English

Egy nap a városban

Majdnem megkóstoltam az ország legdrágább bonbonját, de aztán nem

szucsadam 2017 május 11.

Épp a Pékműhelyben (originál, a Batthyány utcában) vásároltam meg a mindennapi kenyeret és mindenheti kakaós csigámat, amikor arra gondoltam, hogy végre bemegyek az utca túloldalán található Cocó 7-be. Talán a nevéből mindenki kitalálta, ez egy csokoládéüzlet, ahogy tortákat és bonbonokat árulnak. Nem igazán viszik túlzásba a kommunikációt, a Facebook oldalukon nincs sok információ, a weboldaluk egy logóból és a “Hamarosan” feliratból áll. A Google Street View pedig még mindig ilyen információt tárol a helyről:

Így aki kíváncsi rá, mi folyik ott bent, mindenképp kénytelen személyesen besétálni.

Ahol egyébként rögtön leesik az álla, mekkora látvány-csokiműhelyben dolgozik a magyart kissé akcentussal beszélő, makulátlanul tiszta, fehér munkaruhában dolgozó hölgy. Egyből látszik, hogy komolyan veszik a dolgot.

“Tudom, hogy súlyra adják a bonbont, de azért kíváncsi lennék, ezekből a normál méretűekből mennyi fér tíz dekába?” - érdeklődöm gyorsan, nehogy nagyon meglepődjek. Lehet, hogy nem fogalmaztam ilyen világosan, mindenesetre a chocolatier hölgy rögtön azt válaszolta, attól függ. Vannak nehezebbek és könnyebbek, van olyan is, aminél egy ezresre jön ki az egységár.

Ezer forint egy bonbonért?

Valahogy nem erre számítottam, nem kimondott teszt szándékkal ékeztem, csak bekaptam volna pár csokit, és megyek tovább. Az ezres egységár egy merev mosolyt csalt az arcomra, megköszöntem szépen, és kifordultam az ajtón.

Tudjátok, mi ezer forint? A három eurós Mozartkugel, Salzburgban. De könyörgöm, Paul Fürst cukrász egyébként egyáltalán nem bonyolult alkotása van olyan híres, mint Darth Vader, és legalább annyi gagyi másolatát adják el naponta világszerte, mint a furcsán lélegző feketeruhás ex-jedinek.

Két utcányit mehettem, amikor meggondoltam magam. Hát mégis, hogy tehetek ilyet VELETEK? Miért nem kóstoltam meg Budapest talán legdrágább bonbonját? Ghraoui szíriai csokiboltja még nem nyitott meg az Andrássy úton, ott biztos lesz majd drágább példány is, hiszen ők a világ _legjobb_ csokiját akarják létrehozni. De a Cocó 7-ben úgy veszik a csokipasztillát, ahogy bárki megteheti, a piacon.

Megfordultam, vettem egy nagy levegőt, és kértem négy bonbont. Hadd szóljon, legyen meg a sztori.

Kiderült, hogy NÉGY-ÖT normál méretű bonbon volt egy ezres, a chocolatier valószínűleg a Sport szelet méretű példányra célzott, amikor iszonytató árról beszélt. 

Ez normál, minőségi bonbonár ma Budapesten. Sőt, ugyanennyiért adják a gagyi, jónak látszó bonbonokat is. Ami ennél drágább, az már valami saját készítésű, bean-to-bar csokik, ahol a hely magát a kakaóbabot vásárolja meg, és saját műehlyében készíti belőle a csoki alapanyagot, amiből aztán a bonbon is készül. Ilyen a Rózsavölgyi, és ilyen a Cadeau prémium táblája is (update: a Cadeau termőterület szelektált saját válogatásokat alakít ki, vagyis ugyan nem a mindenki által elérhető csokoládékból dolgozik, de nem is maga készíti el a kakaóbabból az alapanyagot). De itt nem volt erről szó az eladó elmondása szerint.

Mindenesetre jók voltak a bonbonok. Kóstoltunk gyengébb és erősebb ízesítést is, inkább utóbbiak ültek nálam. Nem mentem a mennyországba, nem volt földöntúli élmény, de a jobb budapesti bonbonok közé tartoznak a Cocó faltai.

dsc02813.JPG

A szokásos ízeken kívül találunk itt belga sörös (inkább csak sejteni lehet a sört), lime-vodka-yuzu (ki tudja Wikipedia nélkül megmondani, mi a yuzu?), és a rejtélyes Toscana elnevezésű példányt is. Kértem volna egy 920 forintos mousse édességet is, de ezek túl vannak hűtve a fagyasztóban, így a megrendelés után 20 perccel vannak fogyasztható állapotban. Így ezt kihagytam.

Mi a tanulság? Fogalmam sincs. Ne legyél túl kíváncsi. Vagy ha már mégis kíváncsi vagy, ne ijedj meg túl könnyen. Azt nem mondom, hogy minden drága cuccal szaladj a pénztárhoz, hátha, mert akkor könnyen csődbe mehetsz.

Cocó 7
Cím: 1015 Budapest Hattyú u. 1.
Nyitva: H-P 9-19, Szo 10-14