A Napfényesre akkor bukkantam rá, amikor a vega éttermeket teszteltem végig a városban. Hagyományos húsmentes kategóriában ez a hely vitte a pálmát, sőt a többi tesztelt hellyel ellentéteben ide ezután visszajártam, annyira finom volt, amit adtak. Akkoriban még csak a Rózsa utcában létezett a…

Szóval éppen Akasztó környékén forgattunk, amikor hazafelé menet nagyon gyorsan ennünk kellett valamit, mert a nagy munkában kimaradt az ebéd, és a kísérőnk, aki helyi, a helyi halászcsárdát ajánlotta, amivel kapcsolatban olyan sok bizalmunk nem volt, aztán elkezdtünk enni. A környék egyébként a…

Van ez az elméletem, amire az Egy hét a városban könyvünkben egy külön fejezetet szenteltem, és amit Csaba csak Ádám-elméletnek nevez. Valójában nem az én elméletem, és nem is túl eredeti, viszont működik: ha cél nélkül, befogadóan és nyitott szemmel sétálsz egyet Budapesten, fél órán belül…

Jókuti írt egy örömteli kritikát a Don Doko Don japán bisztróról, erre a hellyel kábé ugyanaz történt, mint amikor mi csinálunk ilyet: alig lehetett asztalt foglalni, annyira tele lett hirtelen a hely több napra, hétre előre. Aztán megszüntették az asztalfoglalást, és akinek-jut-az-eszik stílusban…

A Bors szendvicsező népszerűségén nincs mit magyarázni: jó séfek tisztelettel álltak a gyorskajához, ráadásul jó időben léptek - az “álljunk tisztelettel a gyorskajához” társadalmi mozgalom elején -, mindennek tetejében a Kazinczy utcában, ahol fürtökben özönlenek azóta is az emberek, és közülük…