English

Egy nap a városban

Épületekről úgy, mint még senki - Budapesti Építészeti Filmnapok

szucsadam 2017 február 16.

Az Egy nap a városban blog sohasem _egyetlen_ témában írt. Ha egy nap egy étteremről írtunk, néhányan gasztroblognak tartottak minket, ha másik nap egy kiállításról, kulturális blognak. Valójában a blog egészen másként definiálja magát,

a városban élő ember a témája. 

Ahogyan a városban élünk, és jól érezzük magunkat. Mi, mindannyian, szerzők és olvasók egyszerre.

Így hát nem is tudunk elképzelni a blog szellemiségéhez közelebb álló filmfesztivált, mint a márciusban a KÉK által megrendezésre kerülő 9. Budapesti Építészeti Filmnapokat. Aminek a témája nem csak - vagy főleg nem - a kupolák, ívek, építészeti látnivalók, hanem

az épületekben élő ember.

Az egyik film például, az August Perret – a 20. század egyik legbefolyásosabb francia építészének – munkásságáról szóló doku egyáltalán nem az építész terveit mutatja be. Egyszerűen besurrannak a kamerával egy Perret-házba, és meglesik, hogyan élnek odabent az emberek. A házba a különc gondnok, Monsieur Catello visz be minket, a kilencemeletes épületet pedig az ő és a lakók nézőpontjából fedezzük fel (25 Bis). 

25-bis-800x533-05.jpg

A Kupola című film egy teherhordó falak nélküli ház portréja, egy hatalmas, szinte üres "lakáskupolát" mutat be, ahol véletlenszerűen bukkannak fel emberek. A háttérben a tenger, a házban lévő valamennyi felület is mintha azokon lebegne. Elgondolkozunk, csak olyan környezetben lehet-e élni, amilyet eddig megismertünk?

De láthatunk portréfilmet Zaha Hadidról, aki karrierje csúcsán valószínűleg a világ legismertebb női építésze volt. Olyan terveket készített pályája elején, hogy csak kinevették, megvalósíthatatlannak, kizárólag papíron létező zagyvának tartották a munkáit. Aztán Hadid egy nap megépítette a lehetetlent. 

zaha-hadid-800x533-07.png

De láthatunk portrét Frei Ottóról, Eero Saarine-ről vagy Jean Nouvelről is, ha nem hallottunk róluk, érdemes megnézni ezeket.

A Finoman átalakított lakóház egy rendkívül izgalmas projektet kísér végig: egy párizsi lakótornyot, az “Alcatrazként” elhíresült épületet már majdnem pusztításra ítéltek, aztán mégis úgy döntöttek, hogy lakásról lakásra felújítják. A film nem az átalakítást mutatja be, hanem azt, hogy ez a munka a lakók életében milyen változásokat hozott (az Én Menő Lakásom csapata is nagyon ajánlja ezt a filmet).

hlm-habitations-legerement-modifiees-800x533-15.png

Hasonló elgondolás mentén dolgozik az Átalakulások a képzelet határán és a Végtelen boldogság című film is. Mindkettőben lakóházakba, az azokban zajló emberi életekbe kapunk bepillantást, és megtudhatjuk, mennyit is jelent a való életben, ha az építész ceruzája hosszabban, vagy éppen rövidebb úton áll meg.

Habitation Légèrement Modifiées - bande annonce from guillaume meigneux on Vimeo.

Tehát aki azt gondolta, hogy az építészet nem érdekli, gondolja újra. Az építészet vesz minket körbe, és sokkal jobban meghatározza a mindennapi életünket, mint azt gondolnánk. Ha az építészet magas szintű, annak rendkívül pozitív befolyása van az emberekre. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, és ne elégedjünk meg Budapesten sem olyan épületekkel, amik nem ezt az elvet tartják szem előtt.

A teljes programot itt találjátok. A Facebook eseményt pedig itt.

Disclaimer: az Egy nap a városban a Budapesti Építészeti Filmnapok médiapartnere