Nemrég nyílt a Nem Adom Fel Café & Bár, ami a megegyező nevű alapítvány óriási dobása: olyan kávézó, amit szinte csak fogyatékkal élők üzemeltetnek, ők szolgálnak fel, főzik a kávét, takarítanak. Egy ilyen hely hasznossága többszörös: egyrészt munkát ad azoknak, akik nehezen kapnak állást, munkatapasztalatot biztosít mindenkinek, aki kipróbálná, milyen egy ilyen helyen dolgozni, másrészt hidat hoz létre a fogyatékkal élők és a többségi társadalom között.

Olyan kapcsolat jön létre közöttünk, ami máskor csak ritkán: hétköznapi.

Tavalyelőtt egy appleblogos akciónk miatt rendszeresen megfordultam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székházában, így sok vak emberrel és látássérülttel beszélgettem. Egy ideig zavarban voltam, aztán pár nap alatt természetes lett az egész, és a fejemben egyáltalán nem kapott kitüntető szerepet vagy figyelmet az a tény, ha a másik ember történetesen nem lát. Ami különbség volt kettőnk között, azt megtanultam rutinosan kezelni.

És pont ez az, amiért ők küzdöttek, küzdenek, csak épp társadalmi szinten. Hogy ne kezeljük őket csodabogárként, ne legyünk velük indokolatlanul előzékenyek, és higgyük el, hogy ők is alkalmasak egy csomó munkára. Ugyanennek a bizonyítására kaptak most lehetőséget az itt dolgozók.

Persze először az ember kissé feszélyezve érkezik, hiszen nem tudja, mire számítson, hogyan viselkedjen. Milyen a kávézó, ha fogyatékkal élők üzemeltetik?

Hát a válasz a látogatásom után egyértelmű lett: teljesen olyan, mint egy bármilyen más kávézó. 

Sőt, a Nem Adom Fel Café & Bár belső tere, a kerekesszékesek miatt tágas közlekedői, hangulatos megvilágítása, nyerstégla burkolata menő. Ez egy jó kávézó, ahol simán lehet dolgozni is, nincs kínos csend, sőt, mindenki felszabadultan beszélget. A felszolgálók viszont olyan kedvesek, előzékenyek, és annyit mosolyognak, amit sehol máshol nem látunk.

A vendégek fele mondjuk újságíró vagy fotós volt, épp készítették a cikket - hozzám hasonlóan, bár én a sarokból figyeltem csendben, ahogy szoktam -, úgyhogy szegény felszolgálókat mindenféle pózokba állították, hogy spontán illusztrációkkal tarkítsák az anyagokat.

Itt egy spontán beállás például:

Egyébként az itt dolgozók előtt le a kalappal. Nemcsak a tálcakezelést, a felszolgálás alapjait kellett megtanulniuk, de konfiktuskezelést is oktattak nekik például: nem szoktak hozzá az egész napos fárasztó munkához, ami során mindenki ingerlékeny lesz a nap végére. A értelmi sérültek, Down-szindrómával és autizmussal élőknek pedig ezek a helyzetek fokozottan stresszesek, ám ennek semmi jelét nem tapasztaltam.

A pultnál rendelünk és fizetünk, az asztalhoz már egy felszolgáló hozza ki a tálcát - lábon vagy keréken. A rendelésünket egy asztalra tett szám azonosítja be nekik. Egy felszolgáló lány, ahogy keresi a számozott táblát, ami mellé a szendvicseket kell tennie, egy pillanatra megtorpan előttem. Rossz helyre jött, nem ide kell vinni. Megfordul, nem látja a számot. Látom rajta, hogy egy pillanatra dühös lesz, csalódott, de a következő másodpercben úrrá lesz magán, és tovább keresi az asztalt. A többiek pedig ott állnak a pult végében, nem ülnek le, várják a következő rendelést. 

Nem tudom, hogy amikor majd lecseng a kezdeményezés újszerűsége felett érzett eufória, mennyien jönnek majd ide kávézni, hiszen nekem nagyon ritkán esik útba a Nem Adom Fel: a Baross utcából nyíló kis utcában találjuk, nem a VIII. kerület legpatinásabb részén - nem is legrosszabban, persze -, így a környéken élőkön, dolgozókon, valamint az itt dolgozók családtagjain kívül nem biztos, hogy spontán betévednek majd ide a járókelők. Remélem, hogy tévedek. Nagyon jó lenne, ha jobban a fősodorba kerülne ez a kezdeményezés.

Ahogy állítólag a Vörösmarty mozi mostani felújítása is egy hasonló célért megy: a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány kapta ingyen használatba, hogy megváltozott munkaképességű embereknek teremtsen munkahelyet - nem tudom, jelenleg hogyan áll a projekt, nemrég még konténerbe hurcolták ki a sittet. Reméljük, egyre több ilyen hely lesz a városban, hiszen nekünk szinte fel sem tűnik, az ott dolgozóknak viszont munkalehetőség. Ami életük vágya.

A lehető legjobb, ami az ilyen helyekkel történhet, hogy éppolyan elbírálás alá esnek majd, mint az összes többi hasonló. Torma Zsolt, egy vak programozó (!) ismerősöm így foglalta össze az egyik új munkahelyén töltött első hónap tapasztalatait:

Pár napig voltam csak csodabogár, aztán elmúlt, és elkezdtünk együtt dolgozni.

Szóval a Nem Adom Fel egy kellemes kávézó. Lehet venni Nemadomfel tejeskávét, süteményt, amik teljesen rendben vannak. Aki erre jár, ennél jobb beülős helyet a környéken nem talál.

Nem Adom Fel Café & Bár
Cím: 1086 Budapest, Baross u. 86. (bejárat: Magdolna u. 1)
Nyitva: H-P 13:00 - 20:00