Izgalmas folyamat, ahogy a budapesti bringázás egy szubkultúra hobbijából tök átlagos közlekedési eszköz lett a kétezres években. Jó tíz évvel ezelőtt még csak a legelszántabbak ültek itt biciklire és sokáig tartotta magát az a legenda, hogy aki Budapesten bringázik, az az ördöggel cimborál. Aztán szépen lassan tanulók, könyvelők, igazgatók is elkezdtek tekerni és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a bicikli már nem extrémsport többé volt légiósoknak és egyéb túlélőknek, hanem sima közlekedési eszköz.

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen, ott kezdte el feszegetni az egyik felszólaló, hogy milyen is pontosan a budapesti bringás. Tök jó érzés volt azt válaszolni rá, hogy igazából semmilyen: ez már nem egy homogén közeg többé, tízévestől kilencvenévesig mindenki teker, akkora tábora lett a bringázásnak, hogy a biciklit leszámítva szinte semmi sincs a közös halmazban.

Tavaly volt egy óriásfelmérés is, amiből kiderült, hogy húsz év alatt megtízszereződött a kerékpáros forgalom a városban, az emberek leginkább hétköznap tekernek, tehát munkába járáshoz, ügyeket intézni, ha az időjárás tíz fok fölött van, a város tele van biciklikkel, főként a XI. kerület és XIII. kerület és a XIII. kerület és a III. kerület tengelyen.

Én kábé öt éve kezdtem el tekerni Budapesten és eleinte azért volt ebben némi izgalom, hiszen egy szűk utcában elég stresszes tud lenni egy hirtelen mögötted megjelenő busz vagy teherautó, de még egy sima személyautó is. Bár azt is tegyük azért hozzá, hogy a legendásan állat módjára vezető autósokkal nekem többnyire csak jó tapasztalataim voltak ebben az öt évben - általában mindenki türelmesen vagy előzékenyen viselkedett.

Ezzel együtt akkor és azóta is inkább a kerékpársávot használom, ha van ilyen, és a tavalyi monstre felmérésből is az derült ki, hogy az emberek többsége keresi a biztonságos közlekedési lehetőséget, pont azért, amit a cikk elején írtam: mert ez nem extrémsport többé, és a bringások nem a kalandot keresik, hanem azt, hogy miként tudnak biztonságosan és gyorsan eljutni A-ból B-be, lehetőleg kerékpársávon.

Na és akkor el is jutottunk a Bringamánia appig, amit a héten adott ki a biciklizős buliban különféle rendezvényekkel amúgy is évek óta szügyig elmerülő McDonald’s, és ami pont a fent vázolt problémára ad megoldást: ez egy bringás navigáció, ami nagyon-nagyon odafigyel a bringautas lehetőségekre, már ha erre van igényed.

Ugorjunk vissza: indításkor vagy létrehozol egy új felhasználót, vagy belépsz Facebookkal, utóbbi néhány spéci előnnyel jár, de erről majd később. Belépés után jön a program egyik legszimpatikusabb vonása: be tudod állítani, hogy milyen biciklis vagy: kezdő, haladó vagy pro és a program ennek megfelelően ajánl majd útvonalakat. A készítők ugyanis a legtöbb budapesti utat beszámozták attól függően, hogy melyik milyen forgalmas vagy kockázatos. A kezdőknek óriási segítség ez a program, ami elintézi nekik, hogy szinte végig csak bringautakon és kisebb forgalmú útvonalakon kell tekerniük, én öt évvel ezelőtt a fél teleszkópomat odaadtam volna egy ilyen funkcióért (nincs teleszkópom).

A haladóknál a program már képes az optimálishoz közelebbi útvonalat is választani, ezt használtam én, és van a pro beállítás, ami meg már majdnem egy autós navigáció, Nagykörúttal és egyéb nyalánkságokkal.

És tök jól ajánl útvonalakat a program, kipróbáltam és a legtöbb esetben nagyjából pont arra visz, amerre én is szoktam járni két pont között, pedig én ezeket az irányokat hosszú évek alatt kísérleteztem ki. Sok a bicikliút, de szinte sosem kell kerülöm miattuk, viszont mindig elkerüli azokat az életveszélyes szakaszokat a program, ahova semmi kedvem menni.

A navigáció egyébként úgy néz ki, mint bármelyik autós programban, látod magad előtt a teljes útvonalat és az app azt is mutatja, hogy mikor merre kell kanyarodni. A fejlesztők a kerékpáros szervezetekkel és gyakorlott bringásokkal egyeztetve arra jutottak, hogy a program nem beszél, mert akkor fülhallgatót kéne használnod, ami közlekedéstechnikailag veszélyes lehet, szóval ezt az appot a kormányra kell erősítened valami erre kitalált konzollal és időnként rá kell nézned, hogy merre tovább, bár forduló előtt pittyeg is egyet a mobil.

Egyébként meg van még benne egy rakás opció, elmentheted a kedvenc célállomásokat, az app megmutatja az érdekességeket a közelben, nem kifelejtve persze a McDonald’s-okat és ha Facebookkal regisztráltál és az ismerőseidet meghívtad a programba, akkor akár chatelhetsz is velük. Sőt, az appba belépve láthatod azt is, ha nemrég valamelyik ismerősöd az appot használva húzott el melletted, szóval be tudsz mellé csatlakozni.

Bónusz, hogy lehet jelezni vele az úthibákat. Persze arra senki sem vállal garanciát, hogy ki is javítják azokat a hibákat, de az is biztos, hogy ha tömegesen jelentik őket, akkor talán döntéshozói oldalról kevésbé lehet majd figyelmen kívül hagyni őket.

Na és akkor egy vörös sarok: bringázni őrült jó dolog, Budapesten is. Van, aki még mindig csak egy extrém sportnak gondolja az ilyesmit, de ő megrekedt húsz évvel ezelőtt, a világ meg jól eltekert mellette. Ma már hatalmas tömegek bicikliznek a városban, mert gyorsabban és élvezetesebben jutsz célba, mint bármi mással. Aki bringázik, az nem áll dugóban, viszont olyan jól meg tudja figyelni a várost, ahogy senki más. És aki teker, az rengeteget tesz azért, hogy Budapest jobb hely legyen, ahol egy nap majd nem kell belefulladnunk a szmogba. Ahol nem kell néhány évvel kevesebbet élnünk a lehetőségeinkhez képest, csak mert annyira telepöfékelik a várost az autók. Az ilyen és ehhez hasonló appok, kezdeményezések azért jók, mert olyanoknak is segíthetnek elindulni, akik eddig nem mertek bringára szállni, viszont lehet, hogy őt év múlva már ők sem akarnak majd jó időben mással közlekedni, csak a biciklivel.

És ez őrült jó minden szempontból.

Az appot innen tudjátok letölteni iOS-re és Androidra is.

Disclaimer: a Bringamánia app az Egy nap a városban blog partnere.