Aki járt mostanában - múlt péntek óta - a Madách tér környékén, láthatta: a Pista bá helyén egy új hely üzemel. Beszálló. Amellett, hogy elmorzsolunk egy könycseppet - pontosabban vagy ötven könycseppet, miért, Uram, miéééért? - a gőzburger hirtelen és tragikus eltűnése miatt, kíváncsian kukucskálunk be az ajtón. 

A hely Huszár Krisztián új helye, amit a testvérével együtt nyitott. Az asztalok és a pult elrendezése maradt a Pista bás, persze a bútorok kicserélődtek, és a falon látható plakátoktól kicsit úgy érezzük, mintha a Spíler szellemével megspékelve a Gozsdu udvar szele is megcsapna minket egy pillanatra.

Az étlapon kereken 10 étel szerepel. Ez a választék. Hetente-kéthetente cserélik a lapot, és onnantól azokat lehet kérni. Változatos a menü, hiszen a távol-keleti fűszerektől is bőven illatozó nyitott konyhából a ponty filé és a húsos káposzta mellett kérhetünk mentás zöldborsó főzeléket, vagy egy egyszerű rántott húsos szendvicset is.

Én ezt is kértem. Vietnami gulyást és rántott húsos szendvicset.

A gulyás annyiban hasonlít a magyar társához, hogy a marhahúst kockára vágták, és van a lében - halleluja, nem szétfőzött - répa. A lé rengeteg fűszert kapott, és ha ez nekünk nem lenne elég, egy külön tányéron még háromféle fűszernövényt hoznak, hogy dobáljuk a lébe, meg kockára vágott lime-ot. Tiszta, és izgalmas leves.

A rántott húsos szendvicset azért rendeltem, mert ha egy ilyen egyszerű, autóbuszpályaudvar-kompatibilis kaját kérsz egy fine dining sétfől, számíthatsz valami csavarra. Ráadásul ezt a műfajt a környéken a Wichmann kocsmája uralja állítólag, ott kapható sokak szerint a legjobb ilyen cucc a városban. Én még nem tudtam megkóstolni, pedig kétszer akartam, de először a penetráns bűz üldözött ki onnan, másodszor pedig a csapos volt akkora bunkó, hogy fizikailag nem bírtam vele letárgyalni a rendelésemet.

Na de. Ott tartottunk, hogy Beszálló. A rántott cuccot """"denevér"""" (fledermaus) húsból készítik, ami a sertés egy nagyon szaftos, puha része a comb belső felén. Törvényileg elő kellene írni, hogy rántott húst csak ebből szabad készíteni, mert tényleg egészen más, mint bármi másból. A panír tökéletes, a zsemlét pedig Vajda "Pékműhely" Józsi szállította, szóval itt sem szólhatunk egy szót sem.

Mondjuk Józsitól zsemlét még nem ettem, ahhoz, hogy átadjam az élményt, mesélek a nagypapámról. Nála cukorbetegséget diagnosztizáltak úgy harminc-negyven éve, ezért az orvos előírt neki egy diétát. Nem volt valami bonyolult, a szénhidrát-kalkuláció abból állt, hogy összesen négy darab zsemlét ehetett meg. Kenyeret nem kapott, csak négy zsemlét egy napra.

A nagypapám szerette a kenyeret, ezért minden alkalommal, amikor a nagymamám odaadta elé a zsemleadagját, a káromkodások igen változatos tárházát zúdította az orvosokra, hogy megint éhen marad. Pedig akkor egy zsemle nem olyan volt, mint ezek a felfújt ötforintos szarok. Volt benne anyag.

Na. Ha Józsi készítette volna a zsemlét, a papa meg sem tudta volna enni a négyet egy nap. És az is biztos, hogy a kenyeret sem hiányolta volna, mert ezek valójában miniveknik.

De ami a legfontosabb, és ami miatt ennek a posztnak is ezt a címet adtam: ne jegyezzétek meg, hogy itt milyen jó a rántott hús. Nem kell. Vannak az olyan helyek, ahol megjegyezzük, hogy mi a kedvenc kajánk, és mindig azt kérjük. Pista bá: gőzburger. Az is ilyen volt. Aztán vannak az olyan helyek, ahol tudod, hogy teljesen mindegy, mit kérsz, bármit rendelsz, jó lesz. Ezért szeretek a Chablonban ebédelni, az is ilyen. A Beszálló is ilyen.

Nagyon szűk étlap, ami folyamatosan változik. A rendelt étel pillanatok alatt kész van, mégis frissen készül. És olcsó: a legtöbb kaja 1800 forint vagy olcsóbb, ami egy jobb hamburgernek felel meg, ezért cserébe azonban változatos lehetőségeid vannak, és akár minden nap mást ehetsz, mert mire a végére érnél, cserélik a menüt.

Ez a fast foodosított éttermi élmény. Lazán, nem túlpörögve, olcsón, gyorsan. Erre van most szükségünk, hogy a kissé lefulladt, picit érdektelenné vált éttermi felhozatal, és a felpörgetett, de egysíkú streetfood egyesüljön, és mindkét terület előnyeit egyesítse. Szerintem a Beszálló ilyen hely.

Ami az éttermi élményből itt kimaradt, az a kényelem: az elszívás kevés, ezért kinyitják az ajtót, amitől pedig hideg lesz. De ezt leszámítva kösz srácok, kellett már ez a hely ide.

Beszálló
Cím: 1075 Budapest, Madách Imre út 1.