English

Egy nap a városban

A hónap játéka: A Mars terraformálása

szucsadam 2018 május 11.
Címkék: játék hirdető

Társasjáték-berkekben kevés akkora durranást lehetett hallani az elmúlt években, mint A Mars terraformálása. Egészen furcsa módon született ez a játék: tizenhat testvér hozta létre, akik természettudós apjuk házi társasjátékaival játszottak gyerekkoruk óta. És mivel a játékok otthon készültek, a testvérek folyamatosan javítgatták, fejlesztgették. Így amikor elhatározták, hogy ugyanezt megcsinálják nagyban is, egy vállalkozást építenek erre a szenvedélyükre, már megszokott pályán mozogtak.

dsc09417.JPG

Ez érvényes egyrészt a játékmenet kidolgozására, a játékélmény maximalizálására, de ugyanígy érvényes a természettudományi pontosságra. A Mars terraformálása ugyanis egy 2315 körüli sztorival indító sci-fi, amiben az emberiség a Marsot veszi célba, és próbálja lakhatóvá tenni. A terraformálás azonban nem rugaszkodik el a valóságtól: valódi tudományos áttöréseket, valódi megoldásokat gondoltak tovább a kártyákon, és a testvérek állítják, hogy a játék során bevetett technológiák is léteznek. Van olyan kártya, ami épp az egyik készítő testvér - aki egyébként kémikus - szakterületét villantja fel.

Az eredmény egy rakás díj, a társasokban alapoldalnak számító BoardGameGeek toplistáján jelenleg az 5. legjobb társasjáték, stratégia kategóriában pedig a negyedik helyen szerepel. Nem csoda, hogy az itthon kiadó Reflexshop gyorsan lefordította magyarra.

Kíváncsi voltam, minek köszönheti ezt az elismerést a játék, ami első ránézésre egy bonyolult területfoglalós stratégiai táblának tűnik, persze azt már megtanultam, hogy első ránézésre csak a francia krémest lehet megítélni. A játékélmény megismeréséhez szigorúan játszani kell, és a társasjáték nem hagy sokáig kétségek között.

Az első lépés ugyanis, hogy kiválasztjuk, mely céget vagy szervezetet képviseljük majd a játék során. Két kártyát kapunk, ebből kell az egyik mellett letenni a voksot, de ne úgy képzeljétek el, hogy ez valami egyszerű döntés.

A választás nem csak az induló tőkénket, és a játék során folyamatosan rendelkezésre álló képességünket vetíti előre, de erkölcsi dilemmát is okoz.

Én például választhattam egy ultramenő, modern gondolkozású, energiában utazó vállalat, valamint a régi marsi telepesek közösségéből kinőtt konzervatív szerveződés között. Olyan volt, mintha a Tesla és SZOT Üdülők Baráti Társasága között kellett volna választanom, én persze a kezdő tőkét látva elég nagy marha voltam, hogy a második mellett tegyem le a voksom. És fura módon ez később az egész viselkedésemre rányomta a bélyegét.

Az első egy órában nagyjából a szabályokat fogadtuk be, amikről kiderültek, hogy logikusak, épp ezért könnyen tanulhatóak. Megtanultuk a körökre osztott generációváltás mikéntjét, és tényleg kissé elfogódottan vettük tudomásul, hogy amikor mindenki végez a saját tevékenységeivel (körönként két akció hajtható végre, de ha újra ránk kerül a sor, elvileg addig ismételgethetjük ezt, amíg csak tudunk akciót végrehajtani), szóval ha végeztünk mindennel, az adott generáció

meghal.

Minden egyes generációváltás után elképzeltük, hogy a marsi kolónián tényleg felcseperedtek a gyerekek, és átvették szüleik helyét. És minden generáció a szüleik érdemeit aratja le, hiszen amit az előző generációban elértük a termeléskapacitás bővítésén, azt a következő nemzedék kapja meg első körös útravalóul. Valamint a szüleik ki nem használt lehetőségeit (akció- és eseménykártyák), és saját lehetőségeket is, saját akciók megvásárlására.

