English

Egy nap a városban

A legszebb magyar társasjátékok készítőjével beszélgettünk (aki új életet kezdett külföldön)

szucsadam 2017 június 17.

Utoljára négy éve találkoztam Bohony Beatrixszel, a Marbushka társasjátékok egyik alkotójával, Budakeszin. A családi vállalkozás kivételesen szép társasjátékok készítésével foglalkozott, amikből azóta is változatlanul jelennek meg új táblák, ráadásul a Marbushka azóta babákat, kifestőt, bögréket, szakácskönyvet is árul. Látszólag nincs változás a cég életében, pedig a felszín alatt a család nehéz időszakon van túl. Hollandiába költöztek.

Újra megkerestem Beatrixet, meséljen erről, és nyugtasson meg minket: a Marbushka marad annak, aminek megismertük. 

A Marbushka játékok Bojkának, a lányodnak készültek eredetileg. Most, hogy lassan felnő, hogyan változott ez? Még mindig neki készülnek?

Bojka hamarosan tizenhárom éves, és már azon a határon egyensúlyoz, amikor a játékokkal együtt a gyerekkornak is búcsút mond az ember. Neki is és nekünk is egyaránt fantasztikus időszak volt, ezért nehéz lezárnia. Bojka ragaszkodása a mesevilághoz és a játékokhoz genetikus dolog: nekünk sem sikerült tovább lépnünk a férjemmel, pedig már jócskán elmúltunk tizenhárom évesek. A játéktervezés ugyanúgy családi móka, mint eddig volt. Mindannyian részt veszünk benne.

Még mindig hasonló felállásban?

Továbbra is a férjem képviseli a racionális részt, és a lehetőségeink ismeretében igyekszik a földön tartani csapongó képzeletünket, nap mint nap, hat éven keresztül. Hálátlan feladat. Régen én képviseltem az irracionális vonalat, mára Bojka vette át a lázadó szerepet, így megmaradt az egyensúly. Míg én egyre szabálykövetőbb vagyok addig Bojka nem hajlandó megkerülni a nehézségeket, fejjel menne a falnak. Emlékeztet valakire, valakikre. Nagyon nehéz meggyőzni, mert az érzelmeire hallgat. Nagy lendülettel és persze elfogultan érvel - egészen meghatódom tőle. A felvázolt játékmenetek egyáltalán nem, vagy csak nyomokban érdeklik, de a grafikai részhez nagyon jó érzéke van. Ha “eltűnt” vázlataimat vagy printjeimet a szobája falán látom viszont, akkor biztos lehetek benne, hogy jó nyomon járok. Az élet egy cseppet sem unalmas egy serdülő gyerekkel, ilyenkor éleződik ki a helyzet, szembe találod magad mindazzal amit jól csináltál és azzal duplán, amit rosszul.

Bojka miatt vágtatok bele a költözésbe is?

A magyar oktatási rendszer állapota miatt felvételiztettük Bojkát egy holland - félig művészeti - suliba. A legnagyobb döbbenetünkre elfogadták a jelentkezésünket. Először pánikba estünk, aztán mégis elhatároztuk, hogy belevágunk. 

Hogyan viselte ő a költözést? 

Idefelé nem tűnt akkorának a szakadék a magyar és a nyugati oktatási rendszer közt, mint visszafelé. Sajnos azt kell mondanom, hogy ég és föld. A váltás nem volt fájdalommentes sem nekünk, sem Bojkának. Azt azonban érzékeltük, hogy a bebiflázott lexikális tudás és a ráhagyásos liberális nevelés egyaránt tévútra vezet. Bojána tehetséges, de ha nem lenne az, akkor sem gazdálkodnék nagylelkűen az idejével. Sok szülő úgy van vele, hogy ha neki jó volt, ha ő túlélte a magyar iskolarendszert, akkor a gyerekének se kelljen jobb. Mi a saját sérelmeinket nem görgetjük tovább, átlépünk rajta.

marbushka10.jpg

Mit láttatok a magyar oktatás legnagyobb hibájának, ami miatt ilyen drasztikus lépésre szántátok magatokat?

A magyar oktatás legnagyobb hibája, hogy nem elfogulatlan, érzelmi töltéssel jár. Akár liberális, akár konzervatív az iskolarendszer, a személyes érzelmek szerintünk nem férhetnek bele. Tanulni nagyon jó, és az iskolának többek közt az lenne a feladata, hogy ezt megmutassa.

Hollandiában megtaláltátok, amit keretetek?

