Nemsokára indul a hármas metró felújítása. Abba sajnos nem látunk bele, hogy miféle szakmai egyeztetések és döntések kísérik a projektet, azt azonban látjuk, hogy egy ponton nagy az egyet nem értés: a tervezők szerint a metrópótlás jelenlegi elgondolásában, a Múzeum Körút - Károly körúton a villamosokkal együtt a sínekre működésképtelen lesz. Ők ugyanis lefuttatták a szimulációt, és nem találtak olyan verziót, amivel ne alakulna ki hatalmas dugó a teljes Kiskörút hosszában. A városvezetés azonban nem egyezik bele, hogy a villamosokat erre az időre leállítsák a vonalon.

Ebben a pillanatban pedig a metrópótlás értelmét veszíti, hiszen senki nem fog beállni egy araszoló buszsorba, sőt a villamost sem tudják igénybe venni azok, akik leszállnának, és alternatív módon oldanák meg a problémát. Egyetlen hatékony lehetőségük lesz, az, ami a Kálvin térnél nekem is természetes választásként jutna eszembe, ha a Deákra megyek: a Bubi.

Vitézy Dávid a Facebook-oldalán osztotta meg, hogy ez nemcsak mentőötlet lehetne. Lehetne koncepció is. Ezt írja:

Bécsben is van metrófelújítás, épp az U4-est újítják fel egy rövid szakaszon. A szemlélet azonban gyökeresen más, mint ahogy ma a hármas metró felújításának terveihez itthon viszonyulnak: a kerékpárt a metrópótlás eszközének tekintik. Külön biciklis útmutató készült, amivel arra ösztönzik a bécsieket, hogy a metrópótlás idején váltsanak biciklire - még ingyen e-bike-ot is kipróbálhatnak és ha tetszett, bérelhetnek. Ahogy a részletes, térképes útmutatóból kiderül: a metró ideiglenes végállomásánál több száz kerékpártámaszt helyeznek el, kerékpár-szervizt nyitnak. 

Vitézy nem állítja, hogy ez megoldást jelentene a teljes metrópótlásra, könnyítést jelenthetne csupán a metrópótlók számára, kevesebbet kellene indítani. Ami lényeges azonban, az a szemlélet. Hogy a kerékpár nemhogy egy olyan valami, amit vissza kell szorítani, nem valami hipszter huncutság, amit gyorsan el kell tüntetni, ha a komoly emberek jönnek átvenni a területet (a biciklik számára fenntartott sávokat megszüntetik a metrópótlás idejére a fenti szakaszokon). Épp ellenkezőleg: a kerékpár a városlakók nagy részének kiváló lehetőség a gyors és szerethető közlekedésre. Ennek megfelelően pedig nem egy eltűrt valami, hanem akár segítségként is lehet támaszkodni rá.

Ezt a szemléletet támasztják alá a jelenlegi trendek a fejlődő városok infrastruktúráinak kialakításában, és ezt bizonyítják azok a fejlesztések, amik sokkal könnyebbé teszik számunkra a biciklizést. Itt van mindjárt ez a kerék, amit felszerelhetsz a ráróra, és máris kapsz egy elektromos hajtást. Kickstarteres, egyelőre költséges projekt, de látható, hogy merre haladunk. A kevésbé szmogos és csendesebb városok, egészségesebb emberek víziója még mindig csak vízió, de egyre kevésbé utópia.

A biciklizés fejlődik.

A bécsi megoldásnak pedig vannak járulékos előnyei is, például az, hogy olyanok is felülnének a bérbicajra, akik korábban sosem tették. Több ismerősöm is ujjongva számolt be az élményéről, amikor először biciklizett a városban a Bubival - azóta rögzült a fejében ez a lehetőség, és él is vele rendszeresen. Számtalan dologgal vagyunk így: a tartózkodásunk a használattól nem valami jól megfontolt döntés eredménye, egyszerűen csak még sosem próbáltuk, és a megszokás kényelme miatt nem is éreztünk rá indíttatást.

Egy ilyen alkalom, a metrófelújítás sok ezer bringást "termelne" ki, akik életükben először éreznék úgy, hogy tekerniük érdemes. Aztán rájönnének, hogy a belvárosi közlekedésben mennyire ott van a helye ennek a járműnek is.

A bécsi modell egy irány, amerre lehet menni, vagy lehet úgy dönteni, hogy mi nem vagyunk ilyen vállalkozó szelleműek. Budapesten azonban éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Épp az ellenkező irányba megyünk ahhoz képest, ami a trend, amerre a fejlődés tart, és ami érezhetően rengeteg előnnyel jár egy város számára.

A másik sokat rágott topik a taxis-Uber ellentét. Ugyanez történik.

Nem kell szeretnünk az Ubert. Nem ők a jófejség mintaképei, hiszen bevallottan is céljuk, hogy az önjáró autók elterjedésével ők is váltanak, és sofőr nélküli taxikkal árasztják el a városok utcáit. A mostani időszak csak a piaci részesedés megnyerése, felkészülés arra az időre, ami nemsokára eljön.

Mert eljön. Uberrel vagy nélküle, a self driving car, az önvezető autók korszaka a nyakunkon van, és ha nem az Uber, akkor egy másik cég mozdul rá a dologra. Ez ugyanis nem egy egyetlen cég által generált mozgalom. Ez sok millió ember által mozgatott, gigantikus piaci hullám, ami ellen lehet evezni a másik irányba, csak annak egy jól kiszámított eredménye lesz, hogy mi egyre távolabb kerülünk mindenki mástól. Miközben a hullám már mérföldekre van tőlünk, mi egyhelyben maradunk a csónakkal, semerre sem mozdulva.

Nem állítom, hogy nem kell szabályozni ezeket a folyamatokat. Dehogynem, erről kell is beszélni. De betiltani, be-til-ta-ni annyira maradi és káros irány, ami tényleg csak a mindenfajta változást akadályozza. Mondhatjuk fejlődésnek is.

A fejlődés az, amit általában mindig a fiatal generáció képviselt az idősebbekkel szemben. Nem tudsz visszamenni a történelem olyan szakaszába, ahol nem ez volt a jellemző. Szókratész is kikelt a kiállhatatlan fiatalsággal szemben, a Bauhauson röhögött az eklektikán nevelt nép, a reneszánszra legyintettek a barokk zenészek, akiket már a klasszicisták nevettek ki. Nagyapák becsmérlik az apákat, akik legyintenek rájuk. Aztán ugyanezt eljátssza apa és fia, negyven évvel később. 

A fiatalok a Tütüben punkoskodó suhancok, akik nem tudják, Hogyan Kell A Dolgokat Intézni. Mert azokat csak egyféleképp lehet jól!

Ne értsen félre senki, én most nem szándékozom eljátszani a kiosztott szerepet, és a fiatalságon gúnyolódón gyúnyolódni. Nem gondolom, hogy csak a fiatalság tudja a tutit. Kell a fiatalok bátorsága és tettrekészsége a náluk tapasztaltabb öregek megfontoltságával és finom visszahúzó erejével megtámogatva. Az egész együtt, egyetlen rendszerként működik jól. Ha csak fiatalok irányítanak, abból káosz lehet, mert nincs, aki mederben tartsa az ügyeket. Ha csak az öregek, akkor visszafelé haladhat minden, mert senki sem húzza előre a szekeret. 

Budapesten, 2016-ban ez utóbbit látom.