A játék irányát nagyban meghatározza az - sőt, főleg ez határozza meg -, hogy ki milyen habitusú, és az elsőre bonyolultnak tűnő kártyákból mit tart megvásárlásra érdemesnek. Maga a kártya mindegyike 3 M€ (megakredit), ami nem sok, de a kijátszásuk újabb, általában nagyobb összeg. Ez lehet néhány megakreditől egészen 40 megakredit feletti összeg is, amit csak később, a játék vége felé tudunk előcsalni. Akkor viszont nagyot üt.

Felbukkannak a játék során makrogazdasági attitűdjeink is, amikről azt sem tudtuk, hogy vannak. Egy adott kártyával elég olcsón lecsökkenthetjük mondjuk az energiatermelésünket, hogy cserébe gyorsan elfogyó, azonnal felhasználható energiát kapjunk. Ez olyan, mint egy nagy állami hitel: a későbbi generációk terhére, az ő kontójukra növeljük a pillanatnyi gazdagságot, amivel hazárdírozunk. Ha bejön, a végeremény persze az unokáinknak is jobb lesz. Ha nem, akkor így jártunk.

Én például azon kaptam magam, hogy kezdem átvenni az általam kiválasztott Tharsis Köztársaság nevű szociális közösség vélt attitűdjét. Elkezdtem elavult technológiákat bevetni, pl. atombomba, az újonnan városokat alapító játékostársaim ellen nem túl barátságos lépéseket tettem. A célom az lett volna, hogy minél több saját várost alapítsak, és a többiek is azért terjeszkedjenek: ehhez képest a játék képe úgy alakult, hogy alig változott meg a Mars felszíne, így nem tudtam előnyömre kovácsolni a képességem.

Min múlt ez? Rengeteg dolgon: milyen cégekkel versenyeztem, nekik mi volt az érdekük? A többi játékosnak milyen lapok tetszettek meg? Mennyi lehetőségük volt építkezni, növényeket telepíteni, vagy épp pénzzel megvásárolni különféle javakat?

A játék célja, hogy a Mars lakható legyen: a hőmérséklet felemelkedjen átlag 8 fokra, az oxigénszint pedig 14% legyen, valamint kellő mennyiségű óceánt találhassunk a felszínen. Aki ezekben a projektekben eredményt ér el a játék során, növeli a terraformálási rátáját. A játék végén az nyer, akinek a legmagasabb ez a mutatója.

Csakhogy egy csomó más tényező is befolyásolja ezt.

Én például a játék utolsó körében messze a legmagasabb mutatóval bírtam, rengeteget tettem a Mars élhetővé tételéért. Csakhogy mások jól helyezkedtek a táblán, vagy épp ügyesen választottak kártyákat, amik egymásra hatására a végén elhúzhattak mellettem. A játék nagyon bonyolultnak tűnik elsőre, és a szabályok sokasága visszariaszthat minket, de valójában ez csak a látszat. Az első játék után rájöttünk, hogy nem kell tudni pontosan mindenről, hogy micsoda. Érzéssel is lehet játszani, és amikor elénk kerül a lehetőség, úgyis rájövünk, hogy

jaaaa, erre vártunk eddig.

Két óra tiszta játék után pedig már nagyjából minden világos. Egyébként meg a játék második felében már nagyon sokfelé kell figyelni, nézzétek csak:

Tuti, hogy elfelejtünk valamit, és az optimális akciósorozathoz képest más utakat járunk majd. Lehet, hogy hosszútávon nekünk lesz igazunk. Végül is ki a fene tudja, hogyan lehet lakhatóvá tenni a Marsot?

A játék megvásárolható a kiadónál, a Reflexshop pesti vagy budai üzletében. Javaslom, hogy a budai üzletben próbáljátok ki a játékot, vagy kérjétek segítséget az ottani eladóktól, akik mesterei már a társasnak. Sokkal gyorsabb, sokkal élvezetesebb lesz az első próba. Ha pedig már mesterei lettünk a táblának, elérhetőek a kiegészítők is, így a Mars másik oldalán és a Vénuszon is elkezdhetjük kiépíteni a kolóniákat.

Disclaimer: a Reflexshop az Egy nap a városban partnere.

Korábbi posztok a Hónap Játékában:

A hónap játéka - Metal Earth R2-D2 és C-3PO
A hónap játéka: KLANK
A hónap játéka: Összeszerelni egy igazi tekerőlantot!
A hónap játéka - A Tiltott Sziget és Tiltott Sivatag