Az új iskola minden szempontból megérte az áldozatot. Ebben a korban rengeteg eneriájuk van a gyerekeknek, és ezt jól is ki lehet használni. Maximálisan elégedettek vagyunk itt és most: Bojána kinyílt, ragyog. Az elvárások pontos ismerete biztonságot ad a gyerekeknek. Itt bátorítják, segítik a gyerekeket, de az értékelés őszinte, nincs benne sem méltányosság, sem indulat. Teljesen egyértelművé teszik, hogy az adott jegy a jelenlegi tudását mutatja és csak rajta múlik, hogy lesz-e jobb. 

Művészeti iskoláról van szó, milyen szakirány érdekli őt?

A “misztikus”, belemagyarázós tantárgyakkal nem szimpatizál. Gondolom egyrészt a - még - döcögős nyelvtudása miatt, másrészt ő is a tettek emberek, akárcsak mi. Alkotni jobban szeret, mint beszélni róla. Mivel együtt tanulunk, rálátásom van a tananyagra, és az egész mechanikájára. Nagyon jó irány, hogy a konkrét célt tűznek a gyerekek elé, ennek teljesítése nagyban segíti a megértést. Bizonyos definíciók akkor kapnak értelmet a gyerekek számára, ha a különböző tervezési fázisokhoz, gyakorlatokhoz kapcsolódnak. Megtanulják a munkafázisokat rögzíteni, átgondolni, értékelni és végül prezentálni. Például dizájn órán társasjátékot kell tervezniük. Még mielőtt megkérdezed, bunda kizárva, az órarendben már korábban szerepelt, még mielőtt mi megérkeztünk volna. 

Akkor hamarosan Bojka is előrukkol egy saját társasjáték-kollekcióval?

Ő az iskolában a nagyipari sikerjáték tervezést tanulja, a piackutatástól a játék gazdaságosságának, ergonómiájának kialakításáig. Szóval mindazt, amivel itthon, a konyhában nemigen találkozott. Úgyhogy ha meghallja a dizájn szót, már tikkelni kezd a szeme. Nagyon nem baj, hogy ilyet is lát, sőt!

Milyen érzés volt itthagyni a futó projekteket, és külföldre költözni? Mennyire tudtátok megtartani a kontrollt a termelésen? 

Milyen érzés...? Nem jó. Negyvenen túl nem vicces új életet kezdeni. De próbálom úgy felfogni, hogy semmi sincs véletlenül. A vészhelyzetek megoldásában kiválóak vagyunk, ezért biztos vagyok benne, hogy ez is menni fog. Persze ahogy kitettük a lábunkat, minden összeomlott. Murphy összes törvénye végigvonult rajtunk, két hónap telt el ájulásszerű, álomtalan éjszakákkal, ég és föld, otthon és idegen közt. Írogathattam a blogon, hogy dolgozunk ezerrel, de kétségbeejtő volt, hogy nem tudtam semmit felmutatni. Szerencsére gyorsan beilleszkedtünk és regenerálódtunk. Különösen nagy szerencsénk volt, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez a kis akciónk, hiszen szokás szerint  mindent egy lapra tettünk fel. A Quick! az első játék ami teljes egészében az új felállásban készült és végre ismét van kézzel fogható eredménye a munkánknak. Mostantól a szokásos lendülettel több új játékon is dolgozom egyszerre. 

A gyártás marad Magyarországon?

Igen, hála zseniális irodavezetőnknek, Hajninak, aki viharos időszakokban is lelkesen helytáll, és talpraesetten kezeli a kritikus helyzeteket. Nagyon hálásak vagyunk neki. Ami a tervezést illeti, én is azt gondoltam, hogy “Persze! Bárhol lehet!”, aztán kiderült, hogy csak akkor, ha egy gépként gondolunk magunkra. Sajnos ez nem gombnyomásra történik, és nagyonis hangulat- és érzelemfüggő. Bizonytalan lebegésben nincs vidám mesevilág. Amíg nem rendeződött a helyzetünk, egyetlen szép gondolatot sem tudtam előhívni.

Könnyebb a kreatív munka Hollandiában, vagy nincs különbség, esetleg nehezebb?

