Oké, a brit kaja alapvetően nem jó, de ami Londonban van, az zseniális: annyi nemzet verődött már össze abban a városban, hogy az alapvetően pocsék konyhából valami félelmetesen jó főtt ki az elmúlt száz évben, ahogy az a várost bemutató videónkból is kiderült:

Na most amennyire tudom, a Che Che receptjei úgy jöttek Londonból, hogy egy ott dolgozó, a tapasztalatokat ott magába szívó magyar srácot csábítottak haza a projektre, legalábbis ezt mesélte Zoli, aki ismer valakit, aki ismeri a tulajdonost. 

Szóval nyilván megnéztük, főleg hogy ha ilyen jó helyen, a Nyugati közelében van (az Arabat mellett, ahol már csak konzervkaját lehet venni a hátteret adó orosz étterem megszűnése óta, örökre gyászolni fogom azt a zseniális olajos halat).

Bemész és azt látod, hogy minden tele vannak frissen facsart üdítőkkel, illetve félig frissen facsartakkal, mert már ott vannak a pohárban, amikor belépsz, de legalább helyben készítették őket, nem valami gyárban.

A szendvicsek egész megfizethetők, és három kategóriába sorolták őket: a klasszikusok 790-ért tényleg elég basic levelen mozognak, a sonka tojásos például nem tűnik izgalmasnak, de a házi humuszos-gombás-harissás már kettővel mozgalmasabb, ráadásul mindegyik a ház spéci zsemléjébe kerül. 

990-ért jön a top, például a thai csirkés vagy a magyaros és 1190-ért vannak a prémium szendvicsek, ebből kértem kettőt: a steakben marhahús, cheddar sajt, paradicsom, ruccola, lilahagymalekvár és magos mustár van, a füstölt lazacosban meg a halon kívül krémsajt, citrom, snidling, capribogyó, saláta.

Jó hír: ott készítik el előtted.

Jó hír #2: készítés közben is látod, hogy emberes az adag, ami egy 790-től induló szendvics esetében nagy boldogság.

De azt is látod, hogy a cheddar például nem valami kézzel hántolt cucc, hanem egy ipari izé, amit előtted vesznek ki a csomagolásból. És így tovább. Csak a miheztartás végett írom, körülbelül másfélszer ennyibe kéne kerülnie a szendvicsnek ahhoz, hogy emiatt szólni lehessen, a mekis árkategóriában teljesen rendben van.

És akkor a két végeredmény:

A szendvicsek íze nagyjából olyan, mint amire számítasz a fentiek után: sokkal fantáziadúsabb, mint a budapesti mezőny egy nagy része, de nyilván nem nőnek fel a másfélszer ennyiért kínált csúcskategóriához. Ahhoz nem elég speciálisan az alapanyagok, ki se jön a büdzséből, és néha vannak apró tévedések is, a steakes cucc például nagyon jó, de kicsit talán túl édes, a lazacos jobban ügyel az arányokra. Ezzel együtt is az van, hogy a Che Che szendvicseivel bőven eltelsz, az áruk tök jó és a minőségük is szóra érdemes, szóval ha arra jársz, kóstold meg őket, de legalább a lazacosat.

Che Che
Budapest, Teréz körút 56.
H-Cs: 7-21
P: 7-22
Szo-V: 8-22