A Metaxa szervezésében Magyarországra érkezett múlt héten a márka nagykövete, a koktélművész Andre Cavalheiro. Minket is meghívtak az eseményre, hogy kóstoljuk meg a koktélokat, és kapjunk egy képet, mi a különbség Budapest és London bár-élete között.

Régóta szívfájdalma a hazai bároknak és italmárkáknak, hogy a londoni "munka után egy ital mellett lazítok a barátokkal, kollégákkal" mindennapos szokása egyáltalán nem tapad meg a magyar fővárosban. Itt beleállunk a délutáni csúcsba, hogy aztán hazaérjünk, pihenjünk picit, majd - heti egyszer mondjuk - visszasétáljunk a kedvenc helyeink egyikére, a barátokkal éjfélig üríteni a poharakat, tányérokat.

Mint Andre Cavalheiro előadásából kiderült, egy másik fontos dologban is különbözik a két város italozási kultúrája. Abban, amit ő úgy nevez: a fogyasztói élmény.

Egy bartendernek nem csak az italokat kell ismerni. Nem csak kreatívnak kell lenni, hogy művészként új ízeket alkosson. Meg kell értenie, hogy egy koktél nem csak egy ital, hanem egy élmény, és úgy kell elkészíteni, hogy a vendég átélhesse azt, minél intenzívebben.

Mire is gondolt Andre pontosan? Itt van az egyik legegyszerűbb példa, itt van az italba szánt jég:

Először is teljesen buborékmentes, ebben a formában befolyásolja legkevésbé a jég a koktél ízét. Másodszor látványos: a hatalmas tömbből különféle eszközökkel egy hatalmas gyémántformát farag Andre, ami úgy emelkedik ki az italból, mint valami ékszer. 

De ez a legkevesebb. Nézzétek meg ezt a koktélt:

A Mr. Foggs bárban kapható, The Hunter névre hallgat. Egy hosszú legenda is jár hozzá a bartendertől a készítés közben, Willy Foggal, a hercegnővel, vadállatokkal. Ahogy a vadállatokról beszél, a róluk elnevezett alapanyagokat pakolja az italba, amit végül egy kis tutajon keresztül lehet kiszívni a mesterséges tóból, amin száll a füst - szintén elfogyasztható formában. Egy másik koktélt mini hőlégballonban szolgálnak fel, és az italunk előttünk úszik a levegőben.

Oké, 20 font, 8500 forint egy koktél, de ha figyelembe vesszük London elborult árait, és a kapott élményt, ez nem is olyan rossz.

Ráadásul a koktélok - amiket kóstoltatott is a budapesti látogatása során - kivételesek. Mindegyik alapja a 12 csillagos Metaxa, ami a nevéből adódóan 12 évig pihent hordóban. A most piacra kerülők például 2003-ban kezdték meg a nagy pihenést, érlelődést. Egy komplex, izgalmas ital, ami borpárlat és muskotály bor elegyéből, valamint - többek között rózsaszirommal - fűszerezéssel készítenek. Ami pedig 12 évig érlelődött, már komoly mélységeket tud felmutatni.

Amit a koktélok picit minden esetben ellaposítanak. Viszont egy új világot nyitnak meg, és egészen különböző viselkedést hoznak ki a Metaxából.

A kedvencem a Craftsman, amit a Skylon Barban készítettek először, és a Metaxa pincemestere, Constantinos Raptis előtt tisztelegtek vele. Egy vaníliás-kakaós, füstízű koktél.

Egy jéggel töltött mixerpohárba az alábbiakat kell adni:

• 50ml — kakaóvajjal átmosott 12 csillagos METAXA  
• 10ml — vanília-Bourbon szirup
• 20ml — Pedro Ximenez Sherry
• 2 csepp — Chocolate bitter

A kakaóvajat fel kell olvasztani, beleönteni a Metaxába, majd egy műanyag flakonban, fektetve a mélyhűtőbe tenni. Egy idő után a kakaóvaj megfagy és kicsapódik, a Metaxát pedig le lehet róla önteni. A házi vaníliás Bourbon szirupban vanília, bourbon, egy spéci likőr és kasszia van. A kínai fahéjnak is nevezett fakéregből egy nagyobb darabot is előhúzott Andre, ennek a végén meggyújtotta, a füstöt pedig egy dekantálóban felfogta. Erre jött az ital, amit teljesen átitatott a füst. Szárazjeget dobott rá, hogy a füsthatás még intenzívebb legyen.

De előhúzott még a kalapból habosított, patikai planktonkivonatot, meggyújtott szilárd és folyékony anyagokat, hogy a végén feltétlenül úgy érezd, többet kaptál, mint egy egyszerű italt.

Így megy ez. Miközben Londonban a bartenderek egymásra licitálnak a minél profibb és élménydúsabb kiszolgálásban, az új koktélok kitalálásában, addig Budapesten még gyerekcipőben jár ez a műfaj. Vannak azért már komolyabb koktélbárjaink, egyre trendibbek az ún. speakeasy bárok (például a Warm Up), és sokan isznak Metaxa-koktélokat is, leginkább a Szatyor bárban, A38-ban, a Bálnában vagy a Mazel Tovban, általában ezek korlátozódnak az olyan egyszerűbb, long drink keverésekre, mint a Metaxa SunGinger (Metaxa gyömbérrel felöntve) és a Greek Mule (ugyanaz, de gyömbérsörrel). 

Persze London mindenhonnan messze van ilyen szempontból. Andre Portugáliából származik, és fogalma sem volt erről a világról, mielőtt odakerült volna. Ő is azt hitte, mint sokan, hogy a jó mixer ismeri az italokat, az arányokat, és rázza a shakert. Most pedig már láthatóan előadóművészeti szintre jutott el, látszik azon, ahogyan beszél, és ahogyan elkészíti az italt, amit órákig el lehet kortyolgatni, ha nem sietünk.

Ne siessünk.

disclaimer: a Metaxa az Egy nap a városban blog hirdetője