A James Dean filmkölcsönző a könyvünkben is szerepel az eltűnőfélben lévő városi mesteremberekről szóló fejezetben. Nem egy ősi mesterség, aminek a helyét a tömegtermelés vette át, nem galvanizáló vagy cipőkészítő, mégis leváltják. Mégpedig a kényelmes digitális online szolgáltatások.

István a letöltések korában inkább szolgáltató. Filmajánló. Az algoritmusok helyett huszonhét év kölcsönzős tapasztalatával, a filmek szeretetéével próbálja meg kitalálni, ki milyen hangulatban van, milyen filmre kapható. Egy parfümboltban a személyes tanácsadásért vagyonokat fizetnek: a filmek esetében nem sokra értékelik már ezt a pluszt az emberek. István forgalma nagyon lecsökkent, és leginkább már csak a régi törzsvendégek jártak hozzá. Én meg mindig kukucskáltam, hogy ugye még nem zárt be, ugye még ott van a James Dean a helyén. Ott volt.

Tegnap arra jártam, és akkor is ott volt. Másképp. A kirakatban a plakátok helyett asztalok és székek álltak. Odabent az egykori hatalmas, filmekkel teli helyet kettévágták, és a jobb oldalon egy fagyizó - kávézópult állt. Pontosabban a régi pult, Stephen Graham aláírásval, aki szintén vendége volt a kölcsönzőnek egykor. Csak mögötte volt kávé- és fagyigép.

István megtalálta a másik lábát, ami jó. Azt jelenti, hogy életben tarthatja a filmkölcsönzőt úgy, hogy közben nem kell a veszteségeket állnia minden hónapban. Remélhetőleg. És a koncepció is nagyon aranyos: a fagyi és a kávé a kölcsönző nyitásakor, 1992-ben menőnek számító dolgokat árulja.

Csavaros fagyit és olaszos kávét.

A csavaros fagyi rengeteg ízben kapható, amit István nagyon ötletesen filmkockákra írt fel.

Egyszerre mindig négy ízt tudnak betölteni a gépbe, ezért minden nap négy csipesz jelöli az épp aktuális ízeket. Szőlő-citrom fagyit kértem, ami a legjobb választásnak bizonyult. Nem, persze, nem gasztrofagyi, nem kézzel válogatott szőlőszemekből készült, a csokiban vagy a vaníliában sincs a legjobb minőségű tejszín, vizes alapú fagyik ezek, kis tejporral, pasztában érkeznek, gyerekkorunk csodái. És komolyan mondom, ott, szomjasan, biciklizés után, nem is tudott volna nekem megfelelőbbet adni egy fagyiműhely sem a savanyú csavaroknál. A kis adag fagyi 300 forint, a nagy 500. 

A kávé olaszos, tehát rendesen megpörkölték a szemeket, de van tartása a kávénak, van sava, és az ízében is felfedezhetünk bizonyos mélységeket. Café Pascucci egyébként, szerintem az olaszos kávékat szeretőknek egy főnyeremény. Én is inkább ezt szeretem, nem a gyümölcsös, alig pörkölt jelleget.

István egyébként nagy izgalommal állt az átépítés elébe, de nem pont azért, amire számítanánk. Álmatlan éjszakái voltak amiatt, hogy a több mint nyolcezer filmből, ami elérhető nála, melyik négyezret tegye ki a boltba, és melyiket tartsa raktáron, ahol végül is senki nem láthatja majd. Melyik nem fog hiányozni senkinek, ha bejön filmekért.

Szóval István, gratulálunk az eddigi túléléshez, is reméljük, hogy a mostani lépés segít ahhoz, hogy fennmaradjon még a videkölcsönzős műfaj. Nem a DVD-k vagy a VHS-ek, mint formátumok miatt, hanem a filmkölcsönzős ember, mint mesterség fenntartásáért. Na meg a retró fagyi és kávé kombójáért.

James Dean filmkölcsönző, azaz Filmkölcsönző és eszpresszó
Cím: 1077 Budapest, Király utca 77. 
Nyitva: H-V 12:00 - 21:00