A bürokratikus rész lezárása után az élet sokkal könnyebb, derűsebb lett és így a munka is. Ne érts félre, itt sokkal keményebben kell dolgozni, mert a bolti pénztárostól a hajókölcsönzőig mindenki belead mindent. De mivel az emberek pozitívan fordulnak egymás felé, nem féltékenységgel, előítélettel, gyűlölettel, így sokkal vidámabb, élhetőbb az élet. Nem is gondolnád, hogy a negatív érzelmek mennyi energiát elvesznek attól is, aki árasztja, és attól is aki elszenvedi azt. Itt szembesültem azzal is, hogy nem létezik probléma, csak megoldandó feladat. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan közelíted meg ezt a kérdést. Sokat tanultunk arról, hogy hogyan jó élni. Hogy őszinte legyek, Magyarországon már majdnem elfelejtettem…csak a kis “szigetünk” határain belül éreztük jól magunkat, amint kiléptünk a házból ránk nehezedett a valóság. Nem tudtunk immunizálódni, így ebből a szempontból is helyesen döntöttünk. A piacunk továbbra is a nagyvilág, szóval a terjesztésben a nehézségi fok nem változott. Talán csak annyi, hogy most már közvetlen közelről érezzük a kultúrális különbségeket. Egyre világosabb, hogy nem lehet ugyanazzal a stratégiával csatát nyerni minden országban, mindenütt más szokások és elvárások vannak. Nem is igazán értem, hogy hogy ment eddig?

Hogyan aránylik jelenleg a magyar és a külföldi piac értékesítése?

A játékaink nem kifejezetten populárisak, elég keskeny szegmens tudja értékelni őket, és ez továbbra is a nemzetközi viszonylatban erősebb.

Legutóbbi találkozásunk óta sok új termék megjelent. Rceptkönyvek, babák, grafikák. Mikre vagy a legbüszkébb?

A babák még mindig nagyon sokat jelentenek nekem, szeretek velük babrálni, terápiás hatásuk van. Számos kiegészítő vár a sorára készen, hogy lefotózzam, és feltegyem a webshopba. Ilyen korábban nem fordulhatott elő. Remélem most már több időt tudok rájuk szánni.

Igazán nagy fordulat és furcsaság a szakácskönyvek létrejötte volt a Marbushka történetében. Egy kis személyes, kreatív kiruccanás. Amikor elkezdtem tervezni, még csak a kedvenc receptjeim gyűjteményének szántam – személyes használatra. Most már látom, hogy az igazi apropója a költözésünk volt, és ezért nőtt ekkorára ez a projekt, mert át akartam menekíteni korábbi életünkből a meghitt pillanatokat. Nem csak a megjelent két könyv készült el, de még kettő ezeken kívül, igaz, csak vázlatosan. Nem tudom, hogy mikor érzek elég erőt a befejezésükhöz, mert rengeteg energiát vettek el a játékoktól, tavaly csak két új játék és egy baba született a könyveknek köszönhetően. Számomra mégis fontosak, mert egy kis ablakot hagytak nekem, amin keresztül viszanézhetek korábbi életünkre. Az emberek fotóznak nyaralások alkalmával, és szépen albumba rendezik a képeket, de a hétköznapokról ritkán születnek ilyen emlékek. Mivel teljesen egyedül készítettem a fotókat, a recepteket, és persze az ételeket is, mindkét könyv nagyon személyesre sikerült. Inkább napló jellegűek lettek, ha honvágyam van, jó visszanézni, hogyan éltünk így egyszer.

Mi lesz a következő dobás? 

Eddig a digitális grafikával igyekeztem megtalálni a közös hangot, és most, hogy sikerült új kihívás után néztem. Nem mintha nem lenne jobb dolgom, de úgy érzem az animáció és a játékok erősítik majd egymást. Így tudom árnyaltabbá tenni a játékok világát és a benne szereplő figurák karakterét. Az elkészült játék lezárásával rengeteg ötlet reked a dobozon kívül. A technikai megszorítások is szűkítik a lehetőségeket a tervezésnél, animációval pedig sikerül ezeket életre kelteni.

 

Persze az első szösszeneteim nagyon messze vannak a tökéletességtől, de remélem mindig jobb és jobb lesz. Az elsővel, A Quick!-hez készített beharangozóval szerencsém volt: a tecnikai tudásom és az alapötlet még fedésben voltak. A Lighthouse-hoz készített animációban a hullámok mozgatása és a villámlás annyira lekötötte a figyelmemet, hogy csak a kész filmnél vettem észre, hogy eltűnt a poén. 

Említettél egy könyvet, ami majd a Marbushkáról szól, rólatok, a történetetekről. Mikor olvashatjuk el?

A könyvet eredetileg a Marbushka ötödik születésnapjára szántam, de pár száz oldal megtervezése után megtorpantam. Nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék vele. Mérlegelve a fizikai lehetőségeimet arra jutottam, hogy a nosztalgiázásra nem tudok, vagyis inkább nem szerencsés energiát fordítanom. Ha nagyon sok időm lesz, talán befejezem, hiszen nem mindennapi történet. …vagy valaki más majd egyszer megcsinálja helyettem.