Évi szervezett nemrég egy rendezvényt Lillafüreden, a Palotaszállóban, és én elkísértem. Korábban már jártam itt, és már akkor is lenyűgözött a környék, ahogy Miskolctól néhány kilométerre, egy mesebeli kis völgyben felbukkannak a tornyok, amik előtt függőkert épült, mögöttük meg a kisvasút pöfög.
Ebédidőben autóba ültem, mert tudtam, hogy egy kilométerre onnan található a "lillafüredi pisztrángtelep és erdei halsütöde". Elég régóta: 1933-ban érkezett ide, a Garadna-patak völgyébe az első pisztrángikra-szállítmány, és az 1944-es halállomány-megsemmisülést leszámítva mindig is voltak itt folyami pisztrángok. A tavakban sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot és pataki szajblingot nevelnek, évente fél millió ikrát keltetve.
Két dolgot nem lehet itt megkérdőjelezni: az egyik a frissesség, hiszen a tányérra kerülés előtt nem sokkal még úszkált a pisztráng, amit kapunk. A másik a minőség, hiszen a Bocuse d'Or versenyre készülő magyar csapat is használta az alapanyagot a felkészülések során.
Van azonban egy harmadik dolog, amit megkérdőjelezhetünk.
Amikor odaértem a halsütödébe, az ott lévő hölgyek széttárták a kezüket. Igen, a honlap szerint nyitva vannak, és volt is sütés, de épp most mentek el a büfében dolgozók. Ez még épp a szezon elején volt - nyáron már alig lehet leülni, úgyhogy esélyünk sincs lyukra futni -, nem hibáztattam őket. Megkérdeztem, hol lehet még a környéken kapni a pisztrángból. Eligazítottak egy másik büféhez. "Az étteremben, amit út közben lát, ott nem árulják a pisztrángunkat" - tudtam meg. Érdekes, gondoltam, hogy egy lillafüredi étterem pont ezzel nem foglalkozik. Mindegy.
A másik büfét a kisvasút állomása mellett találtam. Kapásból egy rekorddal indítottak: soha nem láttam ennél több táblát egy helyen.
Reklámok, étlap, kiemelt ajánlat, italok, tálcát hozd vissza, még több kaja, még több ital. Egyszerűen akármerre nézel, nem tudsz nem olvasni valamilyen szöveget. Több mint negyven táblát számoltam össze, persze ha hozzáveszem a kisebb üvegmatricákat is, simán 60 felett járunk.
Ezt kaptam végül:
A hal friss volt, tényleg, erre nem panaszkodom. Kifogták, megölték, megpucolták, beleforgatták valami panírba, és olajban, jól kisütötték. Jó sokáig tartották az olajban, hogy a szálkák szinte teljesen feloldódjanak, és ne kelljen filézni. Csaba erre csak annyit írt nemrég egy posztjában: ezért nem esznek a magyarok halat. Mert a legtöbbünknek ezt jelenti a hal feldolgozása.
10 deka pisztráng 550 forint, általában 20-30 dekásakat árulnak, így 2300 körül fizettem a hasábburgonyával és üdítővel együtt.
Nem sokkal később újra elmentem a pisztrángtelepre, hogy kipróbáljam a friss halat ott, ahol tényleg kötelező. Az asztalom mögött, a sebes folyású patakban vagy száz pisztráng úszott egyhelyben, körülöttem hatalmas fák, az erő fölém borult, az egész egy hihetetlenül jó hangulatú hely, ahol - mint mondtam -, két körülmény is biztosítja, hogy jó gasztronómiai élményünk legyen, a frissesség és az alapanyag minősége. Egy harmadik azonban még hiányzott: a hal elkészítésének módja. Mert kérem szépen, így készítik el a pisztrángot Lillafüreden, a pisztrángtelepen:
Kifogták, megölték, megpucolták, beleforgatták valami panírba, és olajban, jól kisütötték.
Nem baj, nem rossz az. Alig különbözött a másik büfétől, legfeljebb a panír volt finomabb, és az ár volt valamivel magasabb, itt 2500 csak a hal. Nem panaszkodom, hiszen ez nem egy étterem, hanem egy erdei halsütöde, nem is akarnak másnak látszani. A konyhán olajfüstben dolgozik néhány idősebb, kötényes szakácsnő, és pár fiatal, diákmunkásnak kinéző lány, és ennyi. Nem gondolják túl.
Egészen addig nem is tudjuk, mit szalasztanak el Lillafüreden, amíg nem megyünk el egy olyan jó étterembe, ahol a pisztrángtelep halaival dolgoznak. Mint például Katlan Tóni vendéglője a Malomhoz, ahol ebben a hónapban az egyik főétel épp az ottani halak kemencében sütött verziója. Ez:
Hát ez valami félelmetesen jó volt. A hal húsa épp annyira volt omlós, és tartott mégis, amennyire kellett ,és persze, ki kellett emelni a gerincét, de legalább élvezhető volt a hal bőre is, az egész egy könnyed, légies étel lett ahhoz képest, amit a hal születésének helyén kaptunk. Igaz, ez 3750 forint volt, persze ez egy étterem, a köret is sokkal jobb volt, mint a fagyasztott sült krumpli.
180 kilométert kellett utaznia a döglött halnak, hogy méltóképp dolgozzák fel.
Szóval én javaslom mindenkinek, hogy látogasson el egyszer a haltelepre, és kóstolja meg a szuperfriss halakat. Jó a hangulat, szép a környék. De ha tényleg kíváncsiak vagyunk, mit tud a magyar pisztráng, akkor inkább Veresegyházát javaslom (egyébként is Város Hőse tagok lettek nemrég, szóval még 10 százalék kedvezményt is kapnak a hősök).