English

Egy nap a városban

Hilda: grillcsirke újratöltve

Magyarósi Csaba 2017 március 07.
Címkék: gasztro

Nem nagyon vagyok kibékülve a csirkével, sőt, többnyire elég hitvány alapanyagnak tartom. Persze a nagymamám rántott csirkecombjából bármikor bármennyit és az otthoni grillcsirkéből is szívesen, de étteremben sosem jön rám a csirkerendelés, sőt, ha megkérdezi Dóra, hogy mit főzzön ebédre, nincs olyan, hogy csirkét kérek. Egyébként meg elég elbeszélgetni egy jobb hentessel, az is le fog beszélni a csirkéről, mert ő aztán tud egy két dolgot egy két dologról.

Szóval a csirke felejtős, de erről főleg a Magyarországon kapható csirke tehet, meg az, ahogy múmiává aszalva gyalázzák meg ezeket a szerencsétleneket a különböző élelmiszerboltokban, út menti grillezőkben (bár most kezd derengeni egy jó tíz éves emlék egy tök jó foodtruckos csirkesütödésről, persze akkor még nem food trucknak hívták, megpróbálom kinyomozni, mi lett vele).

Ilyen előzmények után tehát elég rosszul indított nálam a Hilda, ami alapvetően a csirkére építi az egész tevékenységét, B tervként kacsára, amit viszont annyira szeretek, hogy nem ér, azzal könnyű győzni.

A kérdés az volt, hogy egy alapvetően csirkés hely képes lesz-e jó benyomást tenni rám.

dsc07317_1280.jpg

Mindenesetre elég komoly erőfeszítéseket tettek: a beltér valami fantasztikus, a már tényleg unalomig ismételt, talált székekből, krétás táblákból és szakadt poszterekből összeeszkábált dizájn helyett itt valamiféle szecessziós-eklektikus megjelenést alakítottak ki, nagyvonalú, elegáns, egy hozzám hasonló nem is nagyon érti, minek ezt elrontani egy csirkével.

Aztán benézel a pult mögé és látod, hogy ott forognak a szárnyasok, de nemcsak egyszerűen grillen, hanem nyílt láng mellett, ezt egyébként rotisserie-nek hívják, csak mert franciául minden jobban hangzik.

dsc07320_1280.jpg

Szóval jó a beltér meg a technológia is, de a csirkét is spéci helyről és nem valami szeméttelepről vagy illegális csirkekeltetőből szedték össze. Erről jut eszembe az egyik kedvenc napirajzom, amin négy éve egyfolytában röhögök:

3663586_9b1d094261f008bf880e2cacddcd4cb7_wm.jpg

Na szóval ezek az állatok a Beregi-Tiszahát gyümölcsöseiben kapirgáltak boldogan egész életükben, éppen ezért elvileg nem olyan agyonantibiotikumozott, agyonhormonozott jószágok, mint a többség, tehát egészségesebbek és finomabbak is.

Ne dumáljunk, itt a végeredmény:

dsc07328_1280.jpg

dsc07329_1280.jpg

Ez meg a kacsa:

dsc07325_1280.jpg

Sajnos a kacsa továbbra is köröket ver a csirkére. Őrült jó, zsíros húsa van, karakteres íze, hibátlan.

De: a csirke is az a saját kategóriájában. A húsa sokkal tisztább ízű, mint a mezőny nagyobbik része, a sütés során a bőr kellemesen kérges lett, a belsőbb részek viszont lágyak, de nem szárazak. Ez egészen más grillcsirke élmény, mint amikor az ember otthon próbál összeeszkábálni magának valamit, aztán hagymától szalonnáig mindent ráhúz a csirke mellett a nyársra, csak hogy a végén legyen valami íze az egésznek, itt rámentek a csirke tiszta ízére, amire máshol bár ne mennének rá, de itt ér, mert itt jó.

Hilda
1051 Budapest, Nádor utca 5.
+36 31 782 9099
H-V: 9-17