English

Egy nap a városban

Xlife: Árammal csapatásom igaz története

Magyarósi Csaba 2016 szeptember 26.

Én voltam a legjobban meglepődve, amikor ott álltam a kilencedik kerületi edzőteremben és kábeleket dugdostak a ruhámba, hogy egy edzésnek hívott kínzás során megrázzanak árammal.

Hogy kerültem ide?

Mi ez egyáltalán?

Kis előzménysztori: néhány hónapja megkeresett levélben L. azzal, hogy üljünk le kávézni, egy ismerőse most indított egy szuper vállalkozást, tele van szívvel, szeretettel, beszéljünk róla. Sok ilyen megkeresés érkezik hozzánk, általában elütjük ezeket azzal, hogy kérjük a címet, ha érdekesnek találjuk a témát, elmegyünk inkognitóban, köszönjük.

De itt nem sikerült ennyivel lezárni a sztorit, L. ugyanis ragaszkodott a személyes találkozóhoz, én meg ragaszkodtam ennek az elkerüléséhez, főleg, hogy azt sem tudtam, miről van szó. Utána meg már minek. Aztán vagy nyolc levélváltással később kiderült, hogy az ismerőse edzőtermet nyitott, ami után még kevésbé érdekelt a történet: már van edzőtermem, évek óta ugyanaz a hely és elég jól megvagyok ott.

De csak nem sikerült ezen a ponton befejezni a levelezést és néhány fordulóval később, én sem értem, hogyan, megígértem, hogy elmegyek és megnézem ezt a helyet.

Tudom, hogyan: a varázsszó valószínűleg a személyes jelleg lehetett, az, hogy ebben az edzőteremben egyszerre csak egy vendég lehet, akire maximálisan odafigyelnek, mert ez elég nagy ritkaság, és elkezdett érdekelni, hogy miként lehet az edzést szeretettel művelni, ahogy az a levelezésből kiderült.

Na most ha bárki elmondja nekem előre, hogy ez ilyen árammal rázós kínzás lesz, akkor valószínűleg a hely közelébe se megyek, de ez már csak belépés után lett tiszta, onnan meg gyávaság lett volna visszafordulni.

Aki nem tudja, hogy mi ez, annak itt van néhány fotó a helyről, nagyon mosolyognak rajta a vendégek, de tíz edzés után sincs fogalmam arról, hogy miért (leszámítva, hogy az edző, Adrienn tényleg nagyon jó fej):

screen_shot_2016-09-19_at_15_39_53.png

screen_shot_2016-09-19_at_15_39_42.png

screen_shot_2016-09-19_at_15_40_09.png

Szóval gyávaság lett volna elmenekülni, pedig mindig lenéztem az ilyesmit, úgy gondoltam, hogy aki az árammal csapatást választja a hagyományos edzés helyett, az meg akarja spórolni a befektetett energiát, nem is ér el majd komoly eredményt. Hogy az áram hatására megfeszülő és elernyedő izmok csak azoknak valók, akik meg akarják úszni a valódi küzdést, éppen ezért nekem, aki hetente háromszor is eljárok sportolni, olyasmi lesz ez, mint mesterlövésznek a vurstli: kínosan könnyű, sőt, alantas.

Amikor fél órával később kikéredzkedtem a vécére hányni, már egész másként néztem az Xbody-ra.

A kettő közt ugyanis olyan kemény húszperces edzésem volt, mint még soha. Tíz perc alatt belefeszegettek a szoros ruhába, rám kötötték az ÁRAMOT, elmagyarázták az alapokat, aztán kezdődött az edzés.

És az nem olyan volt, amilyennek képzeltem, mert ráztak ugyan árammal, de közben ugrálni kellett súlyzókkal, meg húzódzkodni, meg felüléseket végezni, szóval: kínozni magam. És nem volt szünet, mint az edzőteremben, mert az áram folyamatosan stimulálta az izmaimat, meg Adrienn és a hely tulajdonosa, Liza is, akik egy perc türelmet sem hagytak, folyamatosan újabb és újabb gyakorlatokat eszeltek ki.

Adrienn persze megkérdezte azt is, hogy pihenjünk-e, hogy jól érzem-e magam, de én csak nem akartam elfogadni, hogy kétszer két kilós súlyzó emelgetése a végítélet napjánál korábban fárasztó lehet, pedig majd’ megdöglöttem, de folytattam.

Aztán amikor húsz perccel a startgomb lenyomása után elfehéredtem, kikapcsolták a gépet, én meg kimásztam a vécére, ahol végül: nem hánytam.

A többi alkalom, mert ezek után elmentem többször is, hogy kiderítsem, mi ez az egész, már eseménytelenül zajlott: nagyon jó hangulatú edzések voltak, amik mindennel, vetkőzéssel, sportolással, zuhanyzással, öltözéssel együtt is alig negyven percet vettek el a napomból, de jobban igénybe vettek, mintha másfél órát hagyományos sportolással töltöttem volna.

Általában ilyen jókedvűen kezdtem:

img_5773_1280.jpg

És eléggé leamortizáltan végeztem:

img_5781_1280.jpg

És az izmok is nagyon gyorsan reagáltak az extrém igénybevételre, miközben tényleg megvolt az az érzés, hogy mindenki velem foglalkozik, mert így is volt: egyszerre egy vendég van csak a X Life Privát Fitnessben, akinek figyelik a fejlődését, az edzés elején kapsz izotóniás italt, a végén fehérjeturmixot, a kettő közt meg mosolyogva, szuperkedvesen hajtják ki belőled a szart is.

Amit ezúton is köszönök.

X Life Privát Fitness
Budapest, Erkel utca 14.
06305950717

süti beállítások módosítása