English

Egy nap a városban

Hihetetlen szellemvonatok Budapesten

Magyarósi Csaba 2015 november 04.
Címkék: városkép

Ez egy egészen rövid poszt lesz, mert a témáról inkább csak benyomásaim vannak, mint háttértudásom: a múlt héten épp a legújabb részt forgattuk a Discovery műsorán 2016. elejétől várható Xtractor című műsorunkhoz, amikor tök váratlanul eljutottunk az Istvántelki Főműhelyhez. Olvastam már a helyről, mégis leesett az állam, amikor a forgatás helyszínéről kicsit elbóklászva beléptem a több mint száz éves csarnok maradványai közé, és megláttam ezt:

img_5778_jpg_1280.jpg

A helyről tudni kell, hogy az 1800-as évek vége felé döntöttek a létrehozásáról, a cél az volt, hogy legyen egy jól felszerelt központi hely, ahol az egyre terebélyesedő gőzmozdonypark karbantartását meg tudják oldani. Az építkezés helyszínéül a IV. kerületi Istvántelket választották, és egy olyan hatalmas komplexumot hoztak létre, hogy az a városrész kábé felét el is foglalta.

Volt itt minden, 24 ezer négyzetméteres kocsiszerelő műhely, ami akkoriban Budapest legnagyobb alapterületű épülete volt, 20 ezer négyzetméteres mozdonyszerelde, amibe 82 mozdony fért el, munkásétkező (Kaszinó), irodaház, sőt, még egy fürdő is.

Aztán a második világháborúban súlyosan megrongálódott a telep, majd szépen-lassan kikoptak a gőzösök, így a hely szerepe is megszűnt. Bár számos csarnokot, irodaépületet megvásároltak különböző cégek, és ezek közül néhány rímel az eredeti funkcióra, itt tartják karban például a Stadler Flirt vonatok egy részét is, csak hogy meglegyen kontinuitás, sőt, a MÁV Nosztalgia Kft. is itt újítja fel a gőzösöket, az eredeti, vasszerkezetes főműhely csarnoka omlik, sőt, lassan szétmállik.

img_5776_jpg_1280.jpg

Lehetne ezen szomorkodni is, és biztos akad számos vonatimádó, akinek facsarodik a szíve, amikor meglátja ezeket a képeket Istvántelkről, de az a helyzet, hogy külső szemlélőként inkább zavart mosollyal szemléled a hely hihetetlen hangulatát.

img_5775_jpg_1280.jpg

A tetőszerkezet üveglapjainak nagy része már a földön, szóval van abban valami kaland, amikor a megmaradt elemek alatt mászkálsz, mert tudod, hogy rövidesen azok is a társaik sorsára jutnak majd és reméled, hogy nem épp akkor, amikor alattuk vagy. A falapok korhadnak, de a vasszerkezet a statikusok szerint továbbra is atomstabil. Körülötted fák, bokrok bújtak elő a csarnokból, körbenőve a vonatokat, és egy olyan regényekbe illő hangulatot létrehozva, hogy folyton úgy érzed magad, mintha egy kitalált világba kerültél volna.

A régi Istvántelk omladozik, de ebben az állapotában jobban néz ki, mint bármi, amit szándékosan létre lehetne hozni.

Az összes kép nagyban a galériában:

süti beállítások módosítása