Az utóbbi időben két új kínai étterem is nyílt Budapesten. Az egyik a Made In China a belvárosban, a másik a Spicy Fish a nagyonnembelvárosban. Mindkettőt megkóstoltam, és hát hú.
A Made In China inkább volt fura.
A kényelmes, kínai lakomáknak megfelelő kör asztalra csak úgy pakolták kifelé a lakománk fogásait, amik ugyan érezhetően tiszta és friss alapanyagokból készültek, mégis alig volt íze valaminek. És nem kétlem, hogy - ahogy a magyar üzletvezető állította, aki bevallása szerint végigkóstolt egy csomó kínai fogást a munkakezdés előtt, de még mindig a magyaros kajákat szereti inkább - a kínai tulajdonos az étlappal megvalósította az édesanyja konyháját hűen visszaadó ízeket, de ezek az ízek biztosan nem valók mindenkinek. Aki viszont annyira unja már a mainstream finomságokat, itt megmerítkezhet a gasztronómia (inkább érdekes, mint izgalmas) undergroundjában.
Egy párbeszéddel szeretném megvilágítani az itteni élményünket:
“Senki ne egyen a tofuból, nincs íze”
“Miről beszélsz, a tofu már rég elfogyott”
És így tovább.
A mainstream rohadtjó kínai konyhához utazni kell még innen picit.
A Spicy Fish a kőbányai Jegenye utcában van. Aki megbizonyosodna arról, hogy valóban létezik kínai negyed Budapesten, ebbe az utcába kell eljönnie, olyan a környék, mint a józsefvárosi kínai piac akármelyik belső területe. A Facebookon és Google-ben ráadásul az étterem neve is így kezdődik: 沸腾魚乡 布达佩斯, és csak utána jön a Spicy Fish. Minden szempontból annyira egzotikus tehát a hely, amennyire csak lehet.
Az étterem ugyanúgy kereskedőházként funkcionálhatott, mint a környéken bármelyik épület: hatalmas belső tér, amit ügyesen és sok pénzből igyekeztek otthonosabbá tenni a tulajdonosok. Az egyikük minden bizonnyal az a kosztümbe öltözött, kisminkelt kínai hölgy, aki az egyik hátsó asztalon formázza a tésztabatyukat két fiatal kínai lánnyal. Elém rögtön egy magyar srác siet, akiről ekkor még nem tudom, hogy az ebédem vége előtt hazamegy, így ott maradok a személyzet többi tagjával, akik közül az egyik tud nagyon mérsékelten magyarul.
De ekkor még ment a kommunikáció.
Az étlap hatalmas, nagy, színes képekkel pakolták tele, hogy ne kelljen elképzelni semmit. A képek alatt nagy betűvel az étel kínai neve, mellette a csípős/mentes jelölések, alatta a név angolul, majd legalul magyarul, apró betűvel. Ha bármi egyéb megjegyzés van az ételhez, azt csak kínaiul találjuk, ez alatt. Mindezekből rájöhetünk, hogy noha a Spicy Fishben szívesen kiszolgálnak minket magyarként - ellentétben a józsefvárosi piac kínai éttermével -, azért érezzük, hogy nem mi vagyunk a legfontosabb közönség.
Ami jó. Ha kínaiba járunk, járjunk olyanba, ahová a helyi kínaiak járnak.
Az étlap egyébként merészségben valahol Wang Mester és az Ezer Sárkány között van, utóbbi felé húzva. Megtaláljuk itt több Wangnál megismert kedvelt ételünket is, de az összetevők között itt-ott felbukkan a mi szemünknek szokatlan kacsavér, különféle állatok füle, feje (egészben), nyelve, lába. Amikor a pincért megkértem, hogy ajánljon valami szokatlant, gondolkozás nélkül az “aortapörköltnek” lefordított ételt választotta. Egy lépést tettem innen visszafelé (mégiscsak első randi), és sertésvesét kértem, előtte pedig fafülgombát és pirított kínai kelt wokban.
A fafülgomba az egyik kedvenc előételem Wangnál, kíváncsi voltam, itt is olyan jó-e a cucc. És jelentem igen, itt is.
A pirított kínai kelből a már emlegetett józsefvárosi kínai étteremben ettem egyszer egy fantasztikusat, és az itt kapott példány is volt olyan jó, mínusz az emlékek szépeit tovább szépítő globális állandó. Tök egyszerű kaja, friss zöldség egy kis szalonnával és szósszal nyakonöntve, mégis annyira örömteli előétel, hogy ahol adnak ilyet, ott nem tudom kihagyni.
A vese pedig külön élmény: sosem gondolnád, hogy ezekkel a fűszerekkel és zöldségekkel együtt ilyen harmóniába lehet hozni a belsőséget. Ez pont az a kínai konyha, ami miatt érdemes megismerni a kínai konyhát: bármiből képesek finom ételt készíteni, olyan alapanyagokból, amit mások kidobnak, vagy legfeljebb kocsonyába vagy parizerbe töltenek, itt izgalmas költeményeket főznek, nagyon ügyes trükkökkel.
A Spicy Fish egyértelműen Budapest egyik legjobb kínai éttermévé avanzsált a fejemben, és noha továbbra is rendszeres vendég leszek Wangnál, az éhes gyerekek egyik leglelkesebb megsegítőjénél, eljövök ide is kalandozni időnként. Most már az aortát is be merném vállalni.
Ja, az árak. Ha már írtam a Made in China-ról is: itt inkább tapas méretű fogásokban gondolkozzunk, mindenki kirendel kettőt-hármat, és lehet beleenni egymáséba, viszont az árak is barátságosabban: 800 - 1300 forint között vannak a fogások. A Spicy Fish elég borsos: nyilván van egy csomó igen drága étel, hiszen bőven tartalmaz az étlap halakat és tengeri herkentyűket is, viszont ennél rosszabb hír, hogy csak a fogások fele fért be 3000 forint alá, inkább ennél magasabb a szint. Én a fenti összeállításért nyolcezer forint felett fizettem, ami sok, de az adag viszont akkora volt, hogy haza is vittem a felét.
Spicy Fish
Cím: 1107 Budapest, Jegenye u. 26.
Nyitva: H-V 10:00 - 23:00