Ősszel két opciód is van:

• otthon készülsz a téllel érkező örök sötétségre
• megpróbálod még egyszer utoljára jól érezni magad, mielőtt mindent elront a hideg 

Tök szép időnk van, éppen ezért mi úgy döntöttünk, hogy a második opciót választjuk és elmegyünk néhány napra valahova a közelbe. Viszonylag rövid gondolkozás után a Magas-Tátrát szúrtuk ki, ami lényegében Szlovákiát és Lengyelországon jelenti, és van két óriási előnye minden más hegyes célponthoz képest:

• közel van
• olcsó

A közel van mondjuk igaz is, meg nem is. Mert a Budapesttől 272 kilométerre fekvő Tatranska Lomnica (Tátralomnic) ugye egy köpés, viszont olyan utak vezetnek oda, hogy reálisan 4,5 óra alatt érsz oda, márpedig ennyi idő alatt Ausztria felé mondjuk 460 kilométert is megteszel. 

És ez az út tényleg kemény, érdemes világosban haladni, mert délután 4 körül olyan sötétség nyeli el a tájat, ami az alapvetően sík Magyarországon elképzelhetetlen, még az autólámpa sem képes áthatolni rajta, mintha a fotonokat felfalná az éjszaka. És ilyenkor nem olyan vicces a kanyargós kis hegyi utakon közlekedni, de ha tíz körül elindulok, négyre már meg is érkezhettek valami hangulatos kis szállásra. 

Mi a Villa Meribelt vettük ki Tatranska Lomnicában, ami szuper választás volt, hasonlóan jó fej tulajdonossal még nem találkoztam, egész nap azt leste, hogy miben segíthet, és ahhoz képest, hogy két szintes, két hálószobás, hetven négyzetméteres, kandallós lakást kaptunk az egyik legnépszerűbb turistaövezet mellett, olcsó volt a 30 ezer körüli éjszakánkénti díj (az 7,5 ezer fejenként).

És ha már a környéken vagy, ezer helyre elmehetsz kirándulni. Mondjuk arra érdemes számítani, hogy a környéken nincsenek titkos Párizsok vagy Salzburgok, Szlovákiának ez a része pont olyan szomorúan kelet-európia, mint Magyarország néhány kevésbé menő régiója, a környék legnagyobb városának és turisztikai központjának számító Popradot például várfalként öleli körbe a panelrengeteg, ami elég vigasztalan látványt nyújt a hegyek előtt. 

És vannak olyan kis települések, mint Késmárk, amik nagyon szépek, de valami ezekben is történik a fénnyel. A 16 ezres kisváros ugyanis öt után annak ellenére is vaksötét, hogy van közvilágítás, ráadásul pont úgy érzed magad, mint egy neutrontámadás után, a főtéren akár öt percig tudsz úgy nézelődni, hogy semmi és senki sem mozdul, és még mindig csak délután öt körül járunk, ha meg a gyereked meg akar nézni egy játékboltkirakatot, zseblámpával kell világítanod, mert ezek is sötétségben úsznak.

Na de. Az olyan turisztikai települések, mint például Tatranska Lomnica hangulatosak, és ha van egy olyan jó szállásod, mint nekünk, akkor a sötétedés utáni időtöltés meg van oldva, ráadásul megfizethető és jó éttermeket is találsz a környéken. Mi a Stará mamába jártunk, ez egy klasszikus szlovák étterem, mindenben van juhtúró, pörc, káposzta, semmi Michelin-csillag, de remek és hatalmas zabálásokat tudsz itt csapni három fogással (több nem fér be), fejenként kb. 4-6 ezer forintért, ami Ausztriában ugye például kivitelezhetetlen. 

És ha kirándulni indulsz, akkor megérted, hogy miért olyan fasza ez a hely. A hegyek gyönyörűek, a túraútvonalak izgalmasak, de annyira, hogy engem például legtöbbször gyorsítórakétákkal sem lehet elhúzni a belvárosokból, itt viszont nagyon élveztem a hegyek közti sétát. Azzal együtt, hogy a látvány nemcsak gyönyörű, de tök szomorú is: tíz éve volt egy hatalmas szélvihar, ami kidöntött hárommillió fát. Aztán a probléma elhibázott kezelése miatt a maradék állományt elkezdte felzabálni a szú, ennek további kétmillió fa esett áldozatul, majd tavaly májusban lecsapott egy újabb vihar, ami további kétmillió fenyőt tépett ki.

Szóval igen. A Magas-Tátra déli lejtői kopaszok, de egy-egy jobb útvonalon azért bőven van mit nézni, mi például Vysoké Tatry-ból indultunk a lanovkával felfelé (9 euró a retúrjegy) és onnan mentünk egy kétórás kört a Vodopády Studeného Potoka felé, ami egy gyönyörű kis patak vízesésekkel és hasonlókkal (kösz a tippet Alex!). Persze errefelé bőven vannak 6-8 órás túrák is.

És napközben elmehetsz például a Szepesi várba, ami elég romos, de azért jó buli, vagy a Csórba-tóhoz, ami meg egyszerűen csak szép.

Azért két napnyi természetnézés után elkezdtem rettenetesen vágyódni valami urbánus közeg után, amire a környéken a legjobb lehetőséget Zakopane nyújtja: ez a város már Lengyelországban van és annyiban különbözik a nagyobb észak-szlovák városoktól, hogy jó alaposan kivilágították, panelek helyett régi faházak vannak mindenütt és nagyon ügyesen feküdtek rá a turizmusra, óriási élet van a belvárosban. Van egy rakás kirándulási lehetőség, de lovas kocsikázhatsz egy órát 12 ezerért, vagy csak sétálhatsz a főutcán tök ingyen, az is jó buli. Felvonó a hegyre Zakopanéban is van, az utcán nyugodtan vegyetek grillezett helyi sajtokat, nagyon finomak, ha meg nagyobbat ennétek, üljetek be a Dobra Kasza Nasza nevű helye, valamivel drágább, mint a szlovák éttermek, de még mindig bőven az osztrák árak alatt járunk (kábé annyi minden, mint itthon). Az első két képet az apám, Magyarósi Péter készítette:

A környéken unatkozás nélkül el tudsz tölteni 4-5 napot és pont jó arányban tudod adagolni a túrázást, a hatalmas túrázás után mindennél jobban eső féktelen zabálást és a városi császkálást, ráadásul egész olcsón: ha összeáll két pár egy autóval, akkor három éjszakányi szállás páronként 45 ezer forint egy menő kandallós helyen, a benzinköltség ilyen távolságok mellett elhanyagolható, de páronként mondjuk tízezer, ehhez jön még minden nap egy étterem, egy felvonózás, százezerből simán ki is jön négy nap, és közben annyit tisztul a tüdőd, hogy az felér egy szervátültetéssel.