Már több mint négy éve, hogy egy nyáron ellátogattunk Csabával ugyanide: akkor még az Origo bisztro kínálta a 9900 forintos, a sajtokban enyhe hiányérzetet kínáló luxusreggelijét két főre, amit be is toltunk. Egy fontos plusszal: mivel a fogások között volt a.) vaj, b.) só, c.) bors, d.) kaviár és d.) pezsgőőőőő, ezért elkészítettük a híres Terence Hill koktélt, az erről készült videót itt láthatjátok.

Aztán a hely megszűnt, most épp Pasarét néven él tovább, úgy koncepcióval, új küllemmel. Ide látogattam el egy kis nosztalgiázásra, de amit kaptam, több volt: friss, lendületes konyha, olyan, milyet egy ilyen Bauhaus épületben tolni kell.

Az adottságok tök jók voltak mindig is, amennyiben erős képzelőerővel rendelkezünk, és el tudjuk tüntetni gondolatban az itt megállás nélkül köröző autókat és a buszvégállomást, a nagy kék monstrumokkal. Ha ezeket tudjuk ignorálni, különben egy madárcsicsergős, csendes idillt kapunk, a szomszédban a legstílusosabb katolikus templommal, amit Páduai Szent Antalról neveztek el, és az orgonája olyan, mintha a stílusmennyországból esett volna le.

Bocs, picit elkalandoztam. Szóval a bisztró.

A helyet a pecsétjükből ítélve a Kispiac bisztró tulaja viszi, úgyhogy azt a minőséget lehet elvárni itt is, amit a Hold utcában már elég gyorsan megszerettünk (update: a pecsét megtévesztett, már megvették a Kispiacosoktól a helyet, ezek szerint a céggel együtt). Az étlap tehát szimpatikus, rövid és velős, van itt minden, a tarlórépafőzeléktől kezdve a kacsamájig. Egyvalami nincs: vega főétel. Ezért aztán kértünk azt is (kellemetlen vendég ON!!!). 

A paszternák krémleves finom eufemizmus a fehérrépa krémlevesre, de tiszta, sűrű, kellemes levest takar valójában, amit feldob a gránátalma-mag roppanása és leve, lecse, nedve ésatöbbi.

A kacsamáj fantasztikus, a sült kérge és a belül omlós állaga odacsap, amit a karamellizált füge és a szintén kellemesen lágy burgonyapüré csak még jobban kiemel. Koncepció, alapanyag hibátlan, fantázia is jeles, szóval egy szót sem szólhatunk.

Amit viszont zöldséges étel terén rögtönöztek, az nem volt ennyire ütős, tegyük hozzá, ezt tényleg abból kellett megoldani, ami volt. Mondjuk ki: zöldségköretet adtak, a számlára pedig egy gesztenyés tagliatellét ütöttek be, 2750-ért.

Az üvegkalicka, ami az étterem egyik felét kiteszi, azt az érzést kelti, hogy itt télen meg lehet fagyni, nyáron pedig ropogósra sülhetünk, még a kacsacombot megelőzve. A második állítást nem tudom megcáfolni, de az elsőt igen: az üvegtáblákat fűthetőre tervezték, vagyis az élükben elektromos vezetékek haladnak, és melegítik fel a rétegek közti teret. Hatalmas találmány.

Még egy extra: ha az étlapot kéred, a felszolgáló odacipel egy bazi nagy táblát. Eltaláltátok: nincs étlap, csak a falon.

Jó tehát visszatérni a régi helyekre, mert kiderülhet, hogy már egyáltalán nem az, aminek megismertük, és szerencsére a helyzet még továbbra is az, hogy a változás általában a magasabb minőség felé mozdul el. Mivel pedig a környéken különös történelmi okokból kifolyólag kevés a jó minőségű konyha, így meg kell becsülni a Pasarétet.

Az árak kissé magasabbak a pesti belvárosban megszokottnál, de a minőséghez képest alig, a környezethez pedig mindig tartozott egy kis felár.

Pasarét
Cím: 1026 Budapest, Pasaréti út 100.
Nyitva: mindig
Tel. 06 30 790 5931