English

Egy nap a városban

Tavasz a Bartókon 2 - Elveszve a galériák erdejében

szucsadam 2017 április 13.

Posztsorozatunkban a Bartók Béla utat járjuk végig, bekukkantunk mindenhová, amiről videós és szöveges élménybeszámolót is készítünk. Ezt tesszük majd sorban Budapest több pontján, ahol az elmúlt években nagy változások mentek végbe. Az első részt itt olvashatjátok.

A módszer: tök véletlenszerűen bemész az első helyre, ami szimpatikus, és elkezdesz beszélgetni azokkal, akiket ott találsz. Ez a hely nálunk a Gross Arnold Galéria és Kávézó volt (tudjátok, szinte bármit be lehet illeszteni az “… és kávézó” elé Budapesten), nagy szerencsénkre, hiszen itt koncentrálódott mindaz, amiért szeretni lehet a Bartókot. A helyet a két éve elhunyt Gross Arnold Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, festőművész alapította, nem sokkal a halála előtt, hogy legyen egy hely, ahol láthatóak a munkái, és életének legbecsesebb tárgyai. Teljes mértékben kávézóként rendezték be, itt-ott megtörve vitrinekkel. Érződik, hogy a kis helyre felfoghatatlanul sok emléktárgyat pakoltak be, így kávézás közben le sem ülünk, inkább nézelődünk, mielőtt az utcára pakolt székeken is elkezdjük süttetni az arcunkat. Egy kis kiállítás, egy kis exkluzivitás, egy kis vendéglátás, és véletlenül itt ült a Godot Galéria egyik képviselője is, látszólag barátnői minőségben.

Kísérleti installáció, egy Gross Arnold mű és egy lámpavezeték találkozása:

dsc02401_2.JPG

Úgyhogy nagyon igyekeztünk felvenni a ritmust, amikor Gross Arnold kiállított kisvasútjai, ásványgyűjteménye és mellesleg művei között, kávét szürcsölve ezt a kérdést szegezték nekünk: “esetleg érdekel titeket néhány kiállított tyúk is?”

Hogy micsoda?

A hölggyel egyébként később is összefutottunk a nap során, ahogy rollerezett egyik helyszínről a másikra. Egyáltalán, egész nap úgy éreztük magunkat, mint egy házibulin: ismerős arcokkal futsz össze egész nap, hiszen az utca él, az itt dolgozók és lakók kellően kis közösséget alkotnak, így a “átszaladok ide szembe” kifejezést nem egyszer hallottuk a nap során.

dsc02467.JPG

Aki látta, hogy forgatunk, odajött hozzánk, hogy mit érdemes megnézni, így jutottunk el a gyermekbirodalmakban gazdag Pagony könyvesbolt (…ésháttermészetesen Kávézó) látogatásából egy nemezkiállításra, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság szuterén helyiségébe, ahol az elnöknő Dr. Györgyi Erzsébet játékszobra épp annyira volt megnyugtató, mint amennyire a bejárat előtt kihívó, kissé perverz pózban ücsörgő majom meglepő.

Egyszercsak megpillantottuk az utcán Dr. Gács Jánost, a szabadalmi hivatal főtanácsosát, aki önmaga egy jelenség akkor is, ha nem a Bartók Béla út van mögötte. Láttuk, hogy bemegy egy különös, hatalmas türkiz körrel díszített bejáraton, úgyhogy miután beugrottunk egy bagelre a *héten még megírom hol kajálhattok* helyre, utánaeredtünk. De lekéstünk, a recepción közölték, hogy már nincs ott.

“Rendszeres vendégünk, de már elment” - mondták a mozipénztárra emlékeztető pult mögül, ami mellett egy ütött-kopott zongora állt. Lenyomtam egy cédúrt, de valami mást kaptam - csak dísznek van tehát.

A B32 nevű hely egy művészeti központ. Van itt több kiállítás - ezeket gyorsan meg is néztük -, valamint egy színházi tér, ahol jelenlegi is épp egy díszletet építettek fel, a Díszítők című előadáshoz, aminek egyébként színházi díszítők a szereplői, és a díszítők saját helységében játszódik. “Nem szabad felmenni a színpadra, minden milliméter pontosan van beállítva” - mondja nekünk a hölgy, aki körbevezetett minket. Tehát ilyen, amikor a díszítők egy saját magukról szóló előadásnál segédkeznek, a saját életüket mutatják be a színpadon - gondoltam. A középre levetett kanapé a szószék, a falon lévő meztelen hölgyes naptár a oltáriszentség, az összevissza dobált eszközök pedig Krisztus teste.

dsc02483_1.JPG

dsc02491.JPG

Egyébként tegnapelőtt 19 órakor volt itt, ebben a teremben David Bowie zenehallgatás. Felteték a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars album bakelitjét, beizzították a szuper hangfalakat, babzsákfoteleket dobálnak szét, és mindenki átadhatja magát azoknak a hangoknak, amiknek az otthoni hifin ritkán adhatja át magát. A Fülesbagoly blog szerzője beszélgetett előtte, utána Prieger Zsolt zenésszel, elemezték a Bowie jelenséget, de a legjobb tényleg a közös albumhallgatás volt, a tizenegy dal úgy tűnt, néhány perc alatt elfogyott, a hangrendszer és a bakelit-lejátszó miatt pedig úgy éreztem, sosem fogy ki a szufla a lehetőségekből, hiába szól nagyon sok hangszer egyszerre a dalban, végre nem zanzásodik össze a hang, külön értelmezhető marad a gitár, a zongora, a dob és a többi. Szeánsz volt. Április 19-én a Nevermind album szól majd a Nirvanától. Arra is lehet még jelentkezni, ingyenes.

Az egyik sarkon a K.A.S. Galériába is beugrunk. Nagy Gábor György kiállítása látható itt, Elszakadás címmel. A művész fiai 2015 szeptemberében hagyták el az országot, azóta Stockholmban élnek. “Igazából kicsit meghaltam.” - írja a művész. Azóta készíti ezeket a képeket, ami a Panthenon és más római templomok kupoláját láthatjuk, amint elhúz felettük egy utasszállító gép. Szomorú kiállítás, a szomorúan aktuális tragédiák egyikével.

dsc02525_1.JPG

Végül csak eljutottunk a tyúkokig is. A túránk elején ajánlották ugye, hogy élőállatok tekintetében keressük meg a Godot galériát, ami a Moha kávézó első emeletén található. Itt láthatóak Bukta Imre festményei, köztük az Apám romantikája eladó című is. Falusi témájú képeket láthatunk mindenfelé, meg élő tyúkokat egy felhőkarcolóra hasonlítani akaró ólban. “Megfigyelhetjük, hogy a tyúkok tojógépként működő biorobotok vagy ugyanúgy két lábon járó érző lények, mint mi emberek? Esetleg 3D-ben sétáló műtárgyak? Előnevelt csirkemellek, nyers, totyogó rántott csirkecombok?” - teszi fel a kérdést az installáció készítője. “Bio tojást tojnak-e Budapesten vagy bérház panel elemeket? Döntsék el a tyúkok, hogy a kipufogógáz a jobb vagy a pillepalack égetésből származó jó falusi korom?“ - folytatja, teljesen összezavarva minket.

Végül a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában is kikötöttünk, ahol a terem egyik felében mindig tudományos, a másikban művészeti kiállításnak adnak otthont, kéthavonta változtatva a témát. Ókori mosógépek, őskori zuhanyzók váltakoznak a fejünkben a dizájnos faliórákkal és dizájnosan szétszabdalt könyvekkel. Odafent a galérián pedig gyerekeknek készített foglalkoztató tér is található, játékokkal, és tudományos kísérletekre alkalmas eszközökkel. Látszik, hogy rendszeresen jönnek ide csoportok, akiknek előadást tart a tudomány és/vagy művészet egy jeles képviselője. “Mert mennyire közel van a két terület egymáshoz” - állítja a kiállítást őrző hölgy. És tényleg (bár ez a kiállításból egyáltalán nem derül ki).

Nemsokára a Bartók Béla út kajás helyeit is bemutatjuk, majd hamarosan visszatérünk, hogy a most fel nem sorolt, de említésre érdemes helyeket is bemutassuk nektek.