English

Egy nap a városban

Újra ugyanazok koncerteznek a Várkert Bazárban, akik harminc évvel ezelőtt

szucsadam 2017 május 30.

Az Ifipark: történelem. Hiába újították fel a Várkert Bazárt, és hiába szerveznek fáradhatatlanul - egész jó - kulturális programokat a zárt ajtókkal és funkcióját sem ismerő terekkel szabdalt, gyönyörű várbejárathoz, a rock- és beat-koncertek, a vizezett sör és a ruhavizites belépő ugyanúgy a múlt vissza nem térő része, mint az Szent István megkoronázása.

Aztán a Várkert Bazár kulturanduszai, akik tavaly még bőven kiállítást is szerveztek Pataky Attila farmermellényéből és Kárpát-Medence Jimmy Hendrixeinek gitárjaiból, hogy az Ifiparkra emlékezzenek, gondoltak egyet. 

Miért kellene, hogy ez történelem legyen? Hiszen még mindig élnek sokan azok közül, akik lerakták itt a mikrofont harminc-negyven éve. 

Össze is csődítették a zene nagy magyar öregjeit, hogy egy sajtótájékoztató keretében bejelentsék: visszahozzák az ifiparkos éveket. Most nézzétek ezt a társaságot, mekkora ötlet ez már:

Június 15-től augusztus végéig a P.Mobil, a Mini, a Karthago, a Piramis, a Beatrice és a Skorpió is koncertezik a Várkert Bazárban, az Öntő udvarban. A sajtótájékoztatón mindenféle számok keringtek a levegőben, hányan férnek itt el, a nyolcszáztól a háromezerig elhangzott minden, ami biztos: a régi idők hétezres koncertjeit nem tudják majd visszahozni. Főleg, hogy ezt a hétezret meg érdemes elosztani a “régi szép idők emléke” állandóval, ami másfél-kettő körül lehet valahol. Viszont teltház tuti lesz párszor a nyáron itt.

“Lesz afterparti is, vagyis a kezek összemellezése és egyéb tevékenységek” - próbálta plusz felajánlásokkal még vonzóbbá tenni az eseményt az egyik nagypapa korú rocklegenda, miután Takács Tamás bevallotta, hogy a felettünk lévő kerítésen át leste meg, ahogy a barátnője egy idegen sráccal csókolózik. Ő még csak tizenhét volt, a barátnője meg nagykorú, így az Ifipark húzott falat közéjük. Sőt, az is kiderült - én legalábbis nem tudtam -, hogy a Karthago Rekviem című dala (“…ha hallod majd az elefántdübörgést…”) azzal a határozott szándékkal készült, hogy egyetlenegyszer játsszák el, ott, az Ifiparkban. El is játszották, de két évvel később a Szabad Európában hallották felcsendülni az azóta szinte himnusszá vált dalt. Kiderült, hogy egy stúdió működött a Várkert Bazárban, ahol különféle zenei és politikai célokra felvételek készültek, és a dalt is rögzítették. A felvétel Kóbor Jánoshoz került, aki a haldokló nyugaton a felvételt más, szintén haldokló nyugatos felvételekre cserélte.

Akkoriban ez volt a Spotify. Sokat kellett hozzá utazni, kicsit macerás volt.

Hogy megadják a bejelentés megfelelő hangulatát, egy kockalada-rendőrautó és egy gumibotos rendőrféleség is figyelemmel kísérte a sztorizgatást. Aki nem tudná: az Ifipark a népszerűsége ellenére nem volt a legszabadabb intémény a világon. Először is csak megfelelő öltözékben lehetett belépni: fiúk rövid hajjal, fehér ingben, zakóban és nyakkendőben léphettek csak be, a lányoknak pedig szoknyát kellett viselniük. Úgy festettek, mintha az érettségi bankettre mennének, a szigort csak 1970-ben oldotta fel Kádár, amikor kijelentette: "mindenki olyan hosszú hajat hord, amilyet akar, csak mossa".

dsc03552.JPG

dsc03555.JPG

De még ha be is jutottál, és még hajlandó is voltál inni a legendásan vizezett és drága sörből, amit osztogattak, nem voltál biztonságban. Rajnák László, vagy ahogy ma is emlegetik, Rajnák elvtárs, a Budai Ifjúsági Park első igazgatója szerette megmutatni a hatalmát, és kiosztani néhány pofont, leütni néhány fiatal hangoskodót. Neki ez volt a testedzés, és amilyen egészséges ember volt, rendszeresen mozgott is. 

raj.jpg

Körbejárt, a farmeres fiúkat kizavarta, pofozkodott, az együttesek pedig csak úgy léphettek fel, ha előtte személyesen neki játszottak. Még ma is őrzik súlyos íróasztalát a múzeumban, az emlékét pedig őrzik a zenekarok is. 

Rajnák idén nem lesz. Helyettese sem. De azért remélem, a kockaladás, gumibotos bácsi a régi rendőregyenruhában azért körbejár majd. Ha már tényleg feltámad a múlt, és ezen a nyáron újra átélhetjük mi is azt, amit a szüleink:

dunai panoráma felett ringatózunk a Kétforintos dalra.

press.jpg

süti beállítások módosítása