is, de nem nagyon hittem el, amit láttam. Kívülállónak éreztem magam a jelenetben, nem éreztem a félelmet, valószínűleg azért, mert biztosítva voltam, és megbíztam a lent álló társamban. Amikor úgy gondoltam, hátradőltem, és elengedtem a falat, és lekommandóztam valahogy.

Összességében jó kis kihívás volt, és ha valahol, akkor itt egy kis gyakorlással szerintem teljesen elmúlhat a tériszonyom. Tetszik, hogy gondolkozni is kell, és a tested súlypontjának áthelyezgetésével könnyítened a dolgod. Edzésnek nem feltétlenül nevezhető egy-egy ilyen élménymászás, amit én műveltem, az igazi sportolók sokszor erőnléti edzéseket csinálnak, ami unalmas, de elengedhetetlen az ilyen is ahhoz, hogy megmászhasd a magasabb nehézségű pályákat. Vagy mondjuk te is 5-6 másodperc alatt rohanj fel egy ekkora falon, mint a világ legjobbjai.

A sorozat támogatója a Sportkártya, amit kiváltva a BigWallba ingyen, vagy csúcsidőben 300 forintért kapsz belépést. A Sportkártyával nemcsak ide, de országosan közel 400 elfogadóhelyre juthatsz be ingyen vagy nagy kedvezménnyel.

Egy hely, amire nem számítasz egy vidéki körforgalom mellett - Igaziolíva

szucsadam 2018 április 13.
Címkék: gasztro vidék olíva

A Másik Boltban kérdeztem rá nemrég, honnan szerzik be az olívaolajat. “Pomázról, Tóth Gusztitól” - jött a válasz, illetve egy rövid összefoglalása annak, micsoda egy helyet nyitott ott egy olívaszakértő.

dsc07941.JPG

A szaküzlet egy régi, a hosszú évtizedek alatt elmozdult, kinyújtózott, de tip-top parasztházban található, amire a tulajdonos ezt írta ki:

Tovább olvasom

A hónap játéka - Metal Earth R2-D2 és C-3PO

szucsadam 2018 április 12.
Címkék: játék hirdető

A hónap játéka rovatunkban ismételten egyszemélyes példányt ajánlunk, abból az egyszerű okból, hogy ezek a makettek

rohadt jól néznek ki.

ke_pernyo_foto_2018-04-11_16_42_39.png

De tényleg, imádom a Metal Earth cuccait, a ragasztás nélkül összehajtogatott fém formák, a precízen kidolgozott high-tech kirakóst, aminek a végén tényleg egy kis ékszert kapsz, amiben lehet gyönyörködni. És hát amióta van színes Metal Earth, még szebb a festék alól előbukkanó fémes csillogás.

Nemrég egy full fa makettet raktam itt össze, aminek az eredménye ráadásul egy hangszer lett. Ehhez képest talán kevesebbnek tűnik az R2-D2 és C-3PO páros kirakása, pedig ez egészen máshogy jó. A Metal Earth nagyobb precizitást igényel, viszont amennyire megbosszulja a kapkodós munkát, éppen annyira jutalmazza az óvatos, mérnöki hajlítgatást.

Higgyétek el, én főleg az előbbit ismerem. Olyan kezeim vannak, mint egy súlyemelőnek, mégis mindig hangszereken játszottam hobbiból, úgyhogy ismerem az elefánt a porcelánboltban érzést. Igaz, hogy a Metal Earth esetében nem annyira az ujjunkkal, mint inkább csőrös fogókkal és csipeszekkel dolgozunk, de azért mégis: az ember eszközökkel is kábé annyira tud varázsló lenni, amennyire a kezével szokott. Amennyire képesnek érzi magát.

Szóval egy majdnem maximális nehézségű fémkirakó, ahol ráadásul elég kis alakokat kell kirakni, tökéletes volt arra, hogy megcáfoljuk ezt a tézist.

Ebben segített, hogy mind R2-D2, mind C-3PO elég ütött-kopott, egyikük sem a tökéletes megjelenésükről híresek. Így ha elcsúszik a kezem, túl sokszor hajlítok meg egy illesztést, és az leesik, így elválik egymástól két lemez, a kutya sem veszi észre. A Birodalmiak odalőttek kettőt, és?

Szóval, ez a kirakó:

  • kihívás
  • egyben önbizalomnövelő
  • gyermekkorunk szerethető figurái akiket még a Disney sem tudott elkurvítani
  • szép

Nekem végül három óra negyven perc volt kirakni az egyszerűbb, gyorsabb R2-D2-t, ennek megörökítését itt látjátok:

A perforált fémlapoknál sajnáltam, hogy nincsenek felfestve a sorszámok, és az alkatrészek azonosítóját külön lapról kellett leolvasni. Az viszont tetszett, hogy az alkatrész sorszáma az összerakás lépésének sorszámával megegyezett. Amikor bénáztam, néha levált egy olyan helyen egy alkatrész, ahol nem kellett volna. Különös módon ez nem lett végül baj, mert egyéb illesztésekkel rögzítettem a fémlapot a helyére.

Végül pedig: sajnáltam, hogy nem adtak szerszámokat a dobozba, végül is nem vérprofi makettezőknek szól a játék, de végül megoldottam. Csőrös fogó nélkül viszont ne álljon neki senki.

Azért a közeli képeket látható a képességeim hiánya:

C-3PO még építés alatt van...

És hogy miért szeretünk kirakókkal, makettekkel szórakozni? Nem tudom. De megkérdeztem a Reflexshop tulajdonosát, akinek a válasza meglepett. Ezt mondta.

Nagyon kevés ember hoz létre kézzel fogható dolgot mostanában, mert megváltozott a munka világa. Sok esetben részfeladatokat hajtunk végre, de a produktumot nem látjuk, nem fogjuk meg és ez sok emberben hagy ürességet.

Ez a szépsége és ez a sikere mind a Metal Earth-nek, mind pedig a Ugears-nek, hogy az emberek több tíz óra befektetéssel valami szépet, izgalmasat hoznak létre, és ugyanolyan elégedettséggel gyönyörködnek benne, mint kiskorukban a legó összerakásával. Visszarepíti őket időben, hasonló kihívás, de olyan dolgot állítanak össze, amiben évekig gyönyörködhetnek.

És tényleg.

A Metal Earth R2-D2 és C-3PO dupla makett megvásárolható itt, 12.490 forintért, illetve más Metal Earth figurákat is kipróbálhattok.

mearth.jpg

Disclamer: a Reflexshop az Egy nap a városban blog